JelenHaz
Péntek, 2019. november 22., 15.12

Látható és láthatatlan

 
2019. szeptember 26., 15.36
Csütörtök

„Kezdetben volt az Ige...”  /János  ev. 1, 1./

 

Isten igéje az ószövetség első lapja a „Kezdetben” szóval indul. Majd néhány ezer évvel később János apostol is ezzel a szóval indítja evangéliumának leírását. Ahhoz, hogy a véges emberi értelem gondolkodása a láthatatlan valóság fele beinduljon, szükséges volt egy emberi szintre leereszkedő kiinduló pontot megfogalmazni. „Kezdetben!” Bár Isten örökkévaló volta kizárja a kezdet és a vég fogalmát, misztérium, azaz titok, amit emberi agy fel nem mérhet. Isten viszont megengedte, hogy a saját képére és hasonlatosságára teremtett ember megismerje bizonyos mértékig a teremtett világ titkait, a benne rejlő törvényszerűségeket. Felismerte például azt, hogy az égitestek szabályos rend szerint végzik mozgásukat, valami titokzatos erő tarja össze őket, amit sötét energiának neveztek el. Nem a színét akarták leírni ezzel, csupán meghatározhatatlan volta miatt kapta ezt az elnevezést. Nos, a láthatatlan valóságban létező Istent az emberi szem nem látja, de alkotásainak értelmes vizsgálata érzékelhetően bizonyítja személyének csodálatos voltát, földi világunkban érezhető folytonos jelenlétét!

Kedves nemzettársaim! János apostol, aki csodálatos látomások részese is lehetett a mennyei jelenések alkalmával, evangéliumának elején világosan szól arról, hogy az Ige maga Isten, de ebbe a szóba belefoglalja azt a csodálatos isteni személyiséget, akit mi Jézus Krisztusként ismerünk, aki maga volt az élet világossága. Amikor Isten terve szerint „betelt az idő” eljött emberi testben a világosság az emberek közzé, – de, ahogy János megfogalmazza – „a sötétség nem fogadta be Őt!” A bűn miatt elbukott ember megmentésének terve már az Édentől megszületett. A Megváltó személye ismeretes volt az ószövetség idejében is, hiszen minden prófécia Róla szólt. Csodálatosan fogalmazta meg ezt Jób: „Mert tudom, hogy az én Megváltóm él...” (Jób 19, 25.) Ma is érvényes Ézsaiás próféta buzdítása, ne halogasd a döntést: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézsaiás 55, 6.)

Drága magyar testvéreim! Alázatosan tudomásul kell vegyük Jézus jövetelének célját: az ember megmentése. Csak annak van szüksége megmentésre, akinek az élete veszélyben van. A „túl okosok”, a büszkék, a hibátlanok, a bűntelenek nem érzik az életveszélyt, nincs is szükségük megmentésre. Krisztus, csak a rászorultakon segít: az elhagyottakat fogadja magához, a betegeket gyógyítja meg, csak a vakok szemét nyitja meg... csak a bűnösöket váltja meg! Igaz, olykor az elhibázott múlt nehéz terheit kell cipelni. A „kereszt fája” kemény, töri a vállunkat, de Jézus segít a hordozásban. Sőt, az emberek megmentésében munkát bíz reánk. Hitünk gyakorlása nem valami elvont dolog, hanem a lényünk része kell, hogy legyen, ha ráhagyatkozunk az Ő „testre szabott” terveire. Ez nem jelent valami „önfelmentést” a munka alól, hanem megnyugvást, elfogadását annak, hogy Isten nagy megmentő tervének részese lehetek!  Kedves magyar testvéreim, Jézus Krisztus a keresztáldozat után visszatért az Atyához, de megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig. A magasan képzett ember látja fizikai szemével a tudományos világ hatalmas megvalósításait. A hívő tovább lát, hitszemével látja a számára készített csodálatos mennyei országot. Adja Isten, hogy legyen a mi népünknek is csodalátó szeme, hiszen Isten előtt nincsen lehetetlen, minket is ki tud emelni a sorvadásból, a pusztulásból. Hogyan? Az Ő csodatevő erejével. A csoda, attól csoda, hogy nincsen rá emberi magyarázat: isteni! De hittel mi is birtokába juthatunk a csodálatos isteni ajándékoknak!

Bátkai Sándor


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'