JelenHaz
Kedd, 2019. augusztus 20., 14.44

Karácsony a családban

 
2018. december 26., 17.16
Szerda

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. (Róm 12, 1–3.)

 

Nem tudok elképzelni egy olyan családot, amelyben ilyen vagy olyan formában ne emlékeztek volna meg a karácsonyról, Jézus születéséről. Emlékszem, hogy még a kommunista időben is, és még a nem vallásos lelkületű családokban is – különösen, ha gyermekek voltak a családban – említést tettek Jézusról, a betlehemi gyermek születéséről. Mennyivel inkább a keresztyén hitben élő családokban!

A mostani kérdésünk: hogyan ünnepeljünk? Van-e erre szabály, egy program? Ismerős a mondás: ahány ház, annyi szokás. Én magam sem ismerek egy karácsonyi házirendet, mégis szeretnék erről írni, mivel erre lettem megkérve: karácsony a hívő családban. Ez a cím jelzi, hogy vannak nem hívő családok is, akik másképp ünnepelnek, mint az a család, amelynek tagjai, vagy legalábbis a szülők komoly hívő emberek. Én régóta figyelem ezt. Sokakat meg is kérdeztem: Nos, hogy fog zajlani a karácsonyi ünneplés a családban? Ilyen-olyan választ mindig kaptam. Úgy éreztem, mintha mindenki készült volna a válaszadással. Mi a karácsonyt a családban ünnepeljük. Vagy: nálunk az ajándékozás ünnepe, nálunk a szereteté – és így tovább. Jó beszélgetés lehetősége miközben elborozgatunk. Testvéreim, higgyük el, nem ez a Karácsony. Nem! Igaz, hogy a szeretet, az ajándékozás ünnepe, de nem arról az ajándékról szól, amit mi adunk egymásnak, hanem arról, Akit Isten adott a világnak, nekünk, az emberiségnek: „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában”, Betlehemben. (Lk 2, 11.) Őt nyújtja most is nekünk az Atya. Elfogadjuk-e? Megköszönjük? A miénk lesz? Nos, erről kellene beszélni a családi asztalnál és a feldíszített fa körül.

Én hívő szülők gyermeke vagyok. Gyermekkoromban így zajlottak ünnepeink. Édesanyánk, a drága, erre nagyon vigyázott. Többször megkérdezte: mi is a karácsony? Kórusban vágtuk rá: Isten ajándék adásának/ajándékozásának az ünnepe. Legyünk nagyon hálásak érte! Erre vigyáztam én is a családomban. Mindig elmondtam: gyermekek, születésnapot ünneplünk, és oda kell figyelnünk, hogy ne maga az ünnepelt nélkül történjen ez! Neki zengjen az énekünk! Ma nagyon sok családban úgy ünnepelnek, hogy a karácsonyfa köré állnak, elmondanak egy imádságot, elénekelnek egy éneket, elmondják a Miatyánkot, aztán kivonulnak az asztalhoz, és Jézust bent hagyják egyedül, hogy vigyázzon a feldíszített fára, azután többet nem esik szó Róla. Én a helyében nagyon elszomorodnék. De, ugye, te is, testvérem? Hát őt ne bántaná az ilyen magatartás?!

Most leírom, nálunk hogyan zajlik a karácsony éjszakája. Mi is feldíszítjük a fát. Este körülveszi a család, esetleg más is: testvér, jó barát. Eléneklünk egy-két éneket, igét olvasunk, felolvassuk Jézus születésének a történetét: Mt 1, 18–25., Lk 2, 1–21., utána valaki szabadon imádkozik, hálát ad. Beszélgetünk az Ajándék születésének a céljáról, haláláról és feltámadásáról, a magunk helyzetéről, Isten tervéről a bűnös emberrel: „Mert az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (1 Tim 2, 3–4.) Ő nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy minden ember hozzá térjen és éljen.  – Közben odafigyelünk, hogy a jelenlévők részéről történjen meg az odaszánás. „Szánjátok oda magatokat Istennek élő, szent és kedves áldozatul.” Egymásnak segítünk, egymásért is imádkozunk. Azután megint éneklünk – lehet gyermekének is. Azután elmondjuk a Miatyánkot. A beszélgetést, a bizonyságételeket versekben is folytatjuk, hiszen Isten megajándékozott minket Fiával. Mi pedig hálából Neki adjuk szívünket és lelkünket, egész életünket. Mindenki megnyugodva mondja: Jézusé lettem, Ő pedig az enyém. Van örök életem, mennyei polgár lettem. Ez a Karácsony! Másképp minden hiábavaló, nem ér semmit. Utána bekapcsolódunk az angyalok karába, és következik a dicsőítés. „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embernek.” (Lk 2,14.)

Testvéreim, azért írtam le ezeket, hogy példát vegyetek. Nem kötelező ezt és így csinálni, de ha jónak látjátok, próbáljátok meg. Nekünk a családban boldogságot jelent. „Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19, 10.) Engem és téged. Érted? Értsd meg!

Karácsony a szeretet ünnepe. Ez azt jelenti, hogy szeretet nélkül nincs karácsony, DE szeretet nincs Jézus nélkül, mivel benne öltött testet az Isten szeretete.

A fenti ige szerinti odaszánás is csak Jézus Krisztusban és Ő általa valósul meg. A karácsony is csak Jézus által lesz a szeretet, a béke, az öröm ünnepe. Ezért kell igéje és Szentlelke által a szívünkben megszületnie. Mondjuk, kérjük: „Mi hideg jászol helyett szívünkben adunk helyet.” (MRÉ 180) Úr Jézus jöjj, szüless meg bennünk, szívünk jászlában. Élj és munkálkodj bennünk, szabadíts meg bűneinktől és szabadíts meg bennünket. Testvérek, szánjuk hát oda magunkat Istennek élő, kedves és szent áldozatul. Így boldogok leszünk. Tegye ezt meg mindenki, ne mulassza el senki az alkalmat. De jó lenne, ha a költővel együtt mondhatnánk: „Minden ember/ szeretettel/ borul földre imádkozni, / Az én kedves kis falumba/ a Messiás/ boldogságot szokott hozni.” – abba a szívbe, családba is, amelybe beleszületik. (Ady Endre: Karácsony)

„Karácsonyi rege / ha valóra válna, / igazi boldogság/ szállna a világra.” Legyen bennünk Jézus születése valósággá. Ragadjuk ebben a karácsonyban meg ezt a drága alkalmat. Elmondhatjuk akkor majd, hogy „én és az én házam népe – családom – az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24, 15.) Így legyen: ámen!

         

Betlehemi pásztorok – Ismeretlen szerző

          Nyájaikat őrizték a pásztorok.
          Nem voltak ők sem bölcsek, sem gazdagok.
          Mégis, mikor üdvözítőnk született,
          Legelőször közöltetett ővelek.
Ők hallották az angyalok énekét,
Ők láthatták a kis Jézust legelébb.
Ők adhatták azt az örömhírt tovább,
Ők áldhatták érte a mennyei Atyát.
          De hát nem volt azon tájon érdemes
          Férfi ember, iskolázott és nemes?
          Értelemben tán szegény volt a vidék?
          Nem volt kire rábízni a szent igét?
Volt ott gazdag, volt ott tudós, volt ott bölcs,
Sok tudomány, sok szertartás, sok erkölcs,
De, hogy az angyal elkerülte ezeket,
Megfejtését szíved mélyén keressed.
              Elmélkedtem, és csendesen kerestem. Megtaláltam.
              Elmondom hát nektek is, oh, emberek:
              Bűnös szívet, bezárt lelket –
              Jézus ma is elkerüli ezeket.

Józsa Ferencz ny. lelkipásztor


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'