Fölszálott a páva

JelenHaz
Hétfõ, 2019. november 11., 21.57
Hálaadó istentisztelet, numizmatikai kiállítás Brádon

Nem a lélekszám, hanem a hit tesz élővé egy közösséget

Nem a lélekszám, hanem a hit tesz élővé egy közösséget
Nem a lélekszám, hanem a hit tesz élővé egy közösséget
Nem a mennyiség, hanem a minőség határozza meg egy közösség életét – tolmácsolhatnánk nagyon prózaian a X. Hunyad Megyei Magyar Napok brádi rendezvényének üzenetét. Az Erdélyi-érchegységben fekvő, hajdan virágzó bányavárosként ismert Brádon ma már kevesebb, mint másfél száz lelket számlál a magyar közösség. Két templomukat azonban szépen gondozzák és kitartóan törekszenek arra, hogy egy-két helyi eseménnyel bekapcsolódjanak a Hunyad megyei magyar rendezvények sorába.

Az utóbbi esztendőkben nem múlik el egyetlen HMMN sem anélkül, hogy Baráth Árpád helyi RMDSZ-elnök ki ne állítaná gazdag numizmatikai gyűjteményét. – 1980-ban egy Nyugat-Németországba kitelepedő fogorvos barátomtól kaptam egy kis dobozkát, benne néhány tucat régi pénzérmével. Akkor kaptam kedvet hozzá, hogy magam is gyarapítsam ezt a gyűjteményt, melyben ma már fellelhetők nyolcvan ország pénzei Japántól az Egyesült Államokig és Oroszországtól az arab államokig. A legrégibb pénzem egy 1740-es osztrák krajcár. De vannak papírpénzeim az 1800-as évek Németországából, Kínából, Irakból, Iránból, Afganisztánból – sorolja egy szuszra a lelkes gyűjtő. Közben kiderül, nem csupán pénzek, de különböző történelmi korokat idéző érmek is megtalálhatók a gyűjteményben: katonai és polgári kitüntetések, jelvények, sportérmek, összesen több mint 600 darab. Baráth Árpád szívesen mesél gyűjteményéről, melynek darabjait vásárlás, cserebere, kitartó gyűjtőmunka során szerezte be. A X. HMMN alkalmával is kiállította gyűjteményét a római katolikus plébánián. A kiállítás kapcsán elmondta: ma már nem csupán éremtannal foglalkozik, de ásványtani gyűjteménye is van. A környékbeli hegyekben, bezárt bányák környékén gyűjti a szépséges ásványokat: jáspist, achátot, kvarcot és az Erdélyben bányavirágként emlegetett hegyikristályt. – Ezeket szépen lecsiszolom, és úgy állítom ki. De egyelőre ezt a gyűjteményt nem mutattam be a közönségnek – mondja Baráth Árpád.
A magyar napi rendezvényekhez a református gyülekezet is hozzájárult. – Igazából az utóbbi három esztendőben minden ősszel megvendégeljük a dévai gyülekezetet. Idén ez éppen egybeesett a HMMN rendezvényeivel – magyarázza a vajdakamarási gyökerekkel bíró Dezső János református gondnok. Az idei ünnepségnek amúgy is komolyabb súlya volt, hiszen a 36 lelket számláló brádi református gyülekezetnek kerületi támogatással sikerült megújítania a templom tetőszerkezetét, kicserélni a cserepeket, sőt az ügyes gazdálkodásnak köszönhetően a régi cserepek árából a kerítés párkányzatát is újraöntötték, újrafestették. – Azt látom, hogy a brádi gyülekezet a csekély lélekszám mellett is törekszik a megmaradásra. Fontos nekik a templom gondozása. Az idei munkálatokat folytatni szeretnék az ablakok lecserélésével, a falak belső meszelésével, burkolásával – mondta Rátoni Csaba beszolgáló lelkipásztor, aki az ünnepi alkalmon tartott istentiszteleten a János evangéliumából vett igével erősítette tovább a brádi gyülekezet hitét. – Én vagyok az út, az igazság és az élet – szólt a mai ige, melyet egy 91 éves nénitől és az ő 97 éves férjétől ajándékba kapott Újszövetségből olvashattam fel. Ezt a közel 160 éves Bibliát azért adták nekem, mert úgy látták, utódaik már csak tűzre tennék a megkopott könyvet – mondta a lelkész, egy további szemléletes példával erősítve meg, hogy aki rendszeresen olvassa az igét, keresi az Istennel való kapcsolatot, a feléje vezető utat, az bármit kér Jézus nevében az Atyától, megkapja. A mi részigazságaink gyakran elhomályosítják látásunkat, de ha Krisztus igazságát keressük, és aszerint élünk, akkor minden nehézség mellett is megmaradhatunk. – Egy gyülekezet nem a nagy létszámának köszönhetően lesz élő közösség, hanem a Krisztusba vetett és megélt hite révén – foglalta össze az ige üzenetét Rátoni Csaba lelkész.
A Déván élő, de Haróban és Brádon is beszolgáló lelkipásztor házigazdaként és egyben vendégként is köszöntötte a helyieket és a Brádra érkezett dévai és harói híveket. Az ünnepi istentiszteletet követő szeretetvendégségen aztán a gyülekezeti tagok elmondták: a lelkészt mindannyian magukénak tekintik. Úgy érzik, mindhárom gyülekezetben lelki támaszt, útmutatást nyújt a hitbeli gyarapodáshoz, megmaradáshoz. A parókia kertjében megrendezett szeretetvendégségen ezúttal is a brádi közösség főzte a jókora adag ízletes gulyást. Dezső János gondnoknak még a 4 esztendős unokája is besegített a zöldséghámozásba. Így nem csoda, hogy a jó szívvel készített gulyás finomra sikeredett és fogyasztása közben sem kellett a szomszédba menni a jókedvért.  Az asztal körül ülő dévai, brádi, harói hívek immár ismerősként eleveníthették fel emlékeiket. És a jó hangulatban a haróiak eldöntötték, ők sem maradnak le: még idén ősszel megvendégelik a dévai és brádi gyülekezeteket.



Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'