Hétfõ, 2017. szeptember 25., 05.43

Feltámadott! Hiszem és vallom

2017. április 20., 04.00
Csütörtök

„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

Róma 10, 9–10.

 

Az ünnepi események már mondhatni, a vérünkben vannak: Jézus, az Úr nagypénteken megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett. De, miért temettetett el? A válasz: Azért, hogy ezzel megbizonyítsa, hogy valósággal meghalt. Igen, Jézus valósággal meghalt. Igazi halott volt. Nem klinikai halálban volt része, nem is volt tetszhalott. Nem ezekből eszmélt fel, józanodott ki. Mivel valósággal meghalt, valósággal támadott fel, harmadnapon, a hét első napjára virradólag, vasárnap. Legyőzte a halált, a magáét és a miénket is. Feltámadott, kijött a sírból, és mint feltámadott Úr megjelent az asszonyoknak, Péternek, a tanítványoknak és még sokaknak másoknak, megbizonyítván ezzel, hogy Ő valóban él. Feltámadott és él. Az Atya támasztotta fel hatalmas erejével, szétszaggatván a halál kötelékeit. Az élet győzedelmeskedett a halál felett, és a halál már többé nem győzedelmeskedhet felette.

Hogy Isten feltámasztotta Fiát és kihozta őt a sírból, azt bizonyítja, hogy elfogadta a kereszten értünk hozott áldozatát, megbocsátotta bűneinket, megbékélt velünk, és gyermekeivé fogadott. Eloszlatta szívünkből a haláltól való félelmet, megerősített abban a hitben, hogy életünkben nem a halálé az utolsó szó, nem ér véget a halállal az élet, sőt azután kezdődik el és teljesedik ki igazán az Ő országában, az örök életben.

Amit nagyon fontos tudnunk, az az, hogy feltámadt, és feltámadt bennünk is, akik hiszünk. A szívünkben él. Így lett valósággá számunkra a húsvét és az élet öröme.

A mostani ünnepen is sokan köszöntöttek a megszokott húsvéti köszöntéssel: Krisztus feltámadott! Épp az istentiszteletről értünk haza. A kapu előtt megálltunk. Utánunk román testvérek jöttek, akik örömmel köszöntöttek: –Krisztus feltámadt! Fogadtuk. Én azt kérdeztem tőlük: – Hol támadt fel? Hol? Mosolyogva a szívükre mutattak. Voltak, akik nem értették. De a többje igen. Itt támadt fel, és itt él a szívünkben. – Valósággal, feleltem.

Na látják, ez az igazi húsvét, az igazi feltámadás, ha el tudom mondani, hogy bennem is feltámadt és bennem is él. Nem csak beszélünk róla, nem csak mondjuk és köszöntjük egymást megszokásból, mert valósággal átéltük, részünk van benne, bennünk támad fel, bennünk él. Ezt hisszük és valljuk! És mivel hisszük és valljuk, megtartatunk, üdvösséget nyerünk. Áldott ígéret ez az Ige: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz, más szóval nem jutsz a kárhozatra, a pokolra, mert Isten örök élettel, üdvösséggel ajándékozott meg.”

Mit jelent szájjal vallást tenni az Úr Jézusról? Azt, hogy hittel megvallom őt. Hiszem, hogy Ő az Isten Fia, az Isten Felkentje, legfőbb Tanító, egyetlen Főpap és örökkévaló Király. Értem van, értem él, helyettem adatott a keresztre. Helyettem, miattam halt meg, hogy drága élete és vére árán önmagának megváltson. Hiszem, hogy ő az én megváltó és megtartó Jézusom. Szeret és szeretem. Uram és Királyom, aki gondot visel rólam, és Szent Lelkével bölcsen vezeti életem, ami nyugodttá, boldoggá tesz, és efelől semmi kétségem nincs, és afelől sem, hogy akik ezt teszik, akik hisznek Benne és vallást tesznek Róla, azok is mind megtartatnak.

A megtartatás másik fontos feltétele: szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból. Igen, a szívünk mélyén ott kell legyen a feltámadásban való hit, mert szívünk a hit székhelye. A hit Isten ajándéka, az újjászületéskor kapjuk Szentlélek által. Sok minden akadályozza ezt a hitet, különösen akkor, mikor ott lebeg előttünk az elmúlás valósága, amikor azt látjuk, hogy mindennek vége a halál. Nehéz megértenünk, hogyan következhet be a halálból a feltámadás. De bekövetkezett és bekövetkezik. Erre jó példa maga Jézus. Hiába ölték meg, hiába temették sziklasírba, hiába helyezték a nagy követ a sír szájára, és állítottak katonai őrséget a sírhoz. Ő feltámadott. Legyőzte a halált és annak minden eszközét. Hisszük-e ezt? Ha szívünkben hisszük, megtartatunk, és örökké élünk.

A válaszunk ez: Hisszük, mert így jelentette ki az örökké élő Úr, aki maga a feltámadás és az élet, aki millióknak és millióknak jelent meg és győzött meg arról, hogy Ő él.  És, ami számomra nagyon fontos, hogy amint Pál mondja, „mint egy idétlennek, torzszülöttnek, nekem is megjelent.” Megmutatta magát, találkoztam vele, és azóta – örömmel vallom – övé az életem. Nem magamnak, hanem neki élek. Őbenne, Őáltala, Őérette. Ő bennem és én őbenne. Nem félek, nem nyugtalankodom a halál miatt, mert a feltámadott Úrtól ajándékba kaptam az üdvösséget, az örök életet. Az Úr feltámadott, mi is feltámadunk. Ezt hiszem, és erről teszek bizonyságot már több mint ötven éve. E csodálatos munkába kapcsolódj be te is, Testvérem. Isten legyen segítségedre, segítségünkre.

Mert szívvel hiszünk a megigazulásban, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről. Így legyen! Ámen.

Örök húsvétot, áldott feltámadást!

 

Szeretettel,

Józsa Ferenczlelkipásztor


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu