Nyolcasokkal jelzett életút

Kovács Józseftől búcsúzunk, Molnár Károly aradi református esperes egykori legkedvesebb segédlelkészétől, aki lelkipásztorként és esperesként is a jó hírű mester örökébe lépett az arad-belvárosi gyülekezetben, illetve az Arad székhelyű Temesvári Református Egyházmegyében.

Életútját az Örökkévaló a végtelen állított jeleként nyolcasokkal jelölte meg. Érmihályfalváról, a szülőhelytől Kolozsvárra vezet életútja, ahol a Protestáns Teológián 1958-ban diplomázva Aradon kezdi meg szolgálatát segédlelkészként, ahonnan már élete párjával mehet ki első önálló gyülekezetébe, Bélzerindre.
Mivel szíve hazafelé húzza az Érmellékre, Értarcsa a következő állomásuk. Itt is ő a pásztor s felesége, a komoly zeneműveltségű Gréti a gyülekezet kántora, akár az előző állomásán, akár a következőn: Kisperegen, ahonnan arad-belvárosi lelkésznek, illetve esperesnek megy. Esperesként – akkor – Arad, Temes és Krassó-Szörény megyék gyülekezeteit felügyeli, irányítja, ahogyan az állami és egyházi diktatúrában lehetett 1989 őszéig, mikor is a sátáni nyomások alatt agyérgörcs veri le lábáról.
Nehezen felépülve csak a lelkészi szolgálat marad számára, amelyet 1998-as nyugalomba vonulásáig végez keresztyéni szeretettel pásztorolván nyáját, amelybe a hű hitvestárs is állandó jelleggel besegít.

Csendes, nyugdíjas éveiben két gyermeke mellett unokáinak is örvendhetett, családja örömeiben és megpróbáltatásaiban is osztozhatott, midőn súlyos betegség után 2008. április 23-án este távozott az Örökhonba, azzal a reménységgel, hogy az Élet Ura fogadta: “Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté 25, 21).