Fölszálott a páva

Szerda, 2018. november 14., 19.21
Isten szeretetét engedjük munkálkodni bennünk!

Lélekemelő templombúcsú a máriaradnai kegytemplomban

A búcsúi szentmiséről kijövet, a főpásztor megáldotta a közelében lévő gyermekeket
A búcsúi szentmiséről kijövet, a főpásztor megáldotta a közelében lévő gyermekeket

Nagyboldogasszony ünnepén a zsúfolásig megtelt máriaradnai pápai bazilikában 11 órakor kezdődött az ünnepélyes, magyar, román és német nyelvű búcsúi szentmise. Excellenciás Pál József Csaba temesvári megyés püspök magyarul, németül és románul elmondott szentbeszédében kifejtette: mindannyian valami okból zarándokoltunk el e napon a Szűzanya tiszteletére felszentelt kegyhelyre. Sokan a családunkért, a gyermekeinkért imádkozunk, de lényegében mindannyian olyan életet szeretnénk magunknak, amilyen a Máriáé volt. Mert ha Őt Nagyboldogasszonynak nevezzük, azt jelenti, az ő élete valóban boldog volt, és hasonló életet szeretnénk a magunk számára is. Ennek viszont a feltétele, ahogyan Mária is a kánai menyegzőn mondta, amikor elfogyott a bor: tegyétek, amit Ő mond! A násznagyok csodálkoztak legjobban, miután a nagy edényeket megtöltötték vízzel, amit Jézus borrá változtatott. Mária szavait: tegyétek, amit Ő mond!, nekünk is alaposan az emlékezetünkbe kell vésnünk! Mert amikor a családunkból az olyan elemi dolgok is elfogynak, mint a szeretet, a békesség vagy a mindennapi kenyér, tegyük meg azt, amit Jézus mond nekünk! Mert Ő tudja, miért kér valamit. A Szűzanya is tizenéves korában hallotta Isten szavát: befogadta, az munkálkodott benne. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e mi is befogadni Isten szavát, mert Ő mindannyiunk életében dolgozik. Nem véletlenül mondja Jézus: „aki hisz bennem, annak örök élete van”. Higgyünk benne, mert nem csak örök életünk, hanem az életünk teljessége is e felszólításban van. Ha hiszünk benne, már ebben az életben abban a boldogságban élhetünk, hogy Isten velünk van. Mária, amikor elment Erzsébethez, még alig fogant meg méhében Isten Fia, mégis kitört belőle a magnificat, ezért ki is mondta: mostantól boldognak tud engem minden ember. Minden ember attól a pillanattól boldog, amikor befogadja Isten szavát, és engedi, hogy az dolgozzon benne. Ha engedjük, hogy átalakítsa az életünket. Mária is gyenge nő létére csak annyit tett, hogy engedelmeskedett. Így tud a Jóisten minket is a saját gyengeségeinken felülemelni, és dolgozni bennünk, a boldogságunkért. Ha Istent fogadjuk be, akkor Ő képes áttörni a korlátjainkat és isteni gyümölcsöket hozhat az életünkbe. „Nekünk csak annyit kell tennünk, amennyire erőnk van, hogy kimondjunk egy határozott igent, amit egész életünkben követünk” – zárta magyarul elmondott szentbeszédét Excellenciás Pál József Csaba temesvári megyés püspök. A rá jellemző, szeretetre méltó egyszerűséggel, a három nyelven elmondott szentbeszéd után arra kérte hallgatóságát: bármilyen kényszer nélkül, mindenki imádkozzon az anyanyelvén!

Igaza van, hiszen Istenhez ezen a nyelven szólhatunk családiasan, közvetlenül.

A lélekemelő szertartásnak az ünnepélyességét, a családias jellegét nagyban emelték a temesvári kórus magas színvonalú énekei, főképpen azonban a főpásztor egyszerű, szeretetteljes hozzáállása, ugyanis áldoztatáskor a legtöbben hozzá járultak, a templomból történt ünnepélyes kivonulása után megáldotta a közelében talált gyermekeket is.

Őszintén szólva, e sorok íróját is szeretetének a hatalmába kerítette, hiszen az ismeretségünk, a resicabányai találkozásaink, illetve a Hitélet rovatban való gyümölcsöző együttműködésünk közel két évtizedre tekint vissza. Ezért nem kis meglepetésemre, az ünnepélyes bevonuláskor, amint a közelembe ért, a főpásztori botot átvette a bal kezébe, hogy mosolyogva kezet nyújthasson nekem, mint valahányszor előbbi találkozásunk alkalmával. Excellenciás püspök úr, végtelenül hálás vagyok, amiért tolmácsolta számomra a valódi isteni szeretetet!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'