Szerda, 2017. november 22., 16.53

Mi a neved?

 
2017. november 09., 16.25
Csütörtök

„Még egy könyv nyittatott ki… Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe…”

                                                                                  /Jelenések 20, 12–15/

 

A Szentírás Isten kinyilatkoztatása és így olvashatunk benne Isten kinyilatkoztatott jelleméről is. A héber nyelvben a személynév gyakran tükrözi viselőjének jellemét. Biblia történelmi részei tanulmányozásának az egyik jelentősége, hogy telítve van tanulságokkal. Amikor Mózes mélyebb ismeretet szeretet volna az Úrról, hogy erősödjön a hite életének egy kritikus periódusában, egy angyal kimondta az Úr nevét: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerizig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül” (2 Móz. 34:5–7.).

Az izraeliták rabszolgák voltak Egyiptomban és szükséges volt, hogy megkezdjék szabadulásuk útját, a kivonulást az Ígéret földje felé. Mózes megkapja a nagy megbízatást, hogy vezesse ki Izrael népét a szolgaság földjéről. Fontos kérdést intéz az Úrhoz: „Ha majd elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik, hogy atyáitok Istene küldött engem hozzátok és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak? Isten ezt felelte Mózesnek: vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: így szólj Izrael fiaihoz: a Vagyok küldött hozzátok” (3. Móz. 3, 13–14.). Az Örökkévaló csodák sorával, hatalmas karral vezette ki népét az egyiptomi szolgaságból. Évezredek múltával is nagyon sok tanulságot sugároz felénk Izrael népének olykor megdöbbentő fordulatokat tartalmazó „honfoglalása”.

Kedves nemzettársaim! Isten célja, hogy kinyilatkoztassa az Ő jellemét és alapvető lényét, hogy Hozzá hasonlókká váljunk, éljünk örökké teljes és boldog erkölcsi tökéletességben. A Mindenható féltőn szerető Isten elutasítja bármilyen más istenség elismerését, ami megfertőzné a Vele való boldog szeretet kapcsolatot. A Szentírás számos olyan történetet mutat be számunkra, amikor nagy türelemmel dolgozik az emberi jellemek formálásán. Ragyogó példa erre a bibliai Jákob története. Nevének jelentése: fondorlatos, csaló. Olcsó trükkel „megvásárolja” bátyjától az elsőszülöttséggel járó áldás jogát, majd édesapját is megtévesztve fondorlatos módon meg is szerzi azt. Tettéért lángra lobban bátyjának gyűlölete, halálos veszedelem fenyegeti, elmenekül a szülői házból, majd jó két évtized után hazaindul családjával, minden vagyonával. Útközben jön a rossz hír bátyja, Ézsaú 400 emberrel közelít felé. Családját, vagyonát átköltözteti a folyón, ő visszatér magányosan a túlsó partról és akkor egy angyali lénnyel tusakodik egészen hajnalig. Végül azt kéri az idegentől, hogy áldja meg őt. Ekkor „az idegen küzdő” egy nagyon fontos kérdést intéz hozzá: „Mi a neved? „Elhangzik a becsületes, őszinte válasz: Jákob vagyok, azaz fondorlatos, csaló. Bűnre hajló természetének őszinte bevallása csodát eredményez! Az „angyali lény” azt mondja, ezután nem Jákob, hanem Izrael lesz a neved, azaz Isten ereje, harcosa!” Ezzel csodálatos áldást nyer, mert a nevet Isten ajándékozza neki. Az évezredek folyamán számos alkalommal megpróbálták különböző hatalmak ezt a nevet eltüntetni a történelem lapjairól, nem sikerült. A zsidó emberek hazáját ma is Izraelnek nevezik.

   Drága magyar testvéreim. Egyedül Krisztusban van üdvösségünk, az Ő kereszthalála és feltámadása által. „Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké…”  (Filippi 2, 9–10.). Kezdetben, a Krisztus-hívő tanítványokat először Antiókiában nevezték keresztényeknek. Az ókori „krisztianosz” görög szóból származik, ami azt jelenti Krisztus követője. Jézus az egyház feje és vőlegénye, mi pedig a menyasszonya vagyunk. Ahogyan a feleség felveszi a férj nevét, úgy vesszük fel mi is Krisztus nevét!  Ez ugyanis egy olyan név, amit az emberi felekezeti elnevezésekkel és címekkel szemben maga Isten adott nekünk, Fiának neve által. A nagy kérdés az: megtiszteljük-e, megbecsüljük-e ezt a kiváltságos nevet?! Hűek vagyunk hozzá, vagy szégyent hozunk nevére? Ez messze több, mint egy vallásfelekezethez való tartozás, életforma, amit a Megváltó mutatott be számunkra. Ezért egyedüli „mértékegység” számunkra a hitéletben Jézus Krisztus életpéldája. Őt pedig megismerni igazán a Szentlélek segítségével a Szentírás tanulmányozásával lehet. Sajnos az emberek figyelmét annyira leköti a különböző hírközlési szervek által ránk zúduló információtömeg, hogy ellopja időnket az írott Ige tanulmányozásától. A 21. századot nagymértékben a „bibliai írástudatlanság” jellemzi! Ez vezet oda, hogy a felelős európai vezetők is számtalanszor rossz döntéseket hoznak. Nem akarnak tudomást venni arról, hogy a Biblia a „válságkezelés Isten ihlette szakkönyve!” A mi népünknek is csak akkor lesz jövője, ha a Mindenható áldó kezére bízzuk magunkat, ha valódi „Krisztus-követők” leszünk, mert akkor nevünk az örök élet „anyakönyvében” is szerepelni fog!

Bátkai Sándor


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu