JelenHaz
Csütörtök, 2019. május 23., 14.47
Krisztusban szeretett Paptestvérek!

Kedves keresztény Testvéreim!

 
 
2019. április 18., 16.11
Csütörtök

Nagyon szép a húsvét éjszakai szertartás. Az egész szertartás segít együtt ünnepelni Krisztus feltámadását, olyan módon, hogy megértjük: igazából az életről van szó, az életről, amely legyőzte a halált, és arról az életről, amihez nekünk közünk van, hiszen mi is mindannyian élni akarunk, és azt akarjuk, hogy az életünk igazából életnek nevezhető legyen.

Látjuk az olvasmányokból és az evangéliumból, hogy az életet egész odaadással kell élni, nem csak úgy félig-meddig. A Feltámadt Krisztus élete egész életünket be akarja tölteni, nemcsak annak bizonyos részleteit.

Megfigyelhetjük, hogy Krisztus feltámadása nem mindenkinek jelentett örömet. Nem kell feltétlenül Krisztus ellenségeire gondolnunk. Azoknak sem okozott örömet, akik közömbösen otthon maradtak, akik nem akartak Krisztusért kockáztatni. Azok viszont, akik elmennek a sírhoz, kockáztatnak: megverhetik őket, vagy elkergetik, vagy esetleg szidalmazhatják. Az asszonyok, majd később az apostolok, kockáztatnak.

Azok, akik nem kockáztatnak, akik közömbösen távolról figyelik az eseményeket, hitetlenek, vagy közömbösek maradnak, nincs élet, nincs öröm bennük. A Feltámadt Jézus életet hozott, de ezt az életet élni kell, és nemcsak távolról szemlélni. Aktívan bele kell kapcsolódnunk az Ő életébe és az Ő közösségének az életébe, akkor is, ha ez kockázattal jár. Ha ez nem történik meg, akkor az életnek a perifériájára fogunk szorulni, lehet, hogy gazdagon, talán híresen, de boldogtalanul.

Azok, akik nem kockáztatnak semmit, úgy tűnik, hogy távolmaradásukkal mentik a bőrüket, igazából mégis kockáztatnak valamit, az igazi életet. Nem tudják élni azt a nagy, igazi életet.

Szent Pál apostol figyelmeztet, egyik levelében azt mondja: „Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?!” (Rom 8,32). Értjük-e ezt, hogy mekkora örömmel mondja ezt Szent Pál apostol? Ő kockáztatott Jézus Krisztusért, sőt szenvedett is érte, de most tele van örömmel. Öreg korában is, a börtönből is tüzes leveleket ír, tele van élettel. Miért? Mert benne van az Élet, mert ő befogadta Jézus Krisztust. „Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”. Ezt a „mindent” éli meg: mindent megkaptam Istenben, mindent megadott nekem az Úr, és én ettől boldog vagyok. Az Úr Isten mindent megadott nekünk, de azt mondja „vele együtt”, Fiával együtt, nem a mellett és nem azon kívül. Ha kell nekem az Ő Fia, és ha én befogadom Őt az én életembe, Ő akkor mindent megad.

Kedves testvérek, nem csupán arról van szó, hogy elhiszünk, vagy elfogadunk egy igazságot, például Krisztus feltámadását. Ennél lényegesen többről van szó: Nem csupán elhinni, hanem Őt magát befogadni kell.

A Feltámadott ezt akarja velünk megtenni: nem kívülről akar tanítani minket, hanem bennünk akar élni, az életünkben, a sejtjeinkben, molekuláinkban, szívünkben, lelkünkben, és belülről akar minket formálni, vezetni, tanítani, azért, hogy igazi életünk legyen. Ő feltámadt, és azt akarja, hogy mi is mindannyian benne és vele a föltámadott életet éljük. Ámen.

 

Temesvár, 2019. húsvétján

† Pál József Csaba

megyés püspök

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'