Kezdődik a nagyböjt
Szombat, 2010. február 13., 09.17
Február 17., hamvazószerda, a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdete. Hamvazószerda szigorú böjti nap, a hívők e napon háromszor étkezhetnek és csak egyszer jóllakásig, tilos továbbá mindennemű húsétel fogyasztása. Ez utóbbi tilalom nagyböjt minden péntekére vonatkozik.Hamvazószerdán a katolikus templomokban bemutatott szentmisék keretében a pap az előző év virágvasárnapján szentelt barka elégetéséből nyert hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára. Ez a szertartás bűnbánatra szólít, egyben az élet mulandóságára emlékeztet.
Vannak még csodák?
A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. Az Isten-i beavatkozásnak tulajdonított csodák általában a Teremtőt dicsőítik és bizonyítják létét, történelem alakító hatalmát, míg az emberek által előkészített csodák hátterében általában sötét erők állnak.
A történelem legnagyobb csodája Isten emberré létele Jézus Krisztus személyében. A bibliában található legtöbb csodaleírás Jézus Krisztus nevéhez fűződik.
Ő lett minden áldás kútforrása az ember számára. Nincs más hatalmasság e földön, akire nyugodtan rábízhatjuk életünket, csak Ő jelenthette ki: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők… nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János ev. 15,5) és „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” ( Máté ev. 28,18) Jézus kijelentése átfogja az egész Univerzumot. Ezt igazolják a mennyen és földön szavak. Csak egy alapvető dologra van szükség, hogy hitelt adjunk szavának, annak, aki sohasem hazudott és azzal pecsételte meg irántunk érzett szeretetét, hogy kész volt életét áldozni az emberért. Aki ezt nem veszi komolyan, megmosolyogja, legyint rá, az ragaszkodik ahhoz, hogy maga szenvedje el bűneinek büntetését, mert nem akarja igénybe venni a Jézus által felajánlott segítséget.
A hívők sokasága számtalan csodát élt már át: száraz lábbal átkelni Vörös tengeren, sérülés mentesen kijönni az égő tüzes kemencéből, vakok, bénák gyógyultak meg Jézus szavára…stb. Ma nekünk üzeni Isten: „hívj segítségül a nyomorúság idején, én megszabadítlak és te dicsőítesz engem!” (Zsoltár 50,15) Szomorú, hogy népünk felelős vezetői, valamely sötét szellemi erő szorításában, nem akarnak tudomást venni az egyedüli segítségről, amely számunkra a pusztulásból való felemelkedést, feltámadást biztosítaná. Ők sokszor saját pecsenyéjüket sütve nem érzik igazán a nyomorúságot, de utólérheti Isten őket is a népünk sorsa felett érzett közömbösségük miatt. Az Istenhez való visszatérés tervezete nem található meg egyetlen párt programjában sem. (RMDSZ, FIDESZ, MSZP…stb) Sajnos ez a megállapítás érvényes a szeretet nélküli „kényszer házasságból” összeállt Európai Unióra is. Hiszen, amikor az EU alkotmány tervezete készült több mint 120 képviselő tiltakozására kimaradt a keresztyén gyökerekre való hivatkozás! A közszolgálati médiának is nagy szerepe lenne abban, hogy az emberi közösségeket Isten felé irányítsa. Ez jelentené a köz javát. Ellenkező esetben a közerkölcs és általában népünk további sülyedését szemléli passzívan „közszolgálat” címén. Ebben a témában hallgatni és a kényelmes ún. semleges állásponton maradni annyit jelent, mint tudomásul veszem és némaságommal elfogadom a pusztulást mint visszafordíthatatlan folyamatot.
Izráel népét, amikor elfordult Istenétől utólérte az ítélet, elvesztették országukat, szabadságukat, hetven éves babiloni fogság következett. De ott a fogság alatt megérkezett Jeremiás próféta levele Isten szabadító üzenetével: „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr: békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy KÍVÁNATOS VÉGET adjak nektek.” (Jer. 29,11) Isten tett már csodát a mi népünkkel is. Mohács után, majd 150 év török hódoltság, vesztes felszabadító forradalmak után is adott alkalmat a felemelkedésre a 19. század második felében. Sajnos elődeink nem tudtak élni a lehetőséggel, mert felfuvalkodott, Istent és embert nem tisztelő, dzsentri magatartásuk miatt újra a mélybe zuhant a nemzet. Ennek a keserű levét issza mai nemzedékünk…A végpusztulás elkerülésére meg kell ragadjuk az Isten kinálta „KIVÁNATOS VÉGET”, mert Isten csodatevő ereje ma sem gyengült meg, ha népünk őszinte megtéréssel fordul Istenhez, komoly imádságban összefogva kérjük bűneink bocsánatát, mint egykor Ninive népe, mi is megkapjuk a Mindenható kegyelmét. Adja Isten, hogy számunkra eltünjön a címből a kérdőjel, tapasztaljuk meg, hogy vannak még csodák! Nyerjük meg a legfőbb értéket az üdvösséget, és mellette sok földi áldást is.
Bátkai Sándor
Azért kíváncsi vagyok,utánam hogyan nyomoznak.Én ugyanis a Máris Szomszéd computerét használom.
Máris ugyanis titokban- persze Mézga Géza tudta nélkül!, udvarol Paulának .Hol az Antarktiszon, hol a Szaharában,nekik úgyis mindegy: Amerika az Amerika.
Nos akkor én beírok maguknak.Az én vagyok, nem Máris Szomszéd.( elnézést)
n
http://www.paty.parokia.hu/letoltes/lista/evangelizacios-het-2010-ii-15-19/
alex és R.Lajosné reformátusok! Cseri Kálmán és Takaró Károly élő hitű lelki pásztorokat hallgatnak. Én is onnan ismerem őket.
Ők már nem tudják személy szerint magukat megvédeni,mert csúnya dolgok mentek itt! Nevükben elkezdtek írogatni,de ez még nem volt elég és feltörték a belső gépüket,mind a kettőnek! Ez ügyben nyomozás történik.
Ne szóljatok hozzájuk, mert mindent kiforgatnak és csak tovább kötöszködnek. Csak írjanak nyugodtan, majd megunják úgyis.
Szerintem Hit gyülekezete szektások lehetnek.
Nem hiszem, hogy ők reformátusok.
A Szentírás böjtről szóló tanítását
gyönyörűen foglalja össze a Második
Helvét Hitvallás: „Minél súlyosabban elítéli
Krisztus egyháza a dobzódást, részegeskedést
és minden bujaságot és mértéktelenséget, annál
buzgóbban ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt.
A böjt ugyanis semmi egyéb, mint a kegyesek
önmegtartóztatása és mértékletessége, tehát
testünknek fegyelmezése, féken tartása és megsanyargatása,
amit a felmerülő szükség szerint
vállaltunk magunkra; ezáltal megalázzuk
magunkat Isten színe előtt és a testtől elvonjuk
a táplálást, hogy annál könnyebben és szívesebben
engedelmeskedjék a léleknek. Ezért
nem böjtölnek azok, akik ezekkel a dolgokkal
nem törődnek, de azt hiszik, hogy böjtölnek,
ha egyszer napjában megtömik a hasukat és
egy bizonyos vagy megszabott időben tartózkodnak
bizonyos ételektől azt gondolván, hogy
pusztán ennek az elvégzésével kedvében járnak
Istennek és jót tesznek. A böjt a szentek imádságának
és minden erénynek támasza.”
Nem vagyok benne biztos, de szerintem Rácz Lajosné és Alex sajnos saját egyházuk tanításával se nincsenek tisztában, már ha reformátusok, egy dolgot tudnak: mi nem olyanok vagyunk mint mások. A Református egyház tanítása egészen más, mint az övéké, csak szegények nem tudnak róla.
Gyerekek a vonat tovább száguld, én vagyok a kalauz.:)
Azért viszont, mert nem tetszik egyeseknek az Isten beszéde, még nem fog Isten elhallgatni!
Ha az Evangélium hírdetése, amelyet Jézus Krisztus parancsba is adott tanítványainak sértő egyes katolikus hívek részére, hát én is azt mondom, ne olvassák el.
Szóval ott tartottunk, hogy az emberi hagyományok Jézus elébe kerültek. Ez helytelen! A katolikus egyház is Jézust hírdeti, vagy nem? Ezekszerint nem biztos! Ez szintén helytelen!
Mielőtt megpróbálnának az én gépemet is megkörnyékezni, számoljanak azzal, hogy már folyamatban van ennek kivizsgálása. Ha a másik ember nevében írogatunk az is "bűncselekménynek számít".
Én egyetértek Rácz Lajosné és Alex hozzászólásaival. Az én gépemet is feltörik az újság hackerei? Ebben a lapban a cenzúrázást milyen alapon végzik el? Szerintem, nem az Evangélium hírdetőit kellene kitiltani a hozzászólások rovatból, hanem azokat, akik a másik emberrel mocskolódnak, obcén szavakat és nem helyénvaló vicceket írnak be.
Az Evangélium hírdetése és a hittérítés között különbség van. Ha valaki Jézus Krisztusról tesz vallást és bizonyságot, akkor nem önmagához hívogatja az embereket, hanem Krisztushoz. Ha viszont valaki bármelyik egyházba hívogatja az embereket és eyházról tesz vallást, az az ember önmagához és emberekhez hívogat és mint tudjuk nem az egyház vagy az egyházak üdvözítenek, hanem az Úr Jézus adja az örök életet. Ezért tartsunk Önvizsgálatot lelkiismeretünkben.
Amúgy végig olvastam
alex és a
Amúgy végig olvastam Alex és R.Lajosné írásait,és nagyon jók,igaz kersztény emberekre vall! Mi volt a hibájuk ami elróható? Nos hogy bátran felvállalták Jézus Evangéliumát! GRATULÁLOK NEKIK!
Ehhez kérdem miért kell cigányozmi? Kedves Károly?TE Aztán igaz hivő ketolikus vagy!
Amennyiben pedig hittéríteni akarnak, tegyék azt az elvallástalanodottak között: lakótelepek, cigánysorok, stb. körében, de minket ne piszkáljanak.
Köszönöm.
Igen, csatlakozva az előbbi hozzászólóhoz, nekem is az a véleményem, hogy undokoskodás megkérdőjelezni egy másik egyház hitelességét.
Rácz Lajosné és Alex beírásai provokatív tartalmúak és erős ellenérzéstől vezérelve írják szerzőik.
Ha nem tetszik önöknek a katolikus vallási szokások, kérem ne olvassák el az ezekről tudósító újságcikkeket. Nekem se tetszik a Nagy Románia párt ideológiája, ezért nem is olvasom az írásaikat!
Ha meg elolvassák, legalább annyi elemi jóérzés legyen önökben RÁcz Lajosné és Alex, hogy ne kötözködjenek a Katolikus Egyházzal, mert tudtommal mi sem szoktuk a Református Egyházat beírásainkkal bántani.
Kérem, tartsák tiszteletben a katolikus hívek vallási meggyőződését.
Ez már beszéd gyerekek. Ha ezzel az alázatos lelkülettel fogadnátok a katolikus cikkeket, a kutya se törődne veletek. De ti kötelességeteknek érzitek jól leszólni az ilyen írásokat. Én ha a Jelenben arról olvasok, hogy épülget az Új Ezredév ref. gyülekezeti központ, vagy bemerítkezés volt a kisszentmiklósi baptista templomban, akkor általában az jut az eszembe, hogy no, ha nem is katolikusok, de lagalább keresztények, és ha a szokások, a "burkolat" különböző is, de a lényeg kb. ugyanaz, -addig ti mindig a gyalázkodással válaszoltok a kat. írásokra. Ha nem érdekelnek a mi egyházunkkal kapcsolatos írások, ugord át, de mit kekeckedsz? Undok h**lye szokás, a f*lk*gy*lmű, mindenkit megtéríteni akaró szektásokra emlékeztet.
köszönöm.
Sajnos nem én írok hanem az én nevemben írogatnak,kérem nézzenek ennek utána az email címemet Önök tudják,de akik beírnak és hamisítanak azok nyilván nem tudják . Köszönöm .
Református egyházhoz tartozok,és most csak az én nevemben írok,és ha még nem vagytok elegen szóljatok még a barátaitoknak,velem kardoskodjatok :)
Sajna nem az egyház üdvözít,egyedül csak Jézuson van mindenkinek a bűnei bocsánata,Ő halt meg a golgotai keresztfán,dicsőség az Atyának és a szent Fiának Akit minden nap áldunk és Őt magasztaljuk,mert hatalmasat tett,a meg nem érdemelt "agapé" szeretetét!
Magamról elmondhatom,semmivel sem tudtam és tudom kiérdemelni,és minden nap imádkozom akik még nem a Krisztusé,azaz Ti értetek ha ezért engem minden nap gyalázatra és a gúnytárgyává tesztek,de Krisztusért vállalom az Ő drága Evangéliumáért! Mert én már tudom mi az a szeretet,ahogy Jézus Krisztus minket szeret! Hálám érte,szívem amíg dobog,hát hadd tudjam meg én is hogy kínozták és gúnyolták azok a farizeusok. Mert nem az a feladat,ha minden jó és siker,ha Őérte gyaláznak az minden megér nekem! Mert megvan írva?:" AZ ÉN NEVEMÉRT SOKAT KELL SZENVEDNETEK"
Uram itt vagyok és méltatlanul használom,számra veszem a Te szent Nevedet: Bocsáss meg nekem és nekik is mert nem tudják mit cselekszenek....."
Ráca Lajosnő és Alexa szaladnak a vonat után, hogy elérjék, de hiába minden erőfeszítés, mert a vonat tovarobog.
-Eredj csak, eredj!
-Igen, menjél csak, a jegy úgyis nálunk van!
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Hogy lehet az, hogy ami 1500 évig jó volt, az Luther Márton szerint, egyszer csak nem volt jó!? Se Oltáriszentség, se szentek tisztelete stb. Miért nem? Azért mert megsértődött némely egyháziak viselkedésén, életvitelén? Ez nem elégséges indok.
Ami 1500 évig jó volt, jó 2000 év óta is.
Király jó viccek!:))))))))))))))
hali.
"Ha rajtunk gúnyolódtok..stb..Csak egyet kérek Istent a Mindenhatót és a szent Fiát hagyjátok ki. Köszönjük."
Itt senki nem becsmérelte a Mindenhatót és Szent Fiát sem...csak a szerénytelen, mártírkodó kopi-pasztálás értelmét kérdőjelezzük meg. Nem vagyok meggyőződve, hogy az Úrnak kedves az, amit itt R.L.né és Ön művel...a mellébeszélés, mártírkodás, mások és a Katolikus Anyaszentegyház valamint annak szokásainak becsmérlése közül Önök szerint melyik hordoz magában krisztusi hozzáálást?
Gregorius: Ott a pont:)
Érdekes ez a helyzet. Időnként megjelenik az újságban egy-egy cikk a katolikus egyház valamely ünnepéről vagy szertartásáról. Ekkor a Rácz Lajosnéhoz és Alexhez hasonló félkegyelmű egyedek (akik megjegyzem: nem merik beírni hogy melyik felekezethez tartoznak) azonnal rácuppannak, és lebecsmérlik, elmarasztalják, "fikázzák" a cikk tárgyát. Aztán ha a szembeálló fél visszavág, akkor teszik a Krisztusért szenvedő, minden megaláztatást eltűrő mártírt. Kedveseim: ezt ti harcoljátok ki magatoknak. és ne verjétek a melleteket féltéglával, hogy most ti Krisztusért szenvedtek. Az őskeresztény vértanúk se ingerelték Diocletianus katonáit: "Hahó, ökrök, -mi keresztények vagyunk! Fogjatok el, hadd lehesünk már vértanúk!" hanem csendben élték meg kereszténységüket, s így váltak mártírrá. Ne így akarjatok erényeket szerezni magatoknak. Menjetek el ti is leprást ápolni Kalkuttába, vagy amputált végtagú gyerekeket gondozni, meg oszladozó hullákat kiásni Haitin, -az már krisztusi cselekedet. De ez, amit itt végeztek, csak nevetségessé tesz titeket meg az egyházatokat. Nem meggyőző, nem krisztusi. Lehet rá válaszolni, -kíváncsi vagyok rá. Érdekes az is, hogy saját ötletetek, saját gondolatotok nincs. Bemásoltok egy csomó lehetelen cikket, amit normális lelkületű keresztény ember el se olvas és diadalittasan kihúzzátok magatokat, hogy most jól odamondtunk nekik. Nevetségesek és szánalmasok vagytok! (Ezt nem általánosan a protestnánsoknak címeztem, hanem R.L.-nénak és Alexnek)
R.L.-né és Al zötykölődik egy rozoga Trabantban.
- Al. kerüld a gödröket !
- Hát nem te vezetsz ?
:DDD
Látjátok iskolások, ezt érdemlik azok akik kötözködnek mások akár vallási, akár más hitbéli meggyőződésével.
"Hozzászólt: Alex:) / Szerda, 2010. február 17., 08.50
Ha rajtunk gúnyolódtok és mi vagyunk a vicc tárgya,bátran tegyétek,mert gondolom ehhez nagy intelligencia kell...." -AZ IS NAGY INTELLIGENCIÁRA VALL, HOGY MINDENFÉLE HITTÉRÍTŐ SZÖVEGET KIMÁSOLTOK.
"Csak egyet kérek Istent a Mindenhatót és a szent Fiát hagyjátok ki." -TI MEG A FÓRUMOT HAGYJÁTOK EL.
"Köszönjük." -SZÍVESEN TOVÁBBRA IS!:)
R. Lajosné és Alex áll a buszmegállóban, várják a temesvári buszt. Hamarosan jön is egy. Odamegy egyikőjük, s megkérdezi a sofőrtől:
- Ez a busz elvisz Temesvárra?
- Nem!
Odamegy a másik is és megkérdezi:
- És engem?
Elvilágiasodott keresztyénség
Ne szabjátok magatokat e világhoz. (Róma 12, 2)
Ez nemcsak külső fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ. Idővel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. Az igazi keresztyén élet az ó ember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerződést köt vele. Ha keresztyén ruhát visel, ha formái, szokásai keresztyén jellegűek, akkor életben maradhat. A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek az ó embert halálra sebzik. Az önmegtagadást és a világ megtagadását, mely kemény dolog, törvényeskedésnek, szűkkeblűségnek, a világ elől való menekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csúfolják. Az ó embernek meghagyott szabadságot igazi ,,keresztyén" magatartásnak mondják. Aki barátja a világnak és nem különbözik tőle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyűlöletet és szégyent. ,,De hiszen mi nem pogányok között élünk, hanem csupa megkeresztelt keresztyén között!" - ,,Az üldözések kora a múlté" - mondják. De sajnos, az evangéliumi keresztyének elleni gyűlölet a világias keresztyének között éppolyan erős, mint régen a pogányoknál volt.
A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. A megosztott szívű emberben nincs erő. A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. Az evangéliumi, hívő keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyűlöli, titokban azonban tiszteli. A megosztott szívűek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. Csak a határozott keresztyénségben van erő, csak ez tud biztosan fellépni. ,,Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (2 Krón 16, 9). Az ilyeneket megerősíti úgy, hogy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. ,,Meddig sántikáltok még kétfelé?" Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!
Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik.
Ha rajtunk gúnyolódtok és mi vagyunk a vicc tárgya,bátran tegyétek,mert gondolom ehhez nagy intelligencia kell....
Csak egyet kérek Istent a Mindenhatót és a szent Fiát hagyjátok ki. Köszönjük.
Szoltunk már a nyolcadikosoknak, hogy olvassák ők is. Köszönjük szépen!!!!
Mi is szeretjük ezeket a vicceket!
VII. B. osztály
Nagyon jok a RáczA Lajosné meg Alexes viccek!:))) Várjuk a folytatást!
XI. A
"Hozzászólt: Rácz Lajosné / Kedd, 2010. február 16., 18.46
Senkit sem lehet bíróság elé állítani a gondolatai miatt, de legyünk biztosak, hogy mindegyikről el kell számolnunk az utolsó napon." -nA, aKKOR vIGYAZZOn magára!!!
Rácz Lajosné és Alex:) utazik a buszon, ahol párás az ablak. Az egyik nő két pontot rajzol az ablakra és azt mondja:
- Itt fogok kinézni.
Mire a másik letörli a két pontot:
- Te itt nem nézel ki! :DDDDDDDDDD
gratulalok R. LajosnŐnek, hogy utóbb már kezd megtérni, az idézetei láttán!
Előző hozzászólásomban nem feltétlenül Önre utaltam a nagybetű használatát illetően, de az alábbi hozzászólásaban akkor miért KIABÁL nagybetűvel? Ön említette, hogy Jézus nem üvöltött, hanem csendben hirdette az Igét...és ez a sok kopi-paszta...nem unja?
BIZTOSAN ISMERITEK A LOURDESI HIMNUSZT! EZ A SZÖVEGE NROMÁNUL. NAGYON SZÉP!
Fecioara la munte pe stânci apăru,
Ea pleacă-a sa frunte, salut-o şi tu.
REF: Ave, ave, ave Maria! (bis)
Copilei sfioase, pe când se ruga,
Şi gârlei spumoase, un nume şoptea.
Copila-l pronunţă, cu glas tremurând
Iar gârla-l anunţă, cu vuiet crescând.
Prin ţările toate, minunea se-afla,
Poporul în gloate, la stâncă venea.
A tuturor Mamă, iubeşte-acel loc;
Pe toţi Ea ne cheamă, ne-aşteaptă cu foc.
O, tu, Preacurată, priveşte-ne aici,
Arată-ne-ndată, că Mamă vei fi.
A Szentatya, XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete:
A Szentatya minden évben üzenetet intéz a katolikus hívekhez a nagyböjt kezdetén. XVI. Benedek pápa idei levelét az alábbiakban közöljük.
Kedves Testvéreim!
Minden évben a nagyböjt alkalmával az Egyház arra hív minket, hogy őszintén megvizsgáljuk életünket az evangéliumi tanítás fényében. Ebben az évben az igazságosság gazdag témájában szeretnék néhány gondolatot javasolni, a páli megállapításból kiindulva: Isten igazságossága a Krisztusba vetett hit által nyilvánult meg (vö. Róm 3,21–22).
Igazságosság: „dare cuique suum”
Először is megállok az „igazságosság” szó jelentésénél, amely a III. századi római jogász, Ulpianus közismert kifejezése szerint a köznyelvben azt jelenti: „mindenkinek megadni, ami megilleti - dare cuique suum”. Valójában azonban ez a klasszikus meghatározás nem pontosítja, mit jelent az, „ami megilleti”, amelyet mindenkinek biztosítani kell. Amire az embernek leginkább szüksége van, az törvény által nem biztosítható számára. Ahhoz, hogy létét teljességgel élvezhesse, valami bensőségesebbre van szüksége, amit csak ingyenesen kaphat meg: azt mondhatnánk, hogy az ember abból a szeretetből él, amit csak Isten adhat meg neki, minthogy saját képére és hasonlatosságára teremtette meg. Természetesen hasznosak és szükségesek az anyagi javak – egyébként Jézus maga is törődött azzal, hogy meggyógyítsa a betegeket, jól lakassa az őt követő tömegeket, és bizonyosan elítéli azt a közömbösséget, ami ma is emberek millióit kényszeríti halálra az élelem, a víz és az orvosság hiánya miatt –, ugyanakkor az „osztó” igazságosság nem adja meg az embernek mindazt, „ami megilleti”. Mennyivel inkább szüksége van ugyanis Istenre, mint a kenyérre. Szent Ágoston megjegyzi: „ha az igazságosság az az erény, amely mindenkinek megadja, ami megilleti…, nem igazságosság az ember részéről az, ami elvonja az embert az igaz Istentől” (vö. De civitate Dei, XIX, 21).
Honnan ered az igazságtalanság?
Márk evangélista idézi Jézus következő szavait, amelyek ahhoz a korabeli vitához kapcsolódnak, hogy mi tiszta és mi tisztátalan: „Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná…, ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat” (Mk 7,15.20–21). Az ételre vonatkozó közvetlen kérdésen túl a farizeusok reakciójában az ember egyik állandó kísértését fedezhetjük fel: egy külső okban azonosítani a rossz eredetét. Sok modern ideológia, ha jól megnézzük, ezt a feltételezést hordozza: mivel az igazságtalanság „kívülről” ered, azért, hogy igazságosság uralkodhasson, elég elhárítani azokat a külső okokat, amelyek akadályozzák ennek megvalósulását. Ez a gondolkodásmód – figyelmeztet Jézus – naiv és rövidlátó. Az igazságtalanságnak, a rossz gyümölcsének, nem kizárólag külső gyökerei vannak; az emberi szívben gyökerezik, ahol a rosszal való titokzatos egyezség csírái rejlenek. Keserűen ismeri el a zsoltáros: „Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant” (Zsolt 51,7). Igen, egy mély hajlam az embert törékennyé teszi, és elrontja azt a képességét, hogy közösségre lépjen másokkal. Mivel természeténél fogva nyitott a megosztás szabad áramlására, egy furcsa gravitációs erőt érzékel önmagában, ami a magába forduláshoz és a mások feletti és másokkal szembeni érvényesüléshez vezeti: ez az önzés, az eredeti bűn következménye. Ádám és Éva, a Sátán hazugságától elcsábítva, az isteni parancs ellenére ettek a titokzatos gyümölcsből, és ezzel a Szeretetben való bizalom logikája helyére a gyanakvás és a versengés logikáját helyezték; a Másiktól való elfogadás és bizalommal teli várakozás logikája helyébe a mohó szerzés és önös cselekvés logikáját állították (vö. Ter 3,1–6), melynek eredménye a nyugtalanság és bizonytalanság érzésének megtapasztalása lett. Hogyan tud az ember megszabadulni ettől az önző hajlamtól és megnyílni a szeretetre?
Igazságosság és Sedaqah
Izrael bölcsességének szívében mély kapcsolatot találunk a „gyengét a porból fölemelő” (vö. Zsolt 113,7) és a felebarát iránti igazságosság között. Maga a héber sedaqah szó is, mely az igazságosság erényére mutat rá, jól kifejezi ezt. A sedaqah jelenti ugyanis egyrészt Izrael Istene akaratának teljes elfogadását, másrészt a felebaráttal szembeni igazságosságot (vö. Kiv 20,12–17), különösképpen a szegénnyel, az idegennel, az árvával és az özveggyel szemben (vö. MTörv 10,18–19). A két jelentés azonban összefügg, mert az izraelita számára a szegénynek adni nem más, mint az Istennek járó viszonzás, aki irgalmas volt ínségben lévő népéhez. Nem véletlen, hogy a törvénytáblák átadása Mózesnek a Sínai-hegyen, a Vörös-tengeren való átkelés után történik. Azaz a törvény meghallgatása feltételezi az Istenben való hitet, aki előbb meghallgatta népének siralmát, és „leszállt, hogy kiszabadítsa az egyiptomiak hatalmából” (vö. Kiv 3,8). Isten odafigyel a szegény kiáltására, és cserébe azt kéri, hogy hallgassák meg őt: igazságosságot kér a szegény (vö. Sir 4,4–5.8–9), az idegen (vö. Kiv 22,20), a rabszolga iránt (vö. MTörv 15,12–18). Ezért ahhoz, hogy belépjünk az igazságosságba, ki kell lépnünk abból az illúzióból, hogy elég vagyok magamnak, abból a mély bezártságból, amely maga az igazságtalanság gyökere. Más szóval annál is mélyebb „kivonulásra” van szükség, mint amit Isten Mózes által tett, a szív megszabadulására, amit a Törvény szava önmagában nem tud megvalósítani. Van tehát egyáltalán az embernek reménye az igazságosságra?
Krisztus, Isten igazságossága
A keresztény örömhír pozitív választ ad az ember igazság iránti szomjára, ahogy Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében megerősíti: „Most azonban Isten igazsága nyilvánvalóvá lett, függetlenül a törvénytől…, ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által” (Róm 3,21–25).
Milyen tehát Krisztus igazságossága? Elsősorban a kegyelemből származó megigazulás, amelyben nem az ember az, aki helyrehoz, vagy gyógyítja magát és másokat. Az a tény, hogy az „engesztelés” Jézus „vére” által történik, azt jelenti, hogy nem az ember saját áldozatai szabadítják meg őt bűnei súlyától, hanem Isten szeretetének gesztusa, amely a legvégsőkig megnyílik egészen addig, hogy az emberre szállt „átkot” magára veszi, hogy cserébe az Istennek járó „áldást” adja neki (vö. Gal 3,13–14). De ezzel rögtön egy ellenvetés merül fel: milyen az az igazságosság, ahol az igaz meghal a vétkes miatt, a vétkes pedig cserébe megkapja azt az áldást, ami az igaznak jár? Így ki-ki nem az ellentétét kapja annak, „ami megilleti”? Valójában itt mutatkozik meg az isteni igazságosság, amely egészen más, mint az emberi. Isten, Fián keresztül megfizette szabadulásunk árát, mely tényleg hatalmas ár volt. A kereszt igazságossága láttán az ember fellázadhat, mert az nyilvánvalóvá teszi, hogy az ember nem független lény, hanem szüksége van egy Másikra ahhoz, hogy teljesen önmaga legyen. Krisztushoz megtérni és hinni az evangéliumban valójában ezt jelenti: kilépni a függetlenség illúziójából, hogy felfedezzük és elfogadjuk saját rászorultságunkat, másokra és Istenre, az ő megbocsátására és barátságára.
Így érthetővé válik, hogy a hit egészen más, mint egy természetes, kényelmes, magától értetődő dolog: alázat kell annak elfogadásához, hogy szükségünk van arra, hogy valaki Más megszabadítson az „enyémtől” azért, hogy ingyen nekem adhassa az „övét”. Ez kiváltképpen a bűnbánat és az Eucharisztia szentségében történik meg. Krisztus megváltó tettének köszönhetően, mi a „legnagyobb” igazságosságba léphetünk be, amely a szeretet igazságosságát jelenti (vö. Róm 13,8–10), amelyben mindig inkább adósnak, mint hitelezőnek érezzük magunkat, mert többet kaptunk annál, mint amit várhattunk volna.
Ez a tapasztalat megerősíti, és arra ösztönzi a keresztény embert, hogy elősegítse az igazságos társadalom létrejöttét, amelyben mindenki megkapja a szükségeset ahhoz, hogy emberhez méltóan éljen, és amelyben az igazságosságot a szeretet élteti.
Kedves testvéreim! A nagyböjt a szent három napban csúcsosodik ki, melynek során ebben az évben is az isteni igazságosságot ünnepeljük, amely a szeretet, az ajándékozás és az üdvösség teljessége. Azt kívánom, hogy a bűnbánatnak ez az ideje minden keresztény számára valódi megtérés és Krisztus misztériumának mélyreható megismerése legyen, aki eljött, hogy beteljesítsen minden igazságosságot. Ezekkel az érzésekkel, szívből terjesztem ki mindenkire apostoli áldásomat.
XVI. Benedek pápa
Sék Gusztáv: A békesség
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
– Uram, te megmutattad békességedet!
– szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.
Van egy rossz hírem kedves vicces barátaim,aki a nevemben is irkáltok...az a helyzet hogy az émail címemet már nem tudjátok odahamisítani.
Amúgy ez a hitetekkel hogy fér össze a csalás?
Vagy nálatok minden belefér és az papi gyónszékben lerójátok? Pedig él az Úr és mindent lát,vagy Ti ezt sem hiszitek? FELTÁMADT!
Az ő gyermekeit jobban megfedi,vagy ez Reátok nem érvényes?
Én félem az Urat megbántani,mert tudom ismeri a szívem legbelsőbb titkait,és a gondolataimat is mert a szívből jön elő!
Szeretem a felebarátaimat is,és direkt kész akarva soha nem szeretnék senkit megbántani.
Tudom amíg testben élünk addig itt a földön vétkezünk,soha nem leszünk szentek,de törekedni kell arra hogy cselekedeteinkben Jézust kövessünk. :)
Ady Endre: Imádság háború után
Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szívem
S nincs, mi nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szívemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.
Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látnivalójuk,
Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.
Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.
Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
A MEGTÉRÉS
Létezik valamilyen titkos, láthatatlan kapcsolat minden egyes ember és Isten között, még akkor is, ha az ember akármilyen szemtelen, istentelen és gonosz vele, még ha káromolja, netán tagadja is Őt. Mert mégiscsak Isten teremtménye, neki is Ő adott életet. Ezenkívül a vér is összeköti őt az Istennel, mégpedig Jézus Krisztus vére. Ezért, ha valaki az Úr Jézushoz való megtérést el akarja kerülni, sohasem fog célhoz jutni. Így azután, ha meg akar térni az élő Istenhez, akkor ezt tegye még ma. Ugyanis a megtérés vagy gyorsan történik, vagy soha. Ez nagyon fontos.
Megtérés nélkül az ember semmire sem jut. Ám az ember megtérni is kizárólag csak akkor tud, ha Isten szeretete hívja és vonzza őt. Ezért, ha ez megtörténik, akkor hívását gyors döntésnek kell követnie. Viszont, ha valaki igazán meg akar térni, nem szükséges, hogy jóval azelőtt „felmondjon” az ördögnek, és hosszas tárgyalásokat folytasson vele, mert így sohasem fog megszabadulni régi életétől. Aki meg akar térni, mehet, sőt menjen is Jézus Krisztushoz úgy, ahogy van: bűneivel, sebeivel, kétségeivel, hitetlenségével, mert ami még hiányzik, azt később Isten úgyis megadja. Aki az Ő kegyelmére meri bízni magát, merje azt egészen és vesse magát a bűnösök Megváltója elé úgy, amint van. Mert a bűnös embernek, előbb, vagy utóbb, de mindenképpen el kell jutnia az élő, feltámadott Megváltójához. Ugyanis, Ő mindenkit vár. Mindenki szívén kopogtat. Úgy is mondhatnánk, hogy hallgatagon ostromol.
Ám Isten nem vallási kultuszt, vallási nézetet akar, hanem megtérést. Mert amíg az ember igazi bűnbánattal és szívből fakadó bizalommal meg nem tér hozzá, addig gyümölcstelen lesz az élete, de leginkább a lelki élete.
Biztos, hogy rendben van a lelki életed? Gyümölcsözik a lelki életed?
Gondolkozz csak egy kicsit!!!
A BŰNBÁNAT
Az embernek három nagy lelki ereje van: az értelem, az érzelem és az akarat. Sokan azt hiszik – köztük még keresztyének is –, hogy Isten Igéjének ezekkel az erőkkel van dolga. Pedig nem. Egyeseknek értelmi keresztyénségük, mindenféle ismeretük van. Ennek ellenére Isten előtt az ő életük halott. Mások érzelmi keresztyének. Őket minden „szép prédikáció” meghat, de életükben minden marad a régiben. A harmadik csoportnak akarati keresztyénsége van. Ezek minden erejükkel az Úrhoz akarnak tartozni, de mindeközben hajótörést szenvednek.
Ám Isten Igéje nem az értelemhez, nem az érzelemhez és nem is az akarathoz fordul. Ő mélyebbre, sokkal-sokkal mélyebbre akar hatolni! A lelkiismeretünket célozza meg. Az alvó, a süket, és sokszor az erőnek erejével elhallgattatott lelkiismeretet. Csak akkor lépünk a valóság világába, ha az Ige a lelkiismeretünket már felébresztette. Csak ekkor látjuk meg magunkat Isten világosságában. Akkor már elveszítjük minden világi örömünket önmagunkban és megvalljuk – olykor könnyek között –: „Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.”
Az igazi bűnbánat megveti a világot tisztességeivel, gyönyörűségeivel és pompájával együtt. Sőt, az igazi bűnbánat önmagát is megveti, és csak Isten ingyen kegyelmére vágyik. És ezt meg is kapja Krisztusban. Ezért a bűnbánat az élet kapuja. Minden nyomorúság Isten fekete kutyája, amely az álmodozó, eltévelyedett juhot felkelti, és visszahozza Krisztus nyájához. A meg nem tért, az újonnan nem született ember állandó mámorban él. Kénytelen így élni, mert másként nem bírná ki. Mert a hitetlen, ember tele van békétlenséggel.
A hívő keresztyének már fölébredtek, s ezért ők már józan emberek. Az e világ mámorában élő emberek viszont rossz néven veszik tőlünk, hogy mi olyan józanok vagyunk. Most még bármennyire nem hiszed, de az őszinte magadba szállás, minden élet kezdete, méghozzá bűnbánattal és vallástétellel. „Atyám vétkeztem.” És ez az a mondat, amit az ember a legnehezebben tud kimondani. De jól vigyázzunk, a tékozló fiú nem azt mondja: „Hibáztam, sajnálom.” hanem, hogy „vétkeztem”. Ha megteszed, meglátod, milyen boldog ember az, akinek lelkiismerete felszabadul a teher alól. Minden egyes szám első személyen múlik.
Nem érzed még a megbánás időszerűségét? Min
Egy h**ye Rácz Lajosné híres a szűkszavúságáról. Egyik nap azonban a szokásos negyedórás prédikációja helyett három órát beszél folyamatosan. Megkérdi az egyik híve:
- Rácz Lajosné, most miért beszélt ilyen hosszan?
- Sajnos reggel a férjem műfogsorát tettem be véletlenül, aztán azóta nem tudom befogni a szám
:DDDDD
Ha értelmes és belátó ember vagy, észre kell venned, milyen különleges gonddal van Isten a hozzád hasonlók iránt, és azt kell mondanod magadban:
„Ha Ő megigazítja az istentelent, miért ne igazítana meg engem is,
mégpedig azonnal, itt és most?”
Jaj, kis drágám, mér nem menyen el Bordogba? Ott a majkuczák csinálnak magának egy szfestániát, és hejregyün. Oszt akkor majd nekem kell ösztönössen feltőtenie eszt a sok pokoica szöveget, mer sénkit sé érdeköl. Mongya is a sógorném, a Keveresán Juci, hogy ki a ménkű írja be eszt a sok szennyedék jehovista írást. De most maj megtelefonálom neki, hogy ne báncsad, Juci, mer beteg szegény.
Isten azért dolgozik bennünk, hogy működjünk, és azért szerzett üdvösséget, hogy tevékenykedjünk.
Senkit sem lehet bíróság elé állítani a gondolatai miatt, de legyünk biztosak, hogy mindegyikről el kell számolnunk az utolsó napon.
Amikor nincs kivel huncutkodjak egy nagyot, ilyen cikkeket töltök fel. Ez nagy baj az én fejemben, de nem tudják orvosolni. Pedig már voltam fürdön is Slanic Moldován. De ott legalább bemerítkeztem.
A KERESÉS
Az állat meg tud élni Isten nélkül is. Az betölti rendeltetését, a belé oltott ösztönök segítségével. De az ember!? Őt elhívta az Isten a többi élőlény közül. Az ember úgy van teremtve, hogy csak az Istennel együtt tud értelmesen élni. És ezért is adja Isten a kijelentését. Sajnál bennünket, nem akarja, hogy nélküle maradjunk, és a kellemetlen bolyongásra meg a biztos pusztulásra maradjunk kárhoztatva. Ezért szólalt meg. Az eltévedt juhot, az Isten nélkül élő embert egyedül csak ő tudja megkeresni. Mi nem tudjuk Istent megkeresni, kitalálni, hogy milyen az Isten. Az ember lehetetlen vállalkozása az, amikor azt mondja: „Majd én megkeresem az Istent.” Az ateisták, a szegény istentagadók azt hiszik, nekik sikerül kimutatniuk azt, hogy nincs Isten. Nos, Istent még ilyen negatív értelemben sem lehet megtalálni. Mi nem tudjuk őt bizonyítani, még úgy sem, hogy nincs. Ő több annál. A mi egész emberi agyunk sokkal kisebb, sokkal homályosabb annál. A mi egész fizikai létünk alkalmatlan arra, hogy kitörjünk dimenziónkból és megtaláljuk Istent. Csak Ő tud minket megkeresni.
Persze keresnek bennünket rajta kívül is sokan. Megállítanak az utca sarkán, fejünkhöz vágnak egypár bibliai idézetet, vagy megmagyarázzák, hogy a keleti istenek mennyivel különbek, jobbak annál, akit mi ismerünk, és próbálnak bennünket téríteni. Mondom, keresnek bennünket az emberek is azzal, hogy majd jó útra vezetnek. Csakhogy ezek az utak tévesek.
Aztán keresnek bennünket mások is. Például állandóan zúdítják ránk a reklámokat. Fizesd meg ezt, fizess azért. De kiderült, a reklámmal nem azért keresnek bennünket, mert a javunkat akarják, dehogyis. A pénzünket akarják. Van olyan divatos ital, hogy amikor kifizetem az árát, akkor negyven százalék reklámköltséget fizetek abban az árban. Úgy keresnek bennünket a reklámmal, mintha valami jót kínálnának nekünk. Pedig mi fizetjük meg még annak a reklámnak a költségét is. Bizonyos árúk Magyarországon azért lettek lényegesen drágábbak, mert megindult a nagy reklámhadjárat, és az árúnak az árába bekalkulálták a reklámköltséget is. Keresnek tehát bennünket azok is, akiknek csak a pénzünk kell.
Aztán ilyen vagy olyan módon bekopogtatnak hozzánk a politikusok is. Ígérnek fűt-fát. Nekik is tulajdonképpen csak a szavazatunk kell. Amikor a füvet, meg a fát, amit megígértek, számon kérjük, akkor megvonják a vállukat, s azt mondják, hogy azt nem egészen pontosan úgy kell érteni, ahogy mi azt annak idején megígértük.
Keresnek bennünket sokan. Mert kellünk nekik. Vagy a lelkünk, vagy a pénzünk, vagy a szavazatunk. Isten viszont azért keres bennünket, hogy megmentsen, hogy utánunk nyúljon abba a világba, ahol mi őnélküle halálra vagyunk ítélve. Hiszen az emberi élet telik, bolyongunk benne, aztán az élet véget ér, elpusztulunk, mint a tévelygő juh. Isten azért nyúl utánunk, hogy igéjében, a Bibliában útmutatást adjon, értelmessé tegye az életünket. Azért nyúl utánunk, hogy a halálunk után átemeljen bennünket ebből a világból az ő örökkévaló világába. Vagyis hogy legyőzze a halálunkat, és örök életet adjon nekünk.
Ennek az eszköze az Ige, azaz a Biblia, Isten kijelentése. S nem véletlen az, hogy hitben úgy nevezzük Jézus Krisztust is, mint Isten Igéjét, Isten kijelentését. Mert legtisztábban, legvilágosabban Jézusban mondta el Isten nekünk, hogy mennyire szeret, mit vár el tőlünk, hogyan ad értelmet az életünknek, és hogyan ajándékoz meg bennünket
az örök boldogsággal.
TISZTA LÁTHATÓ EGYHÁZ?
Még magas „rangú” teológusi körökben is talán a legtöbbet vitatott téma a látható és a láthatatlan egyház tisztasága közötti különbség, illetve a látható egyháznak a hitetlen emberektől való megtisztításának problematikája.
Teljes szívemből hiszem, hogy Isten nem mindig a tanult, képzett, nagy tudású embereket bízza meg akár történelmi jelentőségű események keresztülvitelével akár a hitvilág homályos részeinek megvilágításával, hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon sok bibliai esemény bizonyítja, hogy igen gyakran úgymond szürke, hétköznapi embereket hív el szolgálatba a maga Isteni kijelentéseinek megvilágítására, akaratának véghezvitelére. Ezért bátorkodom, minden teológiai elő-képzettség nélkül, „csupán” a Szentlélek belém töltetésének birtokában beleszólni eme nagy horderejűnek kikiáltott dologba.
Nos, a magam részéről úgy látom e dolgot, hogy a témának sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Sokkal többet beszélnek és írnak erről mint kellene. Magamból kiindulva tudom, hogy csak az újonnan született, megtért keresztyén emberek problémája ez. Amikor Isten Szentlelke megnyugszik egy, az általa eleve elrendelt emberen, akkor az újjászületett ember pontosan úgy érzi magát, mint Jézus idejében az őskeresztyének egyike, aki megérezte magán a csodát, Isten Szentlelkének átformáló erejét, s megutálva az élete előző szakaszának mocskát, szennyét, akart ezt követően Isten tisztasága szerint élni. De mivel már akkor is a hitetlen társadalom számára a felfoghatatlanság és a megmagyarázhatatlanság miatt az újjászületett emberek kivetni valók voltak, ezért a másságukért üldözni kezdték őket.
Mindaddig üldözték a keresztyéneket, mígnem Kr.u. 323-ban a „nagy” Konstantin császár államvallássá nem tette a keresztyénséget. Az akkor még totálisan hitetlen tömeg, a megtorlástól félve tódult befelé a látható egyházba. Ez volt a Sátánnak az a bizonyos konkolykeverése a gabona közé. Eddig a történelmi pillanatig a látható egyház is, úgy mint a láthatatlan, az emberi tökéletlenséget leszámítva, úgymond tiszta volt. S ma is az lehetne, ha csak azok lennének a látható egyház tagjai akik felvállalnák annak ódiumát, hogy az Istenbe vetett hitükért akár ki is végezzék őket. Ám a Sátán konkolyvetése annyira „jól” sikerült, hogy ma már nem a hitetleneket kellene kivetni a látható egyházból, hanem a hívő kisebbséget kellene kiemelni a „konkoly” vetés közül. S itt értem el arra a pontra, amikor azt írtam, hogy a téma füstje nagyobb, mint a lángja és, hogy többet beszélnek és írnak erről, mint kellene, mert ez is Isten hatalmas üdvtervének részéhez tartozik. Hiszen minden valamirevaló bibliaolvasó ember tud az elragadtatásról. Nos, a látható egyházat egyáltalán nem az embernek kell megtisztítania, (nincs is erre Ige) hanem ezt Jézus Krisztus fogja megtenni a vissza jövetelekor. Addig pedig
szenvedjük el egymást szeretetben.
SZERETEM EZT A VICCET. TÉNYLEG RÓLAM SZÓL. AZ SZENNYES LELKIVILÁGOMRÓL.
NEM VAGYOK BŰNÖS(?)
Ha beszélgetések során szóba kerül az ember bűnössége, az emberek nagy többsége, – köztük nagyon sok magát keresztyénnek valló is – úgy reagál, hogy: „Én nem vagyok bűnös.” S azonnal megtoldják, hogy: „Én nem lopok, nem csalok, nem ártok még a légynek sem.” Pedig, ha mindannyian őszintén magunkba nézünk, beismerhetjük, hogy igenis mindezt és mindenki naponta megteszi. Én is. Ezt abból tudjuk, hogy amikor ráébredünk elkövetett vétkeink helytelenségére, gyakran kívánjuk azt, hogy bárcsak ne tettük volna. Ám ebben az esetben nem erről van szó, bár erről is. Hanem arról, hogy biblikus értelemben mi az az ominózus BŰN, és ilyen értelemben ki is tulajdonképpen a bűnös? Az aki vétkezik? Igen, az is. De Isten előtt az ember, az elkövetett vétkeitől függetlenül is bűnös.
A baj gyökere azonban sokkal mélyebben rejtőzik. A fő baj maga az ember. Mert nem a vétkeink, hanem az emberi természetünk miatt vagyunk Isten előtt bűnösök. Egyszerűen azért, mert Ádámban vagyunk illetve voltunk. Már a megszületésünk előtt bűnösökké lettünk. Mert amikor Ádám Isten ellen elkövette a BŰN-t, azt, hogy Isten iránymutatása nélkül akart élni, mi már akkor mindannyian benne voltunk Ádámban. Így az azóta történt születések láncolatával átörököltük az ő természetét, azt, hogy azóta minden emberben ott szunnyad az Istennel szembe helyezkedni akarás „gén”-je. S hogy ezt világosabban megértsük, képzeljük el, hogy ha az édesapánk mondjuk három éves korában meghalt volna, ez a bennünk lévő Isten természetünk „gén”-je most hol lenne? Nyilván bele halt volna az édesapánkba. Ám de mivel ő nem halt meg, tovább tudta örökíteni belénk ezt a természetet.
És itt merül fel az az életbe vágóan fontos kérdés, hogy hogyan lehet ebből az Ádám-i természetből az Ádám-i BŰN-ből kiszabadulni? Nos, mivel ebbe a természetbe születés által kerültünk bele, csak és kizárólag halál árán juthatunk ki belőle. És pontosan ez az a menekülési lehetőség amelyet Isten készített számunkra. Úgy van ez a Bibliában megírva, hogy: „Akik bemerítkezünk az Úr Jézus Krisztusba, az ő halálába merítkezünk meg.” (Róma 6:3)
Tehát, amikor mi teljes szívünkkel átadjuk magunkat Isten vezetésének, akkor bemerítkezünk Jézus Krisztus halálába és a bennünk lévő rossz természetünk az Ő halálába hal bele. Biblikusan ez úgy értendő, hogy a bennünk lévő óember, (amit a világ kisördögnek nevez,) meghal. Tulajdonképpen ezt szimbolizálja a keresztyén emberek bemerítkezése, illetve megkeresztelkedése. Ám nemcsak meghal bennünk az óember, hanem, mivel Jézus nem csak meghalt a mi bűneinkért, hanem fel is támadott, a megtéréssel az Ő feltámadásának „gén”-jét is örökül kapjuk tőle. Ezért képes a keresztyén ember a földi halál után egy egészen más, egy másik életre feltámadni. S az Istennek átadott lelkű keresztyén emberek ezért tudnak tisztább lelkülettel élni és viselkedni e jelenvaló világban is.
Mert az ember a bűneset előtt, tudott vétkezni és nem vétkezni.
A bűneset után, nem tudott nem vétkezni.
Jézussal való találkozás után, tud nem vétkezni.
Végül pedig a mennyben, nem tud majd vétkezni.
HIT, VAGY TUDÁS?
Nem tudom, hogyan működik például a televízió, vagy hogyan készítik az űrrepülőgépet. A hit dolgaiban sem feltétlenül fontos mindent megérteni. Sőt, bizonyos dolgokat hosszasan ki kell próbálni ahhoz, hogy ráébredjünk azok valódi értékére.
Nem létezik receptszerinti istenkapcsolat. Istenhez való kapcsolatunkat mindannyiunknak saját magunknak kell megtalálnunk, kialakítanunk. Helyettem senki nem hihet, és én sem hihetek mások helyett. Ennek ellenére: hitemet mások ösztönözhetik, kiigazíthatják, és kiegészíthetik.
Minden ember megtapasztalhatja, hogy nem létezik olyan vágy, mely az életünk során végleg elcsitulna. Mindig marad hiányérzetünk. Ezen a földön végleges otthonunk sohasem lesz, mert úton járók vagyunk. Még a legnagyobb boldogságunkban is megérezzük, hogy az adott pillanat, mintha valami olyanra emlékeztetne, ami még nincs a birtokunkban. Tulajdonképpen ezért is félünk a hirtelen kapott nagy boldogságtól. És pontosan ezek a mély boldogságok pillanatai éreztetnek meg velünk valamilyen mélységes vágyakozást valami, vagy inkább „Valaki” iránt. Vágyakozást is, de valamiféle hálát is. Azt tudjuk, hogy az életünk ajándék, ezért olykor köszönetet is mondunk, de nem tudjuk kinek. Vagy helyesebben fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem akarjuk? Nem akarjuk, hogy Istennek kelljen akármit is megköszönni? Ugye, olykor érezzük, hogy valaminek még lennie kell?
Ám Istenben hinni nem azt jelenti, hogy igaznak tartjuk azt, hogy létezik Isten, hanem komolyan vesszük Őt, s az önmagáról tett kinyilatkoztatást a Bibliát. A keresztyén ember hitigazsága nem csupán a gondolkodás révén tárul föl, bár az által is. Ám, csak a világos gondolkodás űzi el a szükségtelen akadályokat az Isten megismerésének útjából, de tudnunk kell, hogy amíg nem vagyunk készek komolyan venni az Ő szavát, soha nem szerezhetünk tapasztalatokat róla. A hit mindig csak az én hitem lehet. Mások isten- tapasztalataiból nem élhetek. A magam tapasztalatait kell megszereznem Istenről.
Hiszed-e ezt? Hiszed-e, hogy ha komolyan veszed Istent, Te is megszerezheted a magad Isten-tapasztalatát?
GONDOLKODJUNK A TEREMTÉSRŐL
Sok, még szívében Isten iránt elkötelezett ember elméjében is zavart okoz a világ teremtésének néhány körülménye. Nagyon sok emberben ötlik fel az a gondolat, hogy Isten egyedül, vagy többedmagával teremtett? Hiszen, amikor azt olvassuk, Isten megteremtette ezt, vagy azt, mindig egyes számban van írva. Amikor viszont az ember megteremtéséhez ér a Biblia beszámolója, azt olvassuk, hogy „teremtsünk embert” tehát, többes számban.
Tudom, hogy az egész Isteni misztériumban a legfelfoghatatlanabb tény a Szentháromság, az Isten hármas egysége, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlensége. Én sem emberi ésszel akarom túlokoskodni ezt a tényt, hanem a Biblia ezen homályosnak tűnő részét, magával a Biblia idevágó részével szeretném egy kissé világosabbá, érthetőbbé tenni. Ez a rész pedig nem más, mint a János 1. részének 1-3. verse. Magam is tapasztaltam, de másoktól is hallottam, hogy ahogyan ez az Íge-hely le van írva, még önmagában is homályos. Olvassuk most el közösen és gondolkodjunk együtt.
„Kezdetben volt az Íge, és az Íge az Istennél volt, és Isten volt az Íge.
Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem
lett, ami létrejött.”
Így hangzik a bibliai szöveg, de ez az „Íge” nem egy jól fogalmazott mondat, egy parancs vagy beszéd, hanem egy személy – pontosabban egy „Ő”. Néhány verssel később megvilágítja ezt egy állítás: „A világban volt, és a világ (Ő) általa lett.” (Jn 1:10) Ez az Íge tehát maga Jézus! A közérthetőbbé tétel miatt most helyettesítsük be az Íge szó helyére a Jézus nevet.
„Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus.
Ő kezdetben az Istennél volt. Minden Jézus által lett, és Jézus nélkül
semmi sem lett, ami létrejött.
Ugye, hogy mindjárt világosabb és érthetőbb ez az Íge és általa a csillagvilág , a világegyetem, s benne a Föld keletkezésének valósága a teremtés? (Zárójelben jegyzem meg, hogy Jézus Isteni mivolta itt van kijelentve, amelyben egyes vallási szekták erősen kételkednek és nem ismernek el.) S hogy az Atyaisten a Fiú (Jézus) által teremtett, azt megtudhatjuk egy másik helyről, az 1Kor. 8:6-ból is. „Nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” Jézusnak ezt a teremtői tevékenységét még a Kolossé 1:16-17 is egyértelműen és világosan alátámasztja. „Mert Jézus Krisztusban teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden Jézus által és Jézusra nézve teremtetett. Jézus előbb volt mindennél és minden Jézusban áll fenn.” Ma is.
S ha valakit még ez sem győzne meg, álljon itt a Zsidókhoz írt levél kezdete is: „Ezekben a végső időkben (Isten) Jézus által szól hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.” Ugye így már érthető az ember teremtésére vonatkozó többesszám is? Teremtsünk.
Így a föld és a csillagok eredetének kérdésére megtaláltuk a kötelező érvényű választ: Jézus Krisztus a teremtőjük! Ez a gondolat némely olvasó számára bizonyára nem magától értetődő, de ez az Újszövetség egyértelmű tanítása.
Ezek után tényleg nem lehetséges, hogy a föld és a csillagok, tehát az egész univerzum nem valamilyen ősrobbanás, vagy véletlen evolúciós folyamat révén keletkeztek, amit istentagadó emberek találtak ki, hanem azok Isten Fia ,
Jézus Krisztus tervszerű és cél-orientált tevékenységének eredményei?
GONDOLKODJUNK A TEREMTÉSRŐL
Sok, még szívében Isten iránt elkötelezett ember elméjében is zavart okoz a világ teremtésének néhány körülménye. Nagyon sok emberben ötlik fel az a gondolat, hogy Isten egyedül, vagy többedmagával teremtett? Hiszen, amikor azt olvassuk, Isten megteremtette ezt, vagy azt, mindig egyes számban van írva. Amikor viszont az ember megteremtéséhez ér a Biblia beszámolója, azt olvassuk, hogy „teremtsünk embert” tehát, többes számban.
Tudom, hogy az egész Isteni misztériumban a legfelfoghatatlanabb tény a Szentháromság, az Isten hármas egysége, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlensége. Én sem emberi ésszel akarom túlokoskodni ezt a tényt, hanem a Biblia ezen homályosnak tűnő részét, magával a Biblia idevágó részével szeretném egy kissé világosabbá, érthetőbbé tenni. Ez a rész pedig nem más, mint a János 1. részének 1-3. verse. Magam is tapasztaltam, de másoktól is hallottam, hogy ahogyan ez az Íge-hely le van írva, még önmagában is homályos. Olvassuk most el közösen és gondolkodjunk együtt.
„Kezdetben volt az Íge, és az Íge az Istennél volt, és Isten volt az Íge.
Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem
lett, ami létrejött.”
Így hangzik a bibliai szöveg, de ez az „Íge” nem egy jól fogalmazott mondat, egy parancs vagy beszéd, hanem egy személy – pontosabban egy „Ő”. Néhány verssel később megvilágítja ezt egy állítás: „A világban volt, és a világ (Ő) általa lett.” (Jn 1:10) Ez az Íge tehát maga Jézus! A közérthetőbbé tétel miatt most helyettesítsük be az Íge szó helyére a Jézus nevet.
„Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus.
Ő kezdetben az Istennél volt. Minden Jézus által lett, és Jézus nélkül
semmi sem lett, ami létrejött.
Ugye, hogy mindjárt világosabb és érthetőbb ez az Íge és általa a csillagvilág , a világegyetem, s benne a Föld keletkezésének valósága a teremtés? (Zárójelben jegyzem meg, hogy Jézus Isteni mivolta itt van kijelentve, amelyben egyes vallási szekták erősen kételkednek és nem ismernek el.) S hogy az Atyaisten a Fiú (Jézus) által teremtett, azt megtudhatjuk egy másik helyről, az 1Kor. 8:6-ból is. „Nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” Jézusnak ezt a teremtői tevékenységét még a Kolossé 1:16-17 is egyértelműen és világosan alátámasztja. „Mert Jézus Krisztusban teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden Jézus által és Jézusra nézve teremtetett. Jézus előbb volt mindennél és minden Jézusban áll fenn.” Ma is.
S ha valakit még ez sem győzne meg, álljon itt a Zsidókhoz írt levél kezdete is: „Ezekben a végső időkben (Isten) Jézus által szól hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.” Ugye így már érthető az ember teremtésére vonatkozó többesszám is? Teremtsünk.
Így a föld és a csillagok eredetének kérdésére megtaláltuk a kötelező érvényű választ: Jézus Krisztus a teremtőjük! Ez a gondolat némely olvasó számára bizonyára nem magától értetődő, de ez az Újszövetség egyértelmű tanítása.
Ezek után tényleg nem lehetséges, hogy a föld és a csillagok, tehát az egész univerzum nem valamilyen ősrobbanás, vagy véletlen evolúciós folyamat révén keletkeztek, amit istentagadó emberek találtak ki, hanem azok Isten Fia ,
Jézus Krisztus tervszerű és cél-orientált tevékenységének eredményei?
GONDOLKODJUNK A TEREMTÉSRŐL
Sok, még szívében Isten iránt elkötelezett ember elméjében is zavart okoz a világ teremtésének néhány körülménye. Nagyon sok emberben ötlik fel az a gondolat, hogy Isten egyedül, vagy többedmagával teremtett? Hiszen, amikor azt olvassuk, Isten megteremtette ezt, vagy azt, mindig egyes számban van írva. Amikor viszont az ember megteremtéséhez ér a Biblia beszámolója, azt olvassuk, hogy „teremtsünk embert” tehát, többes számban.
Tudom, hogy az egész Isteni misztériumban a legfelfoghatatlanabb tény a Szentháromság, az Isten hármas egysége, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlensége. Én sem emberi ésszel akarom túlokoskodni ezt a tényt, hanem a Biblia ezen homályosnak tűnő részét, magával a Biblia idevágó részével szeretném egy kissé világosabbá, érthetőbbé tenni. Ez a rész pedig nem más, mint a János 1. részének 1-3. verse. Magam is tapasztaltam, de másoktól is hallottam, hogy ahogyan ez az Íge-hely le van írva, még önmagában is homályos. Olvassuk most el közösen és gondolkodjunk együtt.
„Kezdetben volt az Íge, és az Íge az Istennél volt, és Isten volt az Íge.
Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem
lett, ami létrejött.”
Így hangzik a bibliai szöveg, de ez az „Íge” nem egy jól fogalmazott mondat, egy parancs vagy beszéd, hanem egy személy – pontosabban egy „Ő”. Néhány verssel később megvilágítja ezt egy állítás: „A világban volt, és a világ (Ő) általa lett.” (Jn 1:10) Ez az Íge tehát maga Jézus! A közérthetőbbé tétel miatt most helyettesítsük be az Íge szó helyére a Jézus nevet.
„Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus.
Ő kezdetben az Istennél volt. Minden Jézus által lett, és Jézus nélkül
semmi sem lett, ami létrejött.
Ugye, hogy mindjárt világosabb és érthetőbb ez az Íge és általa a csillagvilág , a világegyetem, s benne a Föld keletkezésének valósága a teremtés? (Zárójelben jegyzem meg, hogy Jézus Isteni mivolta itt van kijelentve, amelyben egyes vallási szekták erősen kételkednek és nem ismernek el.) S hogy az Atyaisten a Fiú (Jézus) által teremtett, azt megtudhatjuk egy másik helyről, az 1Kor. 8:6-ból is. „Nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” Jézusnak ezt a teremtői tevékenységét még a Kolossé 1:16-17 is egyértelműen és világosan alátámasztja. „Mert Jézus Krisztusban teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden Jézus által és Jézusra nézve teremtetett. Jézus előbb volt mindennél és minden Jézusban áll fenn.” Ma is.
S ha valakit még ez sem győzne meg, álljon itt a Zsidókhoz írt levél kezdete is: „Ezekben a végső időkben (Isten) Jézus által szól hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.” Ugye így már érthető az ember teremtésére vonatkozó többesszám is? Teremtsünk.
Így a föld és a csillagok eredetének kérdésére megtaláltuk a kötelező érvényű választ: Jézus Krisztus a teremtőjük! Ez a gondolat némely olvasó számára bizonyára nem magától értetődő, de ez az Újszövetség egyértelmű tanítása.
Ezek után tényleg nem lehetséges, hogy a föld és a csillagok, tehát az egész univerzum nem valamilyen ősrobbanás, vagy véletlen evolúciós folyamat révén keletkeztek, amit istentagadó emberek találtak ki, hanem azok Isten Fia ,
Jézus Krisztus tervszerű és cél-orientált tevékenységének eredményei?
A BÖLCSEK
A napkeleti bölcsek, akik a papok és a tudósok előkelő rendjének képviselői voltak, általában pogány teológiával, de elsősorban csillagászattal és természettudományokkal foglalkoztak. Gyakran a király tanácsadóiként is tevékenykedtek. A bibliai szövegben említett férfiak figyelemre méltó viselkedésmódjukkal tűntek ki. Nem űzték a Bibliában egyébként divatos csillagkultuszt, amely a csillagok tiszteletén alapult. Ezek az emberek tudták, hogy a csillagok csak jelek. Január 6.-a a Vízkereszt, illetve a „három királyok” napja rájuk emlékeztet. Nos, a Bibliában sehol nincs sem a hármas szám, sem a királyi cím leírva, csupán többes számban szerepelnek. Bölcsek. A királyi címet az V. századi egyház találta ki. A Gáspár, Menyhért és Boldizsár neveket pedig a VIII. században ragasztották rájuk.
Ám akárhányan is voltak, ezek a férfiak annyira biztosra vették, hogy Isten megszólította és küldte őket, és annyira tudták, hogy ama bizonyos csillag a zsidók királyának születését jelzi, hogy egymástól teljesen függetlenül, az akkori viszonyok között nagyon fárasztó és hosszadalmas utazásra szánták el magukat a kopár, életveszélyekkel teli sivatagon keresztül. Karavánjukkal bő 60 nap, azaz két hónap(!) alatt tették meg a kb. 800 kilométernyi távolságot. Mindezt azért, hogy Isten parancsát teljesítve, (nem hívőkként zarándokolva), meglássák az Isteni hármas egység egyikét a Fiú Istent, és hódoljanak az akkor még csecsemő állapotú Isten, Jézus Krisztus előtt.
Ezek a napkeleti bölcsek nem tartoztak Izráel kiválasztott népéhez, és sohasem hallottak a Megváltóról, aki megszabadít a bűnöktől. Ennek ellenére, vagy éppen ezért számunkra, nem zsidók számára, ezek az emberek példaképek lehetnek. Mert Isten rajtuk keresztül teszi számunkra világossá, hogy az üdvözülés, a mennyek országába jutás lehetősége minden ember számára elérhető. S innen gondolkodjunk együtt.
Ha Isten úgy döntött volna, hogy ezt a megváltói tettének kezdetét, Jézus Krisztus megszületését a mai korban hajtotta volna végre, lenne-e ma olyan csillagász, tudományos munkatárs, vagy akár egy átlagember, aki meghallva az Isten parancsát, elindulna Budapestről mondjuk Szófiába gyalog, vagy lóháton, azért, hogy meglássa és hódoljon az Isten egyszülött Fia, egy csecsemő előtt? És ha lenne is, és mondjuk Gipsz Jakab a fizikai tudományok doktora el is indulna, odaérve találkozna még néhány bölcs emberrel, akik szintén e célból, csak az egyik Moszkvából, a másik Velencéből, vagy hasonló távoli országokból érkeznének. Nos, nem megrendítően furcsa dolog ez, hogy egy Szófiában megszületett csecsemő megpillantásáért és az előtte való hódolásért néhány ember ennyi ideig, ekkora távolságra, sivatagi körülmények között elmenjen ló, illetve teveháton? Nem lehet, hogy a mai átlagember talán még autóval, autópályán sem menne el? Micsoda Szellemi és Lelki „Erőnek” és erővel kellett szólni ezekhez az emberekhez, hogy időt, fáradságot nem kímélve elinduljanak és a megszületés pillanatára pontosan(!) odaérkezzenek? Számodra nem döbbenetes ez?
Ne nekem higgy, hanem gondolkodj!
GONDOLKODJ VELEM!
Amikor a hitetlen embereknek beszélek Istenről, Jézusról, a bibliai igazságokról, s magáról a Bibliáról, szinte mindegyik úgy nyilatkozik meg, hogy „Ugyan már, a Bibliát is csak emberek írták! ”
Nos, ami a Biblia megírását illeti, abban valóban igazuk van, hogy a papírra vetését tényleg emberi kezek végezték. Viszont a fejekben a zavar akkor támad, amikor a Biblia ihletettségéről, gondolatainak megszületéséről, és az emberi fejekbe való átviteléről esik szó. Mivel a hitetlen ember a hitetlensége következményeként kénytelen Isten Szentlelke nélkül élni és gondolkozni, nem is értheti meg azonnal. Ám, amint hajlandóvá lesz a dolgok átgondolásának szellemi lustaságából kilépni és ha arra is mutat hajlandóságot, hogy a feltett kérdést végiggondolva keresse a választ, akkor nemcsak a választ találhatja meg, hanem az azon való gondolkodáson keresztül az Istenhez vezető utat is. És ezen az úton haladva, ráébredhet a Bibliának Isten általi ihletettségére és az Isten által kiválasztott emberek engedelmessége általi megírásának igaz voltára is. Az első írásom, a „Számoljunk vagy gondolkodjunk?” éppen ezt fejtegeti.
Írásaimban soha nincs szándékomban belemagyarázásokkal, vagy állításokkal befolyásolni az olvasóim gondolkodását, hanem inkább kérdések feltevésével szeretném csiklandozni az agytekervényeiket az IGAZ-ságra való
ráébresztéshez.
Rácz Lajosnénak rettenetes rémálma van. Meztelenül rohan egy sikátorban, miközben egy hatalmas néger férfi kergeti. Rácz Lajosné rohan, rohan, de nincs menekvés. Megbotlik, elesik, és az ürge ráveti magát.Rácz Lajosné elkezd sikoltozni:
- Mit akar maga tőlem?
A fazon megáll és ránéz a nőre:
- Én magától? Hisz maga álmodik engem. :DDDDDDDD
Alex:) gratulál a nagymamának a születésnapján, kezében óriási virágcsokor.
- Jajj, igazán nem kellett volna Alex:), hiszen tele van a kertünk virággal!
- Csak volt, nagymama... csak volt!
"+1) Nem tudom, ki nincs tisztában a netes irományok jelentéstartalmával, de a folytonos nagybetűzés KIABÁLÁSként értendő...ami szintén egy eléggé alpári dolog...szerintem..."
kovács gábor, igaza van, folyton kiabálok is.
Keményen szalajtok!
Küldetésünk a világban
A múltban és a jelenben, világszerte sokat konferenciáztak, köteteket írtak egyházi és nem egyházi emberek arról: mi a keresztyének programja, tennivalója ebben a világban.
Nem kell nekünk kitalálnunk, hogy mi a dolgunk, mert van Küldőnk és küldetésünk. Egy mondatát emeljük ki a sok közül: „Menjetek el! íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Lk 10,3) - hangzott el Jézus ajkáról a 72 tanítvány szolgálatba állításakor. Ő küld. Nehéz környezetbe, ellenséges, idegen világba. Nem nyaralás és sétálás Jézus követése, soha nem is volt az. Aki annak képzelte, végzetesen félreértette. Sok múlik azon, hogy ezt a mondatot miképpen hangsúlyozzuk. Lehet így: „ ... küldelek titeket, mint bárányokat a. farkasok közé" . Ha így értelmezzük, akkor szívünkből egy keserű sóhaj száll: Uram, nehéz dolog ez! Népedet olyanok közé küldöd, akiknek szívében nincsen hit, szeretet, idegenek és ellenségesek, hálátlanok, önzők, gorombák, kegyetlenek. De borzasztó farkasok közé menni - bárány létünkre!
Meggyőződésem, hogy amikor Jézus a tanítványoknak ezt a mondatot mondta, biztosan nem így hangsúlyozta, nem így értelmezte.
Amennyire az Igét, Jézus Krisztus szívét, akaratát, tervét ismerem, bizonyára így: „ ... küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" . És szinte mellékes és háttérbe szoruló gondolat, hogy a farkasok közé. Még akkor is, ha farkasok közé kell mennetek, de bárányok módjára menjetek. Mit jelent ez?
Más a bárány - más a farkas? Másképpen van felszerelve a bárány, és másképpen a farkas. Más a rendeltetése az egyiknek és más a másiknak. Reálisan fel kell mérnünk: a farkas és a bárány nem egyenrangú felek. Nem küzdhetnek azonos eszközökkel. A báránynak nincsen tépő fogazata, ordító hangja, éles karmai, vérengző természete.
- Jézus tanítványa soha nem viselkedhet - még farkas természetű emberek között sem - farkas módjára. Nekünk éppen az a dolgunk - a mi Küldőnk akarata szerint - hogy még ilyen lelkületű emberek között is bárányok módjára éljünk. Nem a farkasok szabják meg számunkra a farkas-törvényt, hanem Jézus szabja meg a báránytörvényt. Karmoló, vicsorgó, üvöltő bárány? ... Önnön lényegét tagadja meg. Ha egyszer Jézus báránya vagy, akkor báránymódon kell élned. Keresztyén emberhez semmiképpen sem illik a Krisztus nélküli emberek életstílusa, harcmodora, még ha támadás éri is. Ha vadak és rosszindulatúak, akkor sem válaszolhat hasonló eszközökkel. Magatartását nem azok szabják meg, hanem Küldője, aki nemcsak Pásztor, de Bárány, Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Az ő nyomdokában báránytermészettel, lelkülettel kell élni, és egyedül így lehet keresztyén életet élni ebben a világban. Ezt olvassuk az 1Péter 2,21-23 versekben: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." Bárány módjára élni a farkasok között ezt jelenti: ne fizessetek gonosszal a gonoszért, szidalommal a szidalomért, mert Jézus erre adott példát. A bárány-természetet Jézus nemcsak prédikálta, hanem élte, és osztozott a báránysorsban. Bele is halt ebbe. Tanítása, élete ez volt, ezért mondhatta hitelesen és hatalommal: Küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Azt már aztán mindenki maga tudja, a saját bőrén és életkörülményei között tapasztalja, hogy mikor, hogyan kerül farkasok közé. Van ember, aki a saját otthonában, családjában, munkahelyén stb. farkas indulatú emberek között él. De ne azon keseregj, hogy milyen emberek élnek körülötted, hanem azt vésd a szívedbe, hogy neked ott, ahol vagy, bárány-módra kell élned! Megvalósítani azt, hogy a bárány: bárány legyen. A baj ott szokott lenni, hogy a farkasok valóban farkasok, de a bárányok nem igazi bárányok. A farkasok rendszerint jobban ismerik a bárányok természetrajzát. Érdekes, hogy akik a hitéletet csak kívülről, esetleg éppen gúnyosan szemlélik, de azt pontosan tudják, hogy milyennek kell lenniük a Krisztus tanítványainak.
„Én persze nem csinálnám, de neked ezt meg kell tenned, adnod, vállalnod, tőled ezt elvárjuk, mert - te hívő vagy." - Ha valaki nyíltan vállalja a Jézushoz tartozást, akkor a világ elvárásokkal fordul felé. A farkas és bárány találkozásából nem szokott kölcsönös előny származni mindkettőjük számára. Ez nem üzlet, ahol megtalálják a maguk számítását. Mindenképpen egyoldalú. A farkasnak előnyös, a bárányra nézve hátrányos. Így küldi Jézus tanítványait a világba, hogy a velük való találkozásból a többieknek hasznuk legyen. Egy beteg, vak, hívő, öreg néni reggeli imádságából egy mondat: „Uram, mutasd meg nékem ma is, kinek lehetek hasznára azzal, hogy én a Tied vagyok." „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el" (Mt 5,38-42). - Ezek félreérthetetlen jelei annak, hogy engedi az Úr, hogy az Őt még nem ismerő világnak, az ő tanítványaival való találkozásból egyoldalú haszna legyen még akkor is, ha erre a bárány-élet rámegy. Isten kérdezi most tőled, tőlem, tőlünk: általában az embereknek van-e hasznuk abból, hogy veled találkoznak, veled élnek? Házastársadnak, szüleidnek, gyermekeidnek, munkatársaidnak, lakótársaidnak? A te léted, nyereség-e a körülötted élő emberek számára? Ha hirtelen meghalnál, mi lenne rá az első feljajdulás? - „Ó, milyen drága embert vesztettünk!" vagy: „Hála Istennek, hogy megszabadultam tőle!" Hasznuk van-e az embereknek abból, hogy te mint keresztyén élsz közöttük? Mert a keresztyén élet másokat gyarapító, másokat tápláló, másokat boldogító élet, aki mindig enyhíti a fájdalmakat és gyógyítja a sebeket, bajokat, szenvedéseket. Közben ő maga megszegényedik, esetleg olyan sorsra jut, mint a bárány a farkasok között: önmagát áldozatul adja, de másokat éltet. A bárány-élet: sebzett élet, ami az Úrral való közösség pecsétje. A kereszt jelével jelölt élet. Aki igazán bárányként él a farkasok között, azon meglátszanak a farkasfogak és karmok nyomai, annak idegeiben és arcvonásaiban ott ez a bélyeg, hogy vállaltam a báránysorsot a farkasok között. Hát egyáltalán érdemes ilyen körülmények között Jézus Krisztus követőjének lenni? Vállalni ezt a sorsot: báránynak lenni a farkasok között? Nem lenne egyszerűbb azonnal megmondani: ez elviselhetetlenül nehéznek látszik, ezt már nem vállalom! Ha népszámlálást tartanánk egyházainkban, százezrek mondanák: keresztyén akarok lenni - csak nem így! Pedig nem lehet másképpen, mint ahogy Jézus küld.
Jézus azt mondja: vagy így - vagy sehogy! Elhallgatok. Gondolkodjatok. Érdemes-e így keresztyénnek lenni, a báránysorsot vállalni?
Testvérek! Rájöttem: igaz, hogy a bárányoknak sok hátrányuk van, amikor küldetésüket betöltik, amikor bárány-módra próbálnak élni a farkasok között. Mert sok mindenük van a farkasoknak, ami irigylésre méltónak tűnik: erejük, hatalmuk, ügyességük, félelemgerjesztő megjelenésük, hangjuk stb. De a bárányoknak van két olyan kiváltságuk, ami miatt feltétlenül és mindenképpen érdemes vállalni a bárány-sorsot.
A bárányoknak van pásztora! - Farkaspásztorról még nem hallottam. - A bárányoknak van egy olyan pásztoruk, a jó Pásztor, aki név szerint ismeri juhait, egyenként számontartja, szereti őket, gondoskodik szükségleteikről. A Pásztor hangját ismerik a juhok, Vele, mellette biztonságban vannak, akinek vesszője is vigasztal, még azzal is vigyáz rájuk. Pásztor, aki elmegy a századik után a kárhozat mély szakadékába, hogy visszahozza az elveszettet.
Jézus a jó Pásztor, aki életét adja a juhokért. És ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.
Aki farkas-lelkülettel él, és állítja be magát, hogy tépek, harapok magamnak foggal-körömmel, amennyit csak tudok, mindegy mennyi vér, könny hull miatta, - lehet, hogy sokra viszi, bőségben él, - de nincsen pásztora! És eljöhet az idő, hogy hulló falevélnek érzi magát, baj, szenvedés, halál küszöbén nincs, kihez kiáltson. Sokféle éneket énekelhet, de ezt az egyet nem: „Az Úr énnekem őriző pásztorom."
- Szegény bárányok? Inkább: szegény farkasok ...
A bárányok másik kiváltsága: rendeltetésük és áldott missziójuk van ebben a világban, ígéretük arra, hogy a nekik ajándékozott bárány-lelkület, amit ők elveszíthetetlenül magukban hordoznak, hatással van környezetükre. A belőlük kisugárzó szeretet, békesség, hűség, jóság előbb-utóbb megváltoztatja a farkastermészetűeket is. Ezt azért remélhetik, mert egykor ők maguk is farkasok voltak. Mindnyájan farkas-természettel születünk. Rendszerint úgy változunk át, hogy egy megváltott ember lényén, bizonyságtételén keresztül eljut hozzánk a jó Pásztor hívó szava, Krisztus újjáteremtő hatalma.
Itt már elhagyjuk a természeti képet. Ott nem áll meg, hogy ha egy farkas bárányhússal táplálkozik, maga is báránnyá válik. De a lelki (szellemi) világban így van. Sok áldott példát ismerek magam és mások tapasztalataiból. Megátalkodott, gonosz, farkas-természetű emberek éppen azáltal változtak át bárány-természetűvé, mert a közelükben valaki bárány-lelkülettel élt.
Egyik vidéki városunkban áldottan munkálkodik az iszákosokat mentő misszióban egy olyan ember, aki azelőtt mélyen a különféle bűnökben élt, farkas-természetű, alkoholista férj és apa volt. A felesége egyszer megváltozott, szívébe fogadta Jézust. Addig durvasággal viszonozta férje viselkedését, de ettől kezdve csendes, és szelíd lett. Férje erre felfigyelt: Hogy van ez, hogy én továbbra is ordítok, és te asszony hallgatsz, ütlek és nem vágsz vissza, mint régen. Itt hagylak és te szeretettel visszafogadsz és megbocsátasz nekem. Hogy lehet ez? - A férj hosszú ideig élvezte a bárány-élet szolgálatának előnyeit. Aztán eljutott egy olyan pontra, hogy nem bírta tovább elviselni a saját életét. „Mondd, hogyan változtál meg?" - kérdezte. Felesége így válaszolt: „Nem tőlem van ez, hanem Krisztustól, aki téged is meg tud változtatni." - „Na, erre a Krisztusra én is kíváncsi vagyok!" - kiáltotta a férj.
Jézus őt is kihozta a bűn mély szakadékából és áldott missziót bízott rá. Mindannyian farkas-természettel születünk. Báránynak, csak újjászületni lehel Krisztus Igéje és Szent Szelleme által. Aki megismeri Jézusban az Isten Bárányai és jó Pásztorát, az nemcsak éppen elviselhetőnek, hanem kívánatosnak tartja a bárány-életet és küldetést. Nemcsak az lesz az éneke: „Az Úr énnekem őriző pásztorom" - hanem az is: „Az Isten Bárányára teszem le bűnömet. - Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd." Érdemes Jézus bárányának lenni! Minden terhe, keresztje mellett is, ez a „bárányélet" az egyetlen ezen a világon, amit igazán érdemes végig élni. - Figyeljük Urunk szavára: „Menjetek el! íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." Induljunk betölteni áldott missziónkat, és örülni annak, hogy: „Az Úr énnekem őriző pásztorom!" Siklós József
Lehet Isten ellen harcolni, de...
Az Istent üldözõbe lehet venni,
de nem lehet utolérni.
Lehet ellene harcolni,
de nem lehet legyõzni.
Lehet Õt gyûlölni, de nem lehet
végleg megölni.
Lehet Fönségét gyalázni,
de nem lehet szépségét csorbítani.
Lehet hatalmát semmibe venni,
miatta nem fog elgyengülni.
Lehet létezését tagadni,
de emiatt nem fog megsemmisülni.
Lehet sírba helyezni,
de kár sírja elé követ hengeríteni,
mert az Isten feltámadását nem lehet megakadályozni.
+1) Nem tudom, ki nincs tisztában a netes irományok jelentéstartalmával, de a folytonos nagybetűzés KIABÁLÁSként értendő...ami szintén egy eléggé alpári dolog...szerintem...
"És lett, amikor Ő letelepedett a házban, ímé sok bűnös és vámszedő jött oda, és letelepedtek Jézussal és az Ő tanítványaival az asztalhoz." Máté 9,10. Máté eddig csak ült a vámszedő asztal mellett és mindene volt a pénz. Elhangzott felé Jézus mondata:"Kövess engem!" Máté azonnal fölkelt, és követte Jézust. Máté egy olyan értéket látott meg Jézusban, ami sokkal nagyobb volt a pénznél. Anélkül, hogy valaki Jézust meglátná, hogy fölragyogna mindaz ami Ő, lehetetlen fölkelni. A legtöbb hívő embernél az a baj, hogy nem látta meg Jézust, és nem lett számára vonzóvá az az élet, ami az Ő követését jelenti. Tehetek arról, hogy nem történt ez így meg az életemben? Tehetek ennek érdekében valamit, vagy ez kegyelem? Az Isten munkáját nem tudjuk előre vinni, de engedetlenségünkkel teljes erővel akadályozhatjuk. Az ébredésnek az az alapja, hogy számodra olyan érték legyen Jézus, hogy képes légy felkelni a vámszedőasztal mellől, hogy egyetlen ügyed legyen ebben az életben: Jézus és az Ő ügye. Ugyanaz a szenvedély mozgassa a szívedet, ami az Övét: elveszetteket menteni. Máté felkelt a vámszedőasztaltól, és a következő pillanatban már ott ül a házban, körülötte egy csomó ember, akik Jézust hallgatják. Hogyan csinálta ezt Máté? Mindennek az alapja az, ami benne történt. Számára Jézus lett a legnagyobb érték. Amíg benned nem Jézus a középpont, ne várd, hogy ébredés legyen körülötted. Máté vámszedő volt de nem lett farizeussá. Honnan tudjuk ezt? A bűnösök közé ült le. Együtt ült velük Jézus lábainál, hogy hallgassa Őt. Nem tartotta magát többnek, mint ami valójában volt.
Megertjuk a problematokat Racz L. es Alex. Ez biztos nagyon rossz lehet nektek is meg mindenkinek.
ISMEREM A BIBLIÁT ÉS KÉNYSZERESEN FIKÁZOM A KATOLIKUSOKAT.
BOCSÁNATOT SZERETNÉK KÉRNI.
AZ A HELYZET, HOGY AZ ÉN LELKI BETEGSÉGEM ABBAN NYILVÁNUL MEG, HOGY NEM BIROM SZERETNI A KATOLIKUSOKAT. OLYANNÍIRA NEM, HOGY IDŐNKÉNT Alex:) BARÁTOMMAL EGYÜTT ELKEZDÜNK HITTÉRÍTENI. EZ AMOLYAN MEGSZÁLLOTTSÁG NÁLUNK, BETEGES KÉNYSZER.
ÉN EGY KICSIT HIBBANT VAGYOK ÉSEZÉRT KÖTÖSZKÖDHETNÉKEM TÁMAD A KATOLIKUS EGYHÁZZAL.
TOVÁBBÁ BÍZOM ABBAN, HOGY VALAKIT SIKERÜL MEGTÉRÍTENEM INNEN!
:) Ember Te akarod leállítani az Úr Szentlelkét ? Azt nem lehet,hiábavaló törtetés,mert ha az Úr beszél,Ő bevégzi amit Benned elkezdett! Ne szenvedj,inkább ökleld ki bűneidet,itt a fröcsögés semmit nem tehet,csak szégyenbe hozod az "állitólagos hitedet! Óh ember aki Isten tervezett,inkább nyisd ki szívedet,mert hiába a kemény szív,és a kemény kobak ha lelkedet Jézus nem tudja megmenteni! És nem értjük a lihegésedet,ami téged megemészt,és gyűlölet zászlaját lengeted!
Isten a Mindenható nagy Úr,aki nem nem gyönyörködik a Ti hagyományotokban! Neki a szeme a győztes Fián van Aki jobbjánál ül,megdicsőülve,teljes szentségben - Mert Jézus az Úr mindenekfelett,neki szolgál a hegy,a folyó,és az angyalok akik hűen várják szent akaratát,mert mindnyájan egyet akarnak a Szentek! De ti csak magatokra figyeltek,a földi előírásokra,ezért a szemetek a sötétségre vetődik,ott pedig az e világ szellemisége ura uralkodik! Ne keverjétek össze a sötétséget a világossággal,mert Isten teljesen elválasztotta,mint a hamisat az igazságtól! Bár a sötét emberek szeretik összemosni,és ebből lesz pepita,káosz és zűrzavar,éppen ezért épül a Babilon a paráznával együtt,akinek a homlokán ott virít a Titok név! Sokan azt hiszik közületek ismeritek Jézust! "DE MONDOM NEKTEK GONOSZ TEVŐK,MENJETEK EL INNEN MERT NEM ISMERLEK TITEKET"-Jézus (Máté evangéliuma)
Szentgáli Pál: Ecce homo
Ím, az ember! – nem, hiéna-had!
Ajka halld, mily szitokra fakad!
Golgotára viszi Mesterét,
s üdvét önkezével tépi szét,
s kinek nyomán áldás virult s Éden,
kínkeresztre szegzi vad dühében.
S ím, az ember! – nézd, s imádjad Őt,
az áratlan, néma szenvedőt!
Bár jutalma gúny s kínos halál,
csüggedés keblébe még se száll,
s szent testét, míg festi drága vére,
áldást rebeg gyilkosi fejére.
Ím, az ember! – bűnös, vak, szegény!
Setét fátyol leng ma is szemén.
Balga ésszel vágja azt a fát,
mely üdítő friss gyümölcsöt ád.
S Krisztust, aki üdve, Megváltója,
hűtlen megtagadja, kigúnyolja.
S íme, az ember! – Örök kegyelem,
eltiporva is jót tesz velem!
Bűnöm átkát hordja, szeret, áld,
és megédesíti a halált...
Istenember, hálám zeng ma néked!
– Taníts tűrni, bízni, áldni téged!
Buták vagytok, hogy leállítottátok szegényt. Így most honnan jutunk a továbbiakban ilyen nagyszerű cikkekhez?!
Számítógépes billentyűk közé beszorult ujjak kioperálását jutányos áron vállalok.( Rácz Lajosné és a hozzá hasonló zűrös betegségekben szenvedők árkedvezményben részesülnek.)
Könyörgöm, Lajosné, másolj még be sok-sok ilyen szöveget!!! Mindannyian várjuk és az utolsó betűig el is olvassuk mindet!!!
AZ ELVESZETT
"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Lukács 19,10
Egyetlen szó hangsúlyos ebben az Igében: "elveszett". Volt-e úgy, hogy nagyon kerestünk valamit vagy valakit, ami-aki elveszett? Olvastuk-e már ezt a szót úgy az Igében, hogy micsoda komoly dolog az, hogy "elveszett"? Ha valami elveszett, annyit jelent, hogy nincs a helyén. Annak számára veszett el, akinek a tulajdona. Isten számára kibírhatatlan volt, hogy az ember, akit teremtett, akit mindennél jobban szeretett, elveszett. A Biblia világosan megmondja, hogy kik az Ő gyermekei. "Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek" (Jn 1,12). Ez az első állapot, ami legközelebb van Istenhez. Voltál-e már ebben az állapotban? Ezen a földön a teremtés jogán mindenki az Ő tulajdona. De lehet olyan messze kerülni Tőle, hogy nem tudok egy szót sem szólni, egy mozdulatot sem tenni. Az elveszett drahma sem tudott mozdulni, de mivel tulajdonosa számára érték volt, elindult megkeresni. Minden ember benne van a bűnben, szeretet, öröm, világosság nélkül. De Isten gyertyát gyújtott. Leküldte Fiát a mennyből, meggyújtotta itt a földön az első világosságot a bűn rövidzárlata után. Az a szeretet, amely karácsonykor testet öltött, megvilágosít mindent. Engedd, hogy téged is megvilágítson, lásd meg az elveszett állapotodat. Ilyen akarsz lenni, amilyen vagy? Ez volt a terved magad felől, hogy ilyen férfi vagy nő szeretnél lenni? Tudod már, hogy tökéletesen tehetetlen vagy? Úgy szeretem ezt az éneket: "Bűnnel borított arcom felemelni, szent tisztaságodhoz, ha nem tudom, odaborulhatok a lábaidhoz, vétkesen és szegényen, Jézusom."
"Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jött Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállta azt. És kezébe adta az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét, és vitte azokat Sineár földére, az ő istenének házába, és az edényeket bevitte az ő istenének kincses házába. És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak, és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.
És rendelt nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből, és a borból, melyből ő iszik, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt. Voltak pedig ezek között a Juda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás. És az udvarmesterek fejedelme neveket adott nékik; tudniillik elnevezte Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak. De Dániel eltökélte az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.
És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tette Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt: És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, aki megrendelte a ti ételeteket és italotokat: minek lássa, hogy a orcátok hitványabb amaz ifjakénál, akik egykorúak veletek? És így bűnbe kevernétek az én fejemet a királynál. És monda Dániel a felügyelőnek, akire az udvarmesterek fejedelme bízta Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást: Tégy próbát kérlek a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk. Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat, és amaz ifjak ábrázatát, akik a király ételével élnek, és aszerint cselekedjél majd a te szolgáiddal. És engedett nékik ebben a dologban, és próbát tett velük tíz napig.
És tíz nap mulva szebbnek látszott az ő ábrázatuk, és testben kövérebbek voltak mindazoknál az ifjaknál, akik a király ételével éltek. Elvette azért a felügyelő az ő ételüket, és az ő italokul rendelt bort, és ad nékik zöldségféléket. És adott az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett minenféle látomásokhoz és álmokhoz is.
Miután pedig elmúlt az idő, amikorra meghagyta a király, hogy eléje vigyék őket, bevitte őket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé. És szólott velük a király, és mindnyájok között sem találtatott olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állottak a király előtt. És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódék, tizszerte okosabbaknak találta őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában voltak. " Dán 1,1-20
Komoly kérdés, hogy Királyod-e az Úr, engedelmeskedsz-e neki, alárendelted-e az életedet? Mondhatod-e ezt a szót igazán, hogy Uram, Királyom? Igazán Ô uralkodik az életedben? Istent imádod, a legjobban szereted? A Királyhoz imádkozom? "Uram jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád". Mikor idekészültél, Hozzá készültél? Arra gondoltál, hogy az én Uramhoz, Királyomhoz megyek?
Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és a csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az Ô törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész." Zsoltár 1,1-6
Bocsánatot az én Uram adhat egyedül, hiszen Ő vitte fel testében a fára bűneinket, éppenúgy, mint az imádatom is csak Őt illeti meg, hiszen Ő a mi Urunk.:)
Na, ez már mindjárt jobb duma, kisanyám.
Ugye, hogy ráébredsz lassan szörnyű vétkességedre? Végezzed el szépen húsvétra a szentgyónást, és talán így nem kell a gyehenna tüzére kerülnöd. amúgy megbocsátunk neked.
KÉRLEK TITEKET JÓ KATOLIKUSOK, HOGY BOCSÁSSATOK MEG NEKEM. BETEG VAGYOK, ÉS ILYENKOR KÖTÖZKÖDÖM VELETEK. EGYÉBKÉNT TISZTELLEK ÉS BECSÜLLEK BENNETEKET!
Biztos unatkozhatnak rÁC Lajosnőjék. Nem megy úgy a hittérítés-biznisz ahogy szeretnék. Frusztráltak lehetnek, ezért mocskoskodnak itt.
szegények:((
Nem fárasztó a sok (értelmetlen) copy-paszta? :)
A szeretet hosszútűrő, kegyes…” (1Korinthus 13:4)
A Korinthusi első levél 13. fejezetében olvasható Szeretet himnusza felett gondolkodva egy döbbenetes felismerésre juthatunk: A bibliai szeretetet, vagyis az önzetlen, a másik emberen következetesen segíteni akaró magatartást manapság leginkább csak „lapról” ismerjük. Olyan korban élünk, amelyre nem túlzás Jézus szavait alkalmazni: „a szeretet sokakban meghidegül” és ezzel együtt az önzés, „a gonoszság megsokasodik” (Máté 24:12).
Miközben joggal vetjük fel a kérdést: útját állhatja-e bármi is ennek az egyre dagadó árnak?, elkerülhetetlenül egy újabb, sokkal alapvetőbb kérdést is fel kell tennünk: egyáltalán mi a szeretet? Puszta elv csupán, ahogyan sok esetben ma értjük, vagy valami ettől sokkal több… talán maga az élet? E kérdéshez János, a szeretet apostola ezt a megjegyzést fűzi: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1János 3:18)
Induljunk el tehát egy bibliai körutazásra, amelynek célja a csupán szavakban kifejezett szeretethez képest sokkal többet jelentő, valós cselekedetekkel is mérhető szeretet felfedezése.
Pál apostol utunk első állomásán, a Szeretet himnuszában a hosszútűrésről, más szóval a türelemről, kitartásról, állhatatosságról beszél. Ma, amikor az erő, az érdek az úr, a hosszútűrő ember nem áll a közmegbecsülés középpontjában. Már Petőfi Sándor is a birkák erényének, vagyis képmutatásnak tartotta a türelmet, hiszen a mindennapok tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberi indulatok elfojtása csak ideig-óráig tartható fenn, ami után ki-ki a maga vérmérsékletének megfelelően enged utat a belsejében forrongó lavinának.
A szeretetről szólva erről az erőltetett türelemről beszél a Szentírás?
A hosszútűrő szeretet forrása Isten lényében fedezhető fel, aki a legfőbb céljáról, hogy az embert a megtérés útján az örök életig vezesse, nem mond le egy pillanatra, egy ember esetében sem. „Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.” (Ésaiás 49:15) E ragaszkodó, segítő szeretetnek jó példája Isten hosszútűrése a zsidó nép 40 éves pusztai vándorlása idején. Miközben Izráel több alkalommal is „elfeledkezett” az Istennel szerzett hatalmas tapasztalatokról (oltalom az egyiptomi tíz csapás idején, kivonulás, átkelés a Vörös-tengeren, mannahullás…), szinte napirenden voltak a vezetőjük elleni lázongások, pártütések. Isten azonban kitartó szeretettel teremtette meg annak lehetőségét, hogy bevihesse népét Kánaán földjére, hogy ott „papok birodalma” és „szent nép” lehessen (2Mózes 19:6).
Mennyi türelemre, jó szándékra, kitartásra, állhatatos nevelőmunkára és együttérzésre volt Istennek szüksége, hogy a tévedő és megtéveszthető embert külön választhassa a bűnétől. Isten nem azt akarta látni az emberben, hogy most éppen mit ront el az életében, hanem azt, hogy mivé válhat a kitartó szeretetének ajándékai által. Pilinszky János találóan írta: „Gyűlölni a bűnt és szeretni a bűnöst: ezzel lehetne definiálni az evangéliumi szeretet gyakorlatát…” (Szög és olaj, Bp., 1983. 240. o.)
A szeretet hosszútűrő. Mi emberek azonban nem így születtünk. A természetünk és a környezetünk is más irányba sodor bennünket. A gyakorlati kitartó szeretet elsajátításának egyedüli útja: tanulni Istentől. Megismerni az Ő jóságát a bibliai történetek tanulságai és személyes tapasztalataink által. A sok-sok meg nem értés és visszautasítás ellenére is látni, tapasztalni fáradozását, kitartását az emberért – ebben a szeretetben emberformáló hatalom van.
A szeretet himnusza idézett részlete így vezet tovább utunkon: A szeretet kegyes (újabb Biblia-fordítások szerint: a szeretet jóságos, szelíd). Ez a jellemvonás a kitartó szeretet egyenes következménye, hiszen az állhatatos törődés a jóságtól elválaszthatatlan. Istenről ezt írja Dávid: „Mily bőséges a Te jóságod, amelyet… megbizonyítasz a Tebenned bízókon az emberek fiai előtt.” (Zsoltár 31:20)
Isten jósága valóban minden kétség felett áll, de hogyan lesz látható az önzetlen szeretet az Istenben bízók életében? Jézus Krisztus a Hegyi beszéd boldogmondásaiban egy utat vázolt fel a jóságos szelídségig: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a Földet.” (Máté 5:3–5)
Dávid idézett zsoltára azokról beszél, akik nem önmagukban, képességeikben, akaraterejükben látják a megoldás kulcsát. Ők azok, akik felismerték „lelki szegénységüket”, hogy hiába készségesek a jóra, a megvalósításhoz esélyük sincs. Pál így ismerte fel ezt az eredendő állapotot: „Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.” (Róma 7:21–23)
Jézus okkal jelölte meg ezt a rosszal szemben kiszolgáltatott, segítségre szoruló, de jót tenni kész „lelki szegény” állapotot minden pozitív változás alapjaként, hiszen mint minden más kórból, úgy ebből a betegségből is csak a felismerés útján lehetséges a gyógyulás. Attól lesznek „boldogok a lelki szegények”, mert tudatában vannak helyzetüknek, és felismerték, igazán szeretni csak akkor lesznek képesek, ha az életüket le tudják tenni Isten kezébe, aki az egyedüli megoldás forrása e helyzetben.
Az Istenhez fordulás, a szeretet felé nyitás gyakorlati lépését Jézus a boldogmondások sírásaként nevesíti: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4) A segítség és a megjobbítás reményében esdeklő sírás, a lélek belső csendjében elmondott életet felajánló imádság alakítja ki és szilárdítja meg a segítségre szoruló ember és a segíteni kész Isten kapcsolatának kézzel fogható gyümölcsét, a megvigasztaltatást: a jóságos, szelíd szeretet adására alkalmas jellemet.
„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5) A boldogság útján ez az első állomás, amely nem csupán végső következményeiben, hanem már önmagában is boldoggá teszi az embert. Szelídek ugyanis azok, akiknek jellemében visszatükröződik Jézus szeretete, akik örömmel állnak mások szolgálatában, akiknek minden tettét az motiválja, hogy miként találhatják meg a segítség lehetőségét a rászorulók életében.
A jóságos szeretet a hosszútűréshez hasonlóan Jézustól tanulható. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek (akik felismertétek lelki szegénységeteket), és én megnyugosztlak titeket (mert „sírva” keresitek a rossztól való szabadulás útját)… és tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek.” (Máté 11:28–29) Az így megtanult szelíd, szolgáló élet e földön is boldoggá tesz, mert „aki mást felüdít, maga is üdül” (Példabeszédek 11:25), de a szeretet által élni tudók számára az ígéret túlmutat az e földi lét múlandóságán, mert „ők örökségül bírják a földet”.
éRTSÜK MEG, HOGY MI EMBEREK NEM TUDUNK MEGFELELNI A TÖRVÉNYNEK MERT EREDENDŐ BŰNBEN SZÜLETTÜNK, EZÉRT NEM TUDJUK MEGTANULNI JÉZUS CSELEKEDETEIT! éPPEN EZÉRT KÜLDTE ŐT AZ ATYA, HOGY MEGVÁLTSON BENNÜNKET MERT MEGVÁLTÁSRA SZORULUNK! NE UTÁNOZZUK AZ URAT MERT KUDARC LESZ A VÉGE ÉS KÉPMUTATÁS! HANEM ADJUK ÁT AZ ÉLETÜNKET ÉS ANNAK IRÁNYÍTÁSÁT AZ Ő KEZÉBE ÉS ÍGY NYERJÜK EL A KOSZORUT!
3. És hozzámenvén a kísértő, monda néki: HA ISTEN FIA VAGY, mond, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ugye egyetértünk abban, hogy kizárólag az Isten Fia győzte le a gonoszt, ez ma sincs másképp, bennünk is Ő győzi le. Tehát mégis csak be kell fogadnunk az Ő Szentlelkét ahhoz, hogy győzzünk Őbenne. Ezért kell újjászületnünk a Szentlélek által. 4. Ő pedig felelvén monda: Megvan írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden IGÉVEL, AMELY ISTENNEK SZÁJÁBÓL SZÁRMAZIK. Tehát az Ige a lélek tápáléka, Jézus is erre hívja fel a figyelmünket ebben az Igében és nem a testnek való eledelre. Tehát nagyobb az Igének való engedelmesség, mint a testi böjt.10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el sátán, mert megvan írva: Az URAT, A TE ISTENEDET IMÁDD, és csak NÉKI SZOLGÁLJ. Éppen ezért embereket nem imádunk mert az imádat az Urat illeti meg! Szolgálatra pedig kizárólag az Úr szavára indulunk meg, az Ő szava pedig az IGE, ÉS NEM EMBERI ELKÉPZELÉSEK UÁN MEGYÜNK!
Egyáltalán mi is a böjt?
1. Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
2. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
3. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
8. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9. És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (Mt.4.1-1o)
Rác Lajosné és Alex önmagatokat minősítitek gúnyolódásaitokkal.
Mire jó ez a lejárató kampány Rác Lajosné és Alex részéről?
Szerintem a más vallási szokásainak kigúnyolása elég nagy bunkóságra vall.
Ettől Rác lajoné és alex, vajon többek lesztek!?
Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen. (Zsolt 27,11)
Az õ isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük õt, aki saját dicsõségével és erejével hívott el minket. (2Pt 1,3)
Mindaz, amirõl a világ azt hiszi, hogy megvan neki, nekünk igazán megvan Krisztusban. Az Istentõl született ember Istenben él. Mint ahogy a külsõ ember, amely a földbõl vétetett, csak a földbõl élhet, úgy a belsõ ember, amely Istentõl született, csak Istenbõl élhet. Van egy olyan világ, amellyel semmiféle egyezményekbe bocsátkoznunk nem szabad, de van egy elveszett világ, amelyet szeretnünk kell. Ezt a világot Isten úgy szerette, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. Így ismertük meg Urunkat, és ebbe a világba hívott el minket, hogy legyünk a világ világossága. Vajon imádkozunk elég kitartóan elveszett emberekért, vagy csak mindig magunkért imádkozunk? Emlékezzünk Ábrahámra, hogyan hajolt meg, és könyörgött Isten elõtt Sodomáért. A Krisztus dicsõségével és erejével elhívott ember nem lehet közönyös az emberek sorsa, állapota iránt. Ahogyan Jézus sem szólhatott és cselekedhetett másképpen, mint ahogy az Atya mondta neki, úgy ha Krisztusban vagyunk, mi sem tehetünk másképpen. Aki Jézusban hisz, cselekszi azt, amit õ mond, megtartja beszédét és szereti õt.
Aki Istenben van, elég dicsõsége van annak, mert Isten maga annak dicsõsége. Nem lehet több dicsõségünk, mintha mindenkor Istennek adjuk a dicsõséget. (Guyon asszony)
Dicsérlek téged, nagy Isten, mindörökkön-örökké hirdetem a te neved dicsõségét. Adj szívembe téged imádó szent érzületet, tégy engem, szegény, bûnös gyermekedet neved magasztalásának hírnökévé. Ámen.
Olyan vallásos gyakorlatok is vannak, amelyek a bibliai tartalmat törvényeskedően megváltoztatják és emberekre büntetésként bizonyos számú „Miatyánk” elimádkozását róják ki.
Az ilyen gyakorlatot csak elutasíthatjuk, mert a Biblia szerint az imádság Isten imádására, dicséretére, a hozzá intézett kérésre vagy hálaadásra szolgál,
- de soha nem lehet büntetés, vagy éppen rituális előírás.
Y
Ha valaki farsang idején tudatosan megszegi Isten parancsolatait,
de azután hamvazó szerdán bűnbánati keresztet kap a homlokára,
ezzel ugyan elkábítja háborgó lelkiismeretét,
Isten előtt azonban ez nem több, mint kegyes máz a szív mélyreható megváltozása nélkül.
Y
Az ember nem akarja a Teremtő valóságát elismerni.
Ezért nem akar az ember Isten képmása lenni, hanem istent formál a maga képmására.
Y
Isten kijelentett akarata az, hogy minket az örök életre segítsen.
Az örök élet és az örök halál a mi döntésünkön múlik, de Isten semmit sem kíván annyira, mint azt, hogy megragadjuk az életet.
Y
A jó cselekedetek kedvesek Isten előtt, de nincs üdvözítő erejük.
Y
Nem a vallásnak, hanem az evangéliumnak van megmentő ereje.
*
Hitünk lehet olyan kicsiny, mint a mustármag, de ha élő és valódi, összeköt a Mindenhatóval.
*
A hitetlenség nem tudja megzabolázni a nyelvét.
*
Ө
Társadalmunkban és a világ társadalmaiban félelmetes erővel terjed egy rettenetes filozófia, amely a toleranciát hirdeti. Ez ma a vezérszó: mindenkit tolerálni kell! Megdöbbentő benne, hogy csak a hívő embereket nem tolerálják.
Ө
Az Ördögnek egy a lényeg: ne legyen az, amit Jézus Krisztus szeretne. Ne terjedjen Isten országa, ne legyenek égő szívű emberek, akik az evangéliumért égnek, akik az evangéliumért mindent megtesznek.
Ө
A Biblia félreérthetetlenül tanítja, hogy azoknak az életfontosságú döntéseknek, eseményeknek, a sorsdöntő dolgoknak, amik itt a földi vagy látható világban történnek, kiinduló pontja mindig a láthatatlan világban van.
Ө
Ha valaki nem ismeri a láthatatlan világ törvényeit, ha nem ismeri a láthatatlan világ Urát, ha valaki erről nem akar tudomást venni, annak az embernek minden esemény, ami ezen a földön történik, egy idő után teljesen érthetetlen lesz, nem fogja érteni. Ahogy az emberek legnagyobb része nem is érti, ami itt a földön történik.
Tisztelt Rácz Lajosné, engem az Úr Jézus Krisztus igenis a bűnbánatra szólít fel e jelkép által. Ezzel mi baja van Önnek? És azt is vissza kell utasítanom, amit lentebb írt, azt állítva, hogy ez alatt mi megtisztulásunkat fejezzük ki. Ezt a cikk se írja és nem is így van.
“Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6)
Kedves Gábor megtaláltuk,gondolom te is erre gondoltál :)
„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?...
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rúgást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyugalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni?”
Látom, sok "nem katolikus" olvassa a "katolikus" cikkeket! Örülök neki! Igy talán nagyobb az esély, hogy igazi "metanoia"-t gyakoroljanak, és megtalálják az atyai házba visszavezető utat.
Meghatódtam... Bocsássatok meg!!!!!!!!!
Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság. /János 7.17-19/
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekeem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor." /János.10,14-17/
A tanítványok és a világ " Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az Igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az Uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én Igémet megtartották, a tieteket is megfogkák tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, akielküldött engem. Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük, most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. De be kell teljesednie annak az Igének, amely megvan írva az ő törvényükben. "Gyűlölnek engem ok nélkül." Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától az Igazság lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam, de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok." /János 15,18-27./
Gregorius ezt mered vállalni igazi névvel,személyeddel,vagy csak így meglapulva?
Nagyon szeretném megtudni valójában ez a név milyen embert takar? Sok szeretettel várom a válaszodat és felvehetjük a kapcsolatot. Sok szeretettel,akkor várom a kit takar ez a bátor írás,amit maga a második János Pál pápa is bocsánatot kért az inkvizícióért .Te meg fennhangon még ezért kiabálsz. Megkérdezném,erre tanított Jézus Evangéliuma?
Barátom te nagyon rossz helyen állsz! Jó lenne ha a sötétségedből megtérnél a Jézus világosságába.... Belőled más beszél és nem az Isten szeretete!
Hej, Ráczné, de nagy szerencséd van, hogy már nincs inkvizíció...
Az Úr Jézus nem azt adta ki a tanítványainak, hogy menjetek szerte a világon és hírdessétek, hogy "emlékezzetek, hogy elpusztultok" és ennek megerőssítésére kenjétek össze őket hamuval, az ételt meg tiltsátok meg nekik! Hanem azt adta parancsba, hogy hírdessétek az evangéliumot szerte a világon! Az Evangélium pedig maga, Jézus! A testté lett Ige!
Az elmúlásra, porladásra való emlékeztetés pedig nagyon is aktuális a mai "élj a mának" szellemében élő világban.Pont ezért élnek a mának! Mert nem tudják, hogy van lehetőségük megtérni az élő Istenhez Jézus Krisztus által! Nem emlékeztetni kell őket erre, hiszen ezt tudják ők is, hanem felmutatni nekik a megoldást. Mi a megoldás? "Én vagyok az út, igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis Énáltalam":mondta Jézus. Őt kell felmutatnunk az "élj a ma" emberének mert hiába emlékeztetjük, hogy porból lettünk és porrá leszünk ha a megoldást, Jézust nem mutatjuk be. Úgyhogy ne barkázzunk, ne hamuzzunk csak elmegy vele a drága idő amit így az Úr Jézus megismertetéséből elveszünk emberi "hagyományainkra".
Megszeretném kérdezni katolikus testvéremtől,és mond van új életed,azaz örök életed ?
Mert nem mindegy hogy díszes szertartásokra járunk,nagy hacacáré,és hagyomány kedvelőkkel az imaszíjukat meghuzigálják magukon és szeretnek a rivalda fényben lenni,de szeretik ha a főtereken hosszasan köszöntik őket...
Sajnos ezektől nem nyílik meg a mennyei kapu,és ettől nem leszünk igaz keresztyének!
Az Úr látja tetteinket és a szívünket! Mi emberek szeretünk álarcokat használni és már azt sem tudjuk melyik az igaz arcunk? Márpedig Isten maga képviseletére és hasonlóságára
akar újjá teremteni Jézus Krisztusban! Kérdés? Valóban Őt követem,vagy a hagyomány tisztelgő papokat? És ők vajon kit követnek,magukat,vagy az Urunkat? Nem mindegy,mert a mind egy az a 111 ! :)
A Fiú
Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.
Így szólt: „Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná."
Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.
- „Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék."
Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később az ember meghalt.
Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal. „Az árverést ezzel a képpel kezdjük."
„Ki akarja megvenni ezt a képet?- kiáltott valaki hátulról. -Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!" Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
„Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?"
Egy másik hang mérgesen kiáltotta. „Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!"
De az árverésvezető tovább folytatta. „A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?"
Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. „Elviszem 10$-ért." Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.
„Ki ajánl érte 20$-t?"
„Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!"
„10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?"
A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe.
Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. „Először, másodszor, eladva 10$-ért."
Egy ember a második sorból közbekiáltott. „Gyerünk már a többi képpel!"
Az árverésvezető letette a kalapácsot. „Az aukciónak vége."
„Mi lesz a festményekkel?"
„Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent."
Isten nekünk adta az Ő Fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.
Kell néked Isten fia, Jézus Krisztus?
Kedves katolikus hozzászóló, én is katolikus közösségbe kezdtem, a katolikus keresztséget kaptam. Semmi bajom a katolikus emberekkel, mivel engem is onnan emelt ki az Úr.:) A katolicizmusból csak megtérni lehet. Ezért ismerjék csak meg a Szentírást a katolikus emberek, ezért írok mert szeretném, ha ők is láthatnák a különbségeket. Tisztelettel!
"kókuszpók" -az egy egzotikus vidéken pálmafán termő pókfajta? :-)
Amúgy meg a reformáció úgy kilúgozott mindent (erre kolozsvári református teológus koromban tanulmányaimból jöttem rá), hogy egy lelketlen, száraz, igazi hittételeket mellőző, bibliai frázisokat csattogtató szekta lett belőle. (Jól jellemzi ezt az a külsőség is, ahogy a templomaik kinéznek. Kopár, dísztelen, lehangoló, sőt nyomasztó. Ha egy embernek a lakása lenne ilyen sivár, azt mondanánk, hogy ez a hiányos lelkiállapotáról beszél. Mennyivel jobb egy barátságosan berendezett lakásba lépni...) Azóta én az igaz utat választottam, és a katolicizmusban megtaláltam azt, amit a nyers, rideg protestantizmus nem tudott megadni.
"Hamvazószerdán a katolikus templomokban bemutatott szentmisék keretében a pap az előző év virágvasárnapján szentelt barka elégetéséből nyert hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára"
Istenem sok kókuszpóktól szabadította meg a reformáció az egyházat.
Nem foglalkoztatnak különösebben a templomi szertartások, -de éppen a hamvazás szerintem egy nagyon mély, elgondolkodtató szertartás, és semmi kuruzslást nem érzek benne. A szentelt barkák a hamisan hozsannázó jeruzsálemiekre emlékeztetnek, -tehát arra, hogy az én hitem igaz-e, nem hamis-e? Az elmúlásra, porladásra való emlékeztetés pedig nagyon is aktuális a mai "élj a mának" szellemében élő világban.
Úgyhogy, kedves Rácz Lajosné, bár soraiból érzem, hogy igazándiból csak a katolicizmus iránti gyűlöletét okádja leírt sorai közé (ami sokkal nagyobb bűn, mint az, amit Ön kuruzslásnak nevez), próbálja meg végiggondolni mondanivalóját, mielőtt nekilát leírni valamit.
"Ember emlékezzél, porból vagy és porrá leszel!"
Lelkiekben gazdag nagyböjti készületet kívánok minden katolikus hittársamnak!
Uram, engedd, hogy csak rád figyeljek!
Nem olyan-e az én igém, mint a tûz - így szól az Úr -, vagy mint a sziklazúzó pöröly? (Jer 23,29)
A tûz világosságot, meleget nyújt annak az embernek, aki közelében van, de ugyanakkor éget is. A tûzrõl azt is tudjuk, hogy csak úgy tud égni, ha van mit felemésszen. Itt Isten igéje, mint tûz jelenik meg, ami arra akar utalni, hogy Isten igéjét naponként olvasva, a Szentlélek rávilágít mindazokra a bûnökre, amelyet naponként elkövetünk. Azáltal, hogy felismerjük bûneinket, az ige bûnbánatra ösztönöz. Isten tûz- és füstoszlopban vezette választott népét a pusztában. Az Isten igéjének tehát nemcsak megtisztító ereje van, hanem képes arra is, hogy vezesse azt az embert. Isten az égõ csipkebokorból beszél Mózessel, így küldve el õt a szabadulásra vágyó néphez, amely arra utal, hogy Isten az ige által beszél velünk is, és az igéje által nyilvánítja ki szent akaratát. Sokak bevallása szerint azért nem olvasnak Bibliát, mert nem értik azt. Nem csoda, ugyanis az ige megértéséhez a testté lett Igét, Jézus Krisztust kell a szívünkbe fogadnunk. Engednünk kell azt is Krisztusnak, hogy mint sziklazúzó pöröly lerombolja bennünk a gonosz által felépített választófalat. E fal az irigység, az utálat, a részegség, a paráználkodás, a hazugság és más bûnök tégláiból épült. Így a régi énünket legyõzve, a Szentlélek újonnan szül bennünket Istennek a Krisztusban adott kegyelme által.
Nem vagyok más, csak üres edény. Tölts meg hát Lelkeddel engem! Igédnek áldott szent ereje hadd munkálkodjék már bennem. Rajtam keresztül áradj, Uram; ragyogjon fényed szerte, hogy általam sok-sok árva szív békéjét benned meglelje. (Sûrû sötét van mindenfelé... - Ismeretlen szerzõ)
Szeretõ Istenem! Köszönöm, hogy elküldted a megtestesült Igét, hogy ledöntse a bennünk tornyosuló falakat, és köszönöm, hogy Krisztust elfogadva megérthetem a te drága igédet. Ámen.
Az Úr Jézus Krisztust nem leutánoznunk kell, hanem követnünk! Nagy a különbség.
A törvény nevelőnk volt Krisztusig. Böjtölni nem a testnek kell, hanem a léleknek. Megtérni a testnek lehetetlen de a léleknek lehetséges. Nem az számít, hogy ki eszik, ki nem eszik, hanem a szív állapota azt nézi az Isten. A léleknek viszont nemcsak 40 napos a böjti időszaka.
A szentelt barka elégetéséből nyert hamu amivel keresztet rajzolnak az emberek homlokára, nagyon emlékeztető a varázslás bűnére, amelyre azt mondja Isten: Utálom! Mondhatná valaki, ez nem varázslás, hanem hagyomány! Álljunk meg és vizsgáljuk meg a Szentírás fényében hagyományainkat! Merjük csak azt tenni, amit az Úr Jézus is megtenne, hiszen Őt követjük. Minden cselekedetünk előtt kérdezzük meg Jézust: "Uram a szentelt barka hamujával rajzoljunk keresztet?" Tetszik ez Neked Uram?
Milyen szomorú az elmúlás. Porból vagyunk, porrá leszünk. Valóban ez a test porrá lesz. Viszont mindenkor örüljetek, kéri a mi Úrunk, Jézus Krisztus, mert ez az Isten akarata. A megtisztulás pedig nem hamu által történik, hanem Jézus vére tisztít meg minket minden bűntől. Az áldozat pedig színtén, a mi Úrunk, Jézus Krisztus volt, helyettünk. Érettünk. Tehát, nem áldozatot kell adnunk a mi Édesatyánknak, hanem engedelmes szívet és odafigyelést, ráfigyelést és fület a hallásra, hogy meghalljuk az Ő szavát az Igéjén keresztül.
Egyáltalán, mi is a böjt? Gondolkozzunk el ezen! A húsétel megvonása lenne? Na, persze Isten szerint, vajon helyes-e ez? Vagy, esetleg úgy kellene böjtölnünk, hogy leborulunk a mi Édesatyánk elé, /lélekben/ és félre tesszük e világ gondjait és a böjti időszakban csakis egyes-egyedül Őreá fordítjuk a figyelmünket és imádságban hozzáfordulunk bűneinkkel, hiszen Ő halt meg érettünk a keresztfán és hű és igaz Ő, hogy megbocsátja vétkeinket, és a tenger mélyére veti és arról többé meg nem emlékezik. Forduljunk bizalommal Őhozzá!