Péntek, 2018. április 27., 01.55

Főpásztori karácsonyi üzenet

 
2017. december 20., 19.18
Szerda

Karácsonykor Jézus Krisztus születését, a második Isteni Személy megtestesülését ünnepeljük. Számunkra ez egy nagyon jellegzetes ünnep. Amióta ember él a földön, azóta létezik az Isten utáni vágyakozás és az a tudat, az a megtapasztalás, hogy Isten jelen van életünkben.

 

Az egész adventi időszakot Izrael népének reménysége jellemezte. Ez a nép Megváltójára várt. A századok során egy egészen meghatározott elképzelés alakult ki erről a Megváltóról: politikai felszabadítónak kell lennie; helyre kell állítania Dávid ősi országát teljes nagyságában és gyönyörűségében; új népet fog maga köré gyűjteni és nagy jelek fogják eljövetelét kísérni.

 

Ha most Jézus Krisztusra tekintünk, fel kell tennünk a kérdést: beteljesíti-e mindezeket az elvárásokat, a belé vetett reményt? Ő, a Messiás, az „ilyennek” várt Megváltó?

 

Jézus Dávid nemzetségéből származik. Ezért megy József és Mária – az evangélista tudósítása szerint – Betlehembe, Dávid városába, a népszámlálási felhívásnak eleget téve. A gyermek Jézus szegényes körülmények között születik meg és bölcső híján jászolba fektetik. Lukács éppen ebben véli felfedezni annak jelét, bizonyítékát, hogy ez a gyermek a Messiás. Ennek az eseménynek csak néhány pásztor a tanúja. Akkoriban Izraelben a pásztorokat csak másodrangú embereknek tekintették. Az akkori törvény értelmében a pásztorok nem is tanúskodhattak, mert a nép közismerten hazugoknak tartotta őket. Mégis, éppen ők lesznek a Megváltó születésének tanúi, és egyben az első követői is. Ők az elsők, akik tudomást szereznek e nagy eseményről, Ők az elsők, akik a Megváltót követik, ők az elsők‚ akik hírét terjesztik.

 

Isten beteljesíti ígéreteit, de nem oly módon, mint azt az ember elvárná. Ilyen a mi Istenünk. Ő más, mint a Róla alkotott elképzeléseink, sokszor egészen más, mint ahogyan azt elvárjuk.

 

Amikor ma Jézus Krisztus születését ünnepeljük, akkor ezzel megvalljuk, hogy

Isten nagysága láthatóvá lett ebben a gyermekben, Isten Fia értünk emberré lett.

Isten utáni vágyódásunk beteljesülésre lel Isten alázatosságában, tehetetlenségében, válaszra talál abban, hogy Isten érettünk minden dicsőségről és magasztosságról lemond, s egészen odáig megy, hogy gyermekké és emberré lesz értünk.

 

† Márton, temesvári megyés püspök


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas