Csütörtök, 2017. december 14., 11.55

Nagyboldogasszony-előesti búcsúi szentmise Majláthfalván

A búcsúi szentmisét a paptestvérek is megtisztelték
A búcsúi szentmisét a paptestvérek is megtisztelték

Idén a Majláthfalvi Napok megünneplése esetében mintha határvonalat húztak volna a naptárban a majláthfalvi hétvége és a templombúcsú közé, ugyanis kronologikus egymásutánban zajlott le a két-két napot felölelő események sorozata. Mintha a Teremtő is változatossá akarta volna tenni ezt a határt: ha a hétvég jellemzője inkább az eső volt, a búcsúé a tikkasztó napsütés. Annyira szereti mégis az Úr a majláthfalviakat, hogy a tánccsoportok pompás felvonulásán kellemes idővel kísérte a hazaiakat és a vendégeket, de a bálon talpalávalót játszó Szinkron együttes sem kellett ki- és beköltözzön az időjárás miatt. Az én feladatom azonban nem a hétvégről beszámolni, hanem a templombúcsúról, annak is ünnepélyesebb részéről az augusztus 14-én bemutatott szentmiséről, melyben a vendégpapok és a hívek együtt adhattak hálát Istennek Nagyasszonyunknak az oltalmáért és közbenjárásáért. A szentmiseáldozatban 12 pap celebrálta a szentmisét, melynek ünnepélyességét emelte másvallású keresztény testvéregyházaink lelkipásztorainak imája, valamint a helyi magyar politikai vezetők jelenléte is. A főcelebráns, ünnepi szónok ft. Heinrich József óteleki, sokak által ismert és tisztelt esperes-plébános szentbeszédében főleg kis történetekkel próbálta kihangsúlyozni, miért fontos a Szűzanya-tisztelet népünk számára. Ennek értelmében kihangsúlyozta, hogy nem veszhet el az, aki Mária gyermeke, hogy Mária megvédi híveit és közbenjár értük a halálveszélyben vagy a halál óráján. A Szűzanyába vetett bizalom az, mely átvezet bennünket az élet tengerén, ahogyan Kolumbusz Kristóf Santa Maria hajója is az egyetlen volt a háromból, amely partot ért az új világban, legyőzve minden vihart és megpróbáltatást. A szentmise ünnepélyességét nem utolsó sorban Ninács Jani kántor úr orgonajátéka és kiváló éneke is emelte. Ezáltal legalább a búcsún immár egy év távlatából – kántorhiány miatt – újból a sípok az ég felé küldhették a billentyűkön ügyesen lejátszott énekek dicsőítő hangját. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha nem is az orgonajáték, de a fiatalok lendületes éneke az év folyamán is hozzásegített, hogy máskor is, például húsvétkor vagy pünkösdkor is méltón ünnepelhessük az üdvtörténet legfontosabb eseményeit. A majláthfalvi hívek is, mintha szebb számban jelentek meg, mint az előbbi évek Nagyboldogasszony előestéin bemutatott szentmiséken, kifejezve az összetartozást a nép, valamint azok között, akik értük és velük megjelenítik Krisztus Urunk egyetlen áldozatát. Mindent egybevetve elmondható, hogy a szentmise, valamint az azt követő vacsora ízletes falatjai, valamint a felhangzó nótás jó hangulat, mely Jenes Feri bácsi akordeonja körül alakult ki, újabb kilométerkő volt Majláthfalva történelmi útján, melyet valamikor ezen falu ősei alapoztak meg, Nagyboldogasszonyunkat tisztelve és szeretve.

Miklós Csaba plébános


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu