Kedd, 2018. január 23., 11.49

Miben reménykedünk?

 
2017. november 23., 17.16
Csütörtök

„.. nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János ev. 15, 5)

 

A világ, benne az ember is a jó és gonosz egymás elleni küzdelmének színtere. Ha tudomást veszünk erről, ha nem, ez történelmi tény. Az ember számára létfontosságú ennek a valóságos küzdelemnek tudomásul vétele, különben áldozattá válik és olykor visszafordíthatatlan élethelyzetbe sodorja magát. Szükséges azonban azt is tudomásul venni, hogy Isten nem veszteségre, kudarcra, boldogtalanságra teremtette az embert. A Teremtő maga szól figyelmeztetésként: „...előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5. Mózes 30, 19)

Az ember akkor bonyolódott bele a jó és a rossz közötti világküzdelembe, amikor áthágta a Teremtő Isten rendelkezését.

Kedves nemzettársaim! Az ember természetes vágya, hogy kiegyensúlyozott, békességes, anyagi gondoktól mentes, örömökben gazdag életet éljen. A hívő embert maga Isten buzdítja az örvendezésre, hiszen boldogságra teremtett minket. Az Ige így fogalmaz: „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!” (Préd. 11, 9) Az egészséges keretek között mozgó hívő élet számára Isten garantálja a boldogságot. Maga Jézus, tanításában saját örömét kínálja hallgatóinak: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” Ezek után a nagy kérdés, hol keresi az ember létének örömforrásait. A Jézustól kapott öröm elveszíthetetlen, mert nem függ a körülményektől. Tragikus emberi sorsok bizonyítják, hogy sok fiatal nem Istentől kéri el élete párját és így a keserűség és szenvedés mélységeit kell megjárják. Ott, ahol aztán a testi indulatok döntenek, előbb-utóbb a kapcsolatok kiürülnek, mert nincsen rajta Isten áldása, nincsen meg benne az Istentől jövő szeretet összetartó ereje. A Sátán kínál múló örömöket, amelyek valamely „csillogó sztárhoz”, esetleg megszerzett anyagi dologhoz kötődnek. Nos, ha a körülmények változnak, ha a megszerzett anyagi érték elvész, „elpárolog” az öröm is.

Ezek után valóban elgondolkodtató: A válságba jutott ember miben reménykedik? Ha nem szánja el magát gyökeres változtatásra, helyben topog és nem tud kilépni krízishelyzetéből. Erről a kérdésről Albert Einstein, a Nobel-díjas fizikus a következő gondolatot fogalmazta meg eléggé kemény szavakkal: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen”.

Drága magyar testvéreim! Istennél a legrosszabb helyzetre is van megoldás, mert mindig a világosság oldja a sötétséget és nem fordítva. Az Ige szerint a megoldást úgy hívják: Jézus Krisztus! Ezért figyelmeztet Ő maga! „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”! Ez érvényes egyénekre, vagy akár egy egész nemzetre is. Csodálatos ígérete: „Ha bennem maradtok, és az én szavaim is bennetek maradnak, kérjetek bármit, amit akartok, megkapjátok!” (Ján. 15, 7) Ennek azonban feltétele van: hajlandó vagyok beismerni, hogy bizonyos dolgokat rosszul tettem és kérni az Ő szabadítását?  Ez a „recept” érvényes a mi magyar népünkre is. Lassan egy évszázad keserűsége nyomasztja szívünket és nincs megoldás, mert nem annál keressük, akinek adatott minden hatalom, mennyen és földön. Istentelenségünkkel csak népünk fogyását, életterünk pusztulását érhetjük el. Jogosan tevődik fel a kérdés újra és újra: miben reménykedünk? Segít-e rajtunk valamely egyház, vagy politikai hatalom, vagy… és most megnevezhetnénk bárkit ezen a földön, csak  hamis illúzió, önáltatás lenne! Kérjük Isten bocsánatát Jézus Krisztus nevében, mind egyéni, mind népünk életére nézve, hogy megnyerjük az általa ígért örök jövendőt!

Bátkai Sándor

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu