Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Péntek, 2019. november 15., 07.30
Beszélgetés Pál József Csaba főpásztorral

Isten nagyon szereti ezt az egyházmegyét

Pál József Csaba főpásztor Istenbe vetett mély hittel, fáradhatatlanul dolgozik a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye megújításán
Pál József Csaba főpásztor Istenbe vetett mély hittel, fáradhatatlanul dolgozik a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye megújításán

Pál József Csaba püspök úr, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye főpásztora, a felszentelése és a hivatalos beiktatása óta fáradhatatlanul dolgozik: számos helyen celebrál szentmisét, látogatásokat tesz, tárgyalásokat folytat. E munkáról beszélgetünk.

– Püspök Úr, honnan van ennyi fizikai, főként lelki energiája, hogy minden felkérésnek megpróbál eleget tenni?

– Amire a Jóisten megkér, azt vállalom, és akkor ahhoz Ő kellő erőt is ad.

– Hivatalba lépésekor milyen állapotban találta az egyházmegyét, az egyházi ingatlanokat?

– Az egyházmegyét nagyon szépnek, szeretetre méltónak látom, ezért szeretettel is állok hozzá, ami megkönnyíti a munkámat. A Jóisten adta a kegyelmet, hogy így lássam, így is álljak hozzá. Az egyházmegye a sokszínűségével, a soknyelvűségével, a szétszórtságával is szép. Ez egy óriási terület, ahol 1,3 millió ember között él 90 ezer római katolikus. Nagy szétszórtságban vagyunk, de nekem az a meggyőződésem, amit a beiktatási beszédemben is elmondtam: Isten nagyon szereti ezt az egyházmegyét, és én csatlakozom ehhez a szeretethez, így próbálok a Jóistennel együtt dolgozni. A mi egyházmegyénk lassan 1000 éves, jövőre lesz 990 éves, azóta él, fejlődik, a Szentlélek dolgozik benne. A Jóisten most azt akarta, hogy 2018-tól én is bekapcsolódjam az Ő munkájába. Éppen ezért figyelem, mi van az egyházmegyében, hol, mit kell tenni. Ezért is megyek szívesen az emberek közé, hogy rajtuk keresztül ismerjem meg az ők, illetve az egyházmegyének a gondjait. Nem lehet egy asztal mellől tervezni és iránytani, mert az ott is marad az asztalon. A döntésekbe is próbálok minél több embert bevonni, mert akkor a végrehajtásban is érzik, hogy benne vannak, mivel az ő döntésük is benne van. Új felfogás, amit a Szentatya is hangsúlyoz, hogy szinódálisan kell vezetni az egyházat. Mivel a szinódus a közös, együtt menést jelenti, együtt kell gondolkozni, együtt kell tervezni, együtt kérni Isten kegyelmét az előrelépéshez. Gondolom, a mai világban nagyon fontos, ezért szívesen, örömmel teszem, járom az egyházmegyét, és lehetőleg sok emberrel beszélgetek, papokkal és világi keresztényekkel egyaránt. E tevékenységben fiatal papoktól kértem beszámolót: hogyan látják a saját plébániájukat 10 év múlva? Azok anyagiak, lelkiek, illetve fiatalság szempontjából is szép munkákat készítettek. Azért kértem a fiatalabb papoktól, mert ez vizsga is volt számukra. Akkor döbbentem rá, hogy az egyházmegyénkben egy-egy papnak sok, sőt olyan is van, akinek nagyon sok temploma van. Egyik plébánosnak 11, plusz mellette plébániák, temetők, kápolnák, esetleg iskola, illetve földterületek, amelyek többnyire gondot jelentenek, olyan egyházközségekben, ahol 1-6, vagy közel 30, esetleg 1 hívő sincs. Rájöttem, hogy a Jóisten azt kéri, hogy ezekért az épületekért tegyünk valamit! Ez nem kis feladat, ezért létrehoztunk egy kis bizottságot, amiben 3 mérnök és 1 pap dolgozik. E bizottság elkezdte felmérni a legtöbb templommal rendelkező plébániákat, amelyeknél először az iratokat kell rendbe tenni. Vagyis, hivatalosan is az egyház nevén legyenek, mert csak akkor lehet kezdeni velük valamit. Most ez a munka zajlik, november végéig mintegy 90 templomnak a helyzetét kívánjuk tisztázni. Ugyanakkor hozzáfogtunk az újraszervezés második lépéséhez is, vagyis hogyan hajtsuk végre azokat a döntéseket a jelzett épületekkel kapcsolatban. Nem feltétlenül akarunk minden egyházi ingatlant felújítani, mert némelyeket nincs kinek, nincs miből és nem is érdemes felújítani. A jelzett ingatlanok felmérését, a helyzetük tisztázását, illetve némelyeknek a felújítását 10 év távlatában tervezzük. Nem feltétlenül szükséges nagy méretű ingatlanoknak a felújítása. Példának okáért, jártam egy faluban, ahol a nagy méretű templomnak a tornya néhány éve rádőlt a templomra, aminek beszakadt a teteje, tehát ott már régóta nem miséztek. Bementem a plébániára, ahol egy termet alakítottak ki a mintegy 30 hívőnek. Nagyon meghatott, amikor a szentmisén lévő mintegy 30 hívő két nyelven gyönyörűen imádkozott, énekelt, két fiú szépen ministrált, az édesanya a kisgyermekével a karján az első sorban ült. Amikor elmondtam, mennyire meghatott az összeforrt közösség, a szép szentmise, elmondták: amíg a nagy templomban tartották a szentmisét, annyira szét voltak szóródva, hogy nem tudtak egységesen imádkozni, énekelni. Ráadásul a kis termet egy csempekályhával fűteni is tudják, ezért hideg időben is szívesen járnak ide. Rájöttem: egy hatalmas templom egy kis közösség számára segítség helyett inkább akadály.

 

Elsőrendű feladat, a kis közösségben élő híveknek a megtartása

– Tehát nem kell abból gondot csinálni, ha nem éppen templomban tartják a szentmiséket, mert a Vatikán már erre is kidolgozta az eljárást, természetesen a műemlék templomok más kategóriába tartoznak, de most elsőrendű feladatunk a kis közösségekben élő híveknek a megtartása. Éppen ezért a papokat is arra kérem: a közösségi öntudat kifejlesztésén dolgozzanak! Mert az nincs rendjén, hogy egy plébániai közösségben idős és beteg hívek elszigetelten, magukra hagyva éljenek, és őket a pap csak ritkán látogatja meg. Feltétlenül fontosnak látom, hogy az egyházi közösségek tagjai kölcsönösen segítsék egymást, látogassák, támogassák a magukra maradt időseket és a betegeket. Mert a családban is a tagok kölcsönösen segítik egymást. Ezt így kell tenni a plébániákon, az egyházi közösségekben is az itt működő mozgalmak tagjaival. Találkoztam a neokatekumenális közösséggel, de a karizmatikusokkal, a Rózsafüzér Társulat tagjaival, de a többi közösség tagjaival is találkozni kívánok. Példának okáért, több helyen tapasztaltam: a Rózsafüzér Társulat tagjaitól nagyon szép, hogy rendszeresen látogatják az időseket és a betegeket, akik nincsenek magukra hagyva annyival, hogy elküldenek nekik egy-egy szentképecskét. Hasonlóan idős, de jó kondícióban lévő asszonyok felkeresik őket, elviszik nekik az egyházmegye vagy a plébánia lapját vagy az év végén a falinaptárt, szükség estén bevásárolnak nekik, tehát ezek az emberek nincsenek magukra hagyva. Mindez a közösségi munka része, mert csak közösségekként tudunk megmaradni. Magányosan szinte lehetetlen a hitben is megmaradni. Minden embernek szüksége van egy olyan közösségre, ami felfelé húzza, felemeli. Tehát két dolgot látok fontosnak: az egyházmegyét úgy rendezni, hogy a jelenlegi struktúrákat megtartsuk. Mert a régi nagy struktúrák a mainál 4-5-ször több hívőnek épültek. A mostani közösségnek megfelelő vagy ahhoz közelítő struktúráknak a megőrzése, illetve a közösségek megtartása a legfontosabb. Ebben az évben készülünk a 2020. szeptember 13–20. között Budapesten tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, amihez hasonló 1938-ban volt, ezért Kelet-Közép-Európában az utóbbi években ez lesz a legnagyobb rendezvény. A felkészülésben idén minden közösségben feldolgozzuk Az Eucharisztia, amely közösséget szül című témát. Régen ezt Oltáriszentségnek nevezték, amit latinul Comunionnak hívnak, tehát egy asztalról táplálkozunk, áldozunk, akkor egy közösséghez is tartozunk. Ezt át kell élnünk, el kell mélyítenünk, ami egy gondolkodásbeli folyamat, az mindenkinek a javára válik. Azoknak is, akik adnak, vagy segítenek, de azoknak is, akiket segítenek bizonyos értelemben. Nemcsak szociális módon, hogy adunk nekik valamit, hanem emberileg is, mert sokszor éppen az emberi kapcsolat hiányzik, hiszen az ember szeretetlény. Nekünk is adnunk kell, és jó, ha kapunk is szeretetet. Ebben a két irányban dolgozunk a két főesperességben, az esperességekben, az egész egyházmegyében. Az elmúlt szombaton Máriaradnán szervezett Egyházmegyei napon nagyon tetszett, hogy papok, szerzetesek és világi munkatársak aktívan részt vettek egy hosszabb ideig tartott zarándoklatban. A 10 órakor kezdődött szentmise után előadás, majd kiscsoportos beszélgetések zajlottak. Nekem a kiscsoportos beszélgetés nagyon tetszett, ahol csak papok voltunk, és három csoportba oszoltunk, és úgy beszélgettünk, hogy közben egymásra is figyelni tudtunk. Nem vágtunk egymás szavába, megvártuk, amíg a másik befejezi. Sokszor szenvedtem amiatt, hogy valaki uralja a beszélgetést, mindig a másik szavába vág. A tiszteletteljes egymásra figyelés számomra nagy ajándék, a növekedésnek a jele, amit meg kell tanulnunk. Utána ebéd következett, majd műhelyfoglalkozás, illetve szentségimádás következett. A neokatekumenális közösségben is mondták, hogy mennyire szép volt a mozgalmak műhelye, ami az egyházmegye színességét támasztotta alá. Egy-egy ilyen közösségben az emberek felfedezték, hogy Isten őket éppen az adott irányba küldte, ezért bizonyos karizmák szerint egy-egy irányban hoztak létre csoportokat.

A kapott isteni ajándékot, mások javára kell fordítani

– A Szentlélek ajándékai is közreműködnek, ezért nemcsak egy bizonyos csoportban árasztják a meleget, hanem ki kell nyílni a többiek felé is. Mert azért kaptunk egy isteni ajándékot, hogy azt mások javára is felhasználjuk. Októbert 5-e számomra egy nagyon szép, emlékezetes nap volt. Az egyházmegyében új érték, hogy megerősödött az Ifjúsági Iroda, ahol 3 fiatal pap és egy Schönstadt-nővér dolgozik, több fiatallal együtt próbálnak nagyobb, színesebb programokat szervezni a fiatalok számára. Másik fontos iroda a Család és felnőtt pasztorációs iroda, ami a püspöki helynök vezetésével működik, itt szintén három pap és egy nővér dolgozik. Rájöttünk, hogy nagyon fontos családokkal is foglalkozni, mert azoknak meg kell erősödniük, hogy kohézió jöhessen létre bennük. Mert ha fiatalokkal foglalkozunk, látható, milyen családokból érkeztek, és milyen családmodellt visznek magukkal. A harmadik a Tömegkommunikációs Iroda, féléve beindult a honlapunk, amit folyamatosan frissíteni próbálunk. A Vita Catolica Banatust Resicabányáról áthoztuk Temesvárra, ahol megújult, manapság minden lapja színes. Ezt is egy fiatal papra bíztam, a Temesváron működő Váncsa Csabára. Rendszeresen tartunk sajtótájékoztatókat, amelyek jóvoltából kifelé ismertetjük a munkánkat, az üzeneteinket. Szeptemberben a jelzett három iroda tagjaival, illetve az Aolában élő papokkal és a két főesperessel Domaszékre mentünk, ahol együtt imádkozva, közösen gondolkodva áldásos három napot töltöttünk. Alkalmunk volt találkozni a Szeged-Csanádi Katolikus Egyházmegye Lelkipásztori Intézetének a munkatársaival, akik elmondták a tapasztalataikat, mi is elmondtuk a saját tapasztalatainkat. Az értelmi teológiai képzést és a lelki gyakorlatokat szintén fontosnak tartjuk. A fiatal papok elkezdtek továbbképzőre járni Gyulafehérvárra, ahol nekik évente szeptemberben, 5 évig kellene továbbképzőre járniuk. Ha valaki netalán kihagy egy-egy évet, utána pótolhatja. Egerben is vannak hasonló képzési lehetőségek január végén a Lelkipásztori Napokon, ahova papok és világi munkatársak is el szoktak járni. Jelenleg két szakmai napra készülünk, egyiket Szegeden tartják október 26-án, a másikat Budapesten november 5-én. Ezek arról szólnak, hogyan akarja a Szentlélek az egyházát megújítani és mi ebben hol vagyunk, mit tehetünk ebben az irányban. Megdöbbentő szép dolgok jönnek felszínre. A többi képzés az esperességi kerületekben történik papok számára, de a világi munkatársak számára is. A máriaradnai nem csak találkozó volt, hanem ebből próbáljuk kiszűrni: mire van igényük a világi munkatársaknak. Tavaly is volt egy ilyen napunk, annak kapcsán a kántorokkal, a szociális munkában tevékenykedő munkatársaknak vagy a neveléssel foglalkozó munkatársainknak volt egynapos képzés. Ezekre odafigyelünk, ezért év közben is szervezünk olyan találkozókat, képzéseket, amelyek e munkatársakat segítik, hogy jobban meg tudják élni a saját hivatásukat.

 

A Szentlélek segítségével, keresik a hiánypótlás lehetőségeit

– A felsorolt rengeteg tevékenységhez van-e elegendő ember, vagyis pap az egyházmegyében?

– Hetvenhárom plébániánk van, közülük 61-ben működik plébános, tehát 12-ben hiányzik. Ez nem jelenti, hogy ennyi plébános kellene, mert sok helyen a káplánt kellett elvenni, hogy betölthessük a helyet. Van egy 120 tagból álló imaközösség, amely feladatának tekinti a papi hivatásokért való imádkozást, ezen kívül is tegyük meg, hogy legyenek hivatások. Jelenleg 4 kispapunk van, közülük 2 már diakónus, magyar nyelvet tanulnak Budapesten, a másik 2 Fuldában tanul, II. évesek. Újra abból indulok ki, hogy a Jóisten nagyon szereti az egyházmegyét, látja a szükségleteit, azért vagy több kispapot fog küldeni vagy papokat küld máshonnan. Esetleg segíteni fog bennünket, hogy a világi keresztényeink úgy nőjenek fel, hogy kevés pappal meg tudják újítani az egyházat. Lehet, mindez furcsámnak tűnik, de odafigyelünk és mindez nem a Jóisten háta mögött, hanem a szeme előtt történik. Ő szeret minket, és ha mégis megengedi, akkor azt is akarhatja, hogy sok laikus testvérünket igazi munkatársaknak tekintsünk, akik nemcsak fát tudnak vágni, meg vakolni, hanem lelkipásztorkodásban is nagyon sokat tudnak tenni. Erre sok példánk van, hiszen sokkal több laikus hitoktatónk van, mint aki hivatásszerűen oktat. Vannak olyan családjaink, akik az egyházmegyében kétéves kurzusokon vettek részt, és most előadásokat tudnak tartani a keresztény családi életről. Talán jobban, mint egy pap, hiszen ők meg is élik, tapasztalatuk van benne. E tekintetben jövőre szeretnénk egy alapos képzést elindítani, de majd akkor beszélek róla, ha már beindultak. Tavaly volt egy fiatalember, aki felfedezte a hivatását: elment jezsuita szerzetesnek. Nem szabad önzőknek lennünk, fontos, hogy ő megtalálta Isten szolgálatának az útját. Idén eddig két pap, egy idősebb és egy fiatal érkezett hozzánk Erdélyből. Egyik Resicabányán, a II. plébánián működik, de más egyházmegyék felé is elküldtük a kérésünket. A Gerhardinumban is van néhány fiú, akik úgy érzik, miután végeznek, teológiára szeretnének menni. Őket a líceum igazgatója jövő hónapban elviszi Gyulafehérvárra, hogy ismerkedjenek a Teológiával. Ezzel is segítjük az identitásukat. Ha a Szentlélek más ötleteket is ad, azokat is megpróbáljuk megvalósítani. Nem szabad pánikba, kétségbe esnünk, mert a Szentlélek gondoskodik rólunk. Tudok olyan plébánosról is, akinek sok települése van, ezért vasárnaponként úgy oldja meg a szentmisét, hogy a híveket autóval egy helyre szállítja. Olyan hely is van, ahova egy laikus kijár ige istentiszteletet tartani, ami azt jelenti: felolvassa a liturgiát, illetve a plébános megírta prédikációt, mert maga nem prédikálhat. Együtt elmondják a miatyánkot, majd áldoztat, mert van rá felhatalmazása. Tehát ez is egy módja a papi szolgálat helyettesítésének. Keressük a megoldásokat Istennel és egymással együttműködve.

– A Gerhardinumban végző diákok milyen arányban választják az egyházi szolgálat útját?

– Sokan választanak egyházi pályát, esetleg úgy is, hogy a világban öntudatosabban megélik a keresztény életüket. Példának okáért, abban a kis közösségben, amiről szóltam, két olyan családanya él, akik a Gerhardinumban végeztek, nagy lelkesedéssel ők tartják egyben a közösséget, mert a pap ritkán tud oda kijárni. A papi pályára készülő diákok naponta átjárnak a püspöki kápolnába ministrálni, így jobban megismerjük, bátorítjuk őket, közülük nagyobb eséllyel és nagyobb arányban választhatják az egyházi pályát.

– Az egyházi ingatlanok felújítására vannak-e komolyabb világi források? Tudtommal Magyarország Kormánya sok helyen támogatja a magyar érdekeltségű felekezetek ingatlanjainak a felújítását.

– A nagy kiterjedésű egyházmegyénkben sok leromlott épület van, rá is szorulunk a támogatásra. Igen, Magyarország Kormánya támogat, de a román államtól is kaptunk segítséget, de egy-egy kicsit kapunk az érintett polgármesteri hivataloktól is. Példának okáért, Aradon ez nagyon szépen meg van oldva, de más helyeken is vannak polgármesterek, akik pozitívan állnak az ingatlanjaink felújításához. Sőt olyan polgármester is van, akinek 10 évre átadtuk adminisztrálásra a templomot és a plébániát, amihez megnyert egy európai projektet, már folyamatban van a templom és plébánia kifogástalan felújítása, de az udvart és a környéküket is parkosítja. Csak úgy tehette meg, ha adminisztrálásra átadtuk neki. Ugyanakkor más hivatalok is vannak, amelyeknek a vezetősége pozitívan áll hozzá. Mindenhol próbálkozunk és Isten segedelmével sok helyen megértő fülekre és szívekre találunk.

– Úgy legyen, köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm az érdeklődést, bízzunk a Szentlélek gondoskodásában, hiszen sokszor bebizonyosodott: Isten szereti az egyházmegyénket!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'