JelenHaz
Kedd, 2019. május 21., 11.34

Nem jó, más időpontot kérek...!

 
 
2019. február 21., 17.13
Csütörtök

„Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben!” /2Tim.  4, 2./      

 

Az embert az Örökkévaló Isten közösségi életre teremtette. Ő maga is egy csodálatos szellemvilágban, kimondhatatlan boldogságban létezik a Szentháromság kebelében, az angyaloktól, mennyei lényektől körülvéve. Ennek a fizikai szemünk előtt láthatatlan világnak fő jellemzője a SZERETET!  Magának, az embernek teremtése Isten szeretet kiáradásának eredménye. Istenképűségünkből fakad az, hogy kaptunk valami nagyon értékeset az Örökkévaló jelleméből azt, hogy tudunk mi is szeretni! Sajnos, volt egy olyan, szépséggel, hatalommal felruházott szellemi lény, aki szembe szállt teremtőjével, és ezzel végzetes ítéletet vont magára: ki lett taszítva Isten csodálatos világából, sőt végkép elvesztette azt a képességet, hogy szeretni tudjon! Gonosz lényének eredménye rövidesen megmutatkozott már az Édenben, amikor a teremtés koronáját bűnre csábította. El is hangzott felette az ítélet: „Az asszony magja fejedet tapossa”!  Igaz, utána az is elhangzott, hogy: „Te pedig a sarkát mardosod”!

Kedves nemzettársaim! Kodály Zotán egy alkalommal azt mondta: „Lehet zene nélkül élni, csak nem érdemes”! Nos, ezt a hitélet nyelvére lefordítva úgy lehetne megfogalmazni: lehet Isten nélkül élni, csak nem érdemes, mert üresen, Isten kegyelmétől megfosztva kell egy napon átlépnem a túlsó partra. Oda viszont, csak a halhatatlan szellemi dolgokat visszük magunkkal. Földből formáltattunk, földhöz ragadt gondolkodásunk, az anyagi dolgok fele orientálódik... de végül is hosszú távon mi a haszna az embernek abból, amit „összekapart” egy életen át, mert amikor utolsót dobban a szíve egy szempillantás alatt elszakad a ragasztó, ami az anyagi dolgokhoz kötötte. Végül is, amit pénzen meg lehet vásárolni, az mind itt marad! Nem hiába figyelmeztet Isten igéje és az örökkévalókra irányítja figyelmünket: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket...” /Zsid. 3, 7./ Jézus a szívek ajtaja előtt áll, csendesen zörget, és csendesen ajtónyitásra vár. Szívem ajtaját csak én nyithatom meg.

Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus egy alkalommal belépett Péter hajójába, onnan tanította hallgatóit, majd ezt követően megkérte Pétert, hogy evezzen a mélyre és vesse ki a hálót halfogásra. Péter elmondja, hogy egész éjjel dolgoztak, sikertelenül, a hálók üresen maradtak. Ennek ellenére egy kulcsfontosságú mondat hagyja el ajkát: „De a Te szavadra Uram a tengerbe vetem a hálót”! Igen, ha engedelmesen megtette, amit Jézus kért tőle, csodát látott, a halak tömege került a hálóba. Mondhatta volna: Uram, fáradtak vagyunk, időszerűtlen, kérünk egy más időpontot... Hát igen, amikor Isten nyit egy ajtót mindig más kell! Volt egy sorsdöntő helyzet az emberiség életében, amikor Nóé 120 évig építette a megmentés bárkáját. Isten türelmesen várt, ennek ellenére több állat menekült meg mint ember. A bárka építésének keményszívű szemtanúi kívül maradtak. Végül a bárka ajtaját nem Nóé, hanem Isten zárta be! Amit pedig Isten bezár, azt ember nem nyitja meg! Alapvető feladatunk tehát végezni a feladatot, amit a fenti ige megfogalmaz: „Hirdesd az igét, állj elő alkalmas és alkalmatlan időben” nem kényeskedni, fintorogni, mert időnk véges! Adja Isten, hogy a mi drága magyar népünk ragadja meg a lehetőséget, amíg a kegyelem ajtaja nyitva áll!

 

Bátkai Sándor


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'