JelenHaz
Szerda, 2019. június 26., 05.54

Presbiteri csendesnap Fazekasvarsándon

A presbiteri csendes-nap résztvevői jobban megismerhették egymást, megosztották a presbiteri tisztségben szerzett tapasztalataikat
A presbiteri csendes-nap résztvevői jobban megismerhették egymást, megosztották a presbiteri tisztségben szerzett tapasztalataikat

Idén tavasszal megszervezésre került a partiumi és bánsági egyházközségek számára a presbiteri csendesnap, melynek házigazdája a fazekasvarsándi egyházközség volt. A Kolozsvári Egyházmegye vezetősége színvonalas programmal készült, aktív részvételre buzdította a jelenlevőket, a közösen töltött időnek meg is lett a gyümölcse, hozadéka. A programokat a templomban bonyolították le. Eleinte a helyi lelkészjelölt köszöntötte a távolról érkezett lelkészeket és presbitereket, azt követően nt. Fehér Attila esperes áhítattal nyitotta meg a presbiteri csendesnapot az 1Pt 5,1-4 alapján. Áhítatában kiemelte, mennyire fontos a presbiteri tisztség egy egyházközségben. Szavai szerint, az élő gyülekezetekben presbiteri tisztséget vállalók, felelősséget is vállalnak, jelenlétükkel erősítik a közösséget, nem utolsó sorban példaképként állnak a többi gyülekezeti tag előtt. A legfontosabb eleme ennek a tisztségnek az Istentől kapott megbízásuk.

          Ezt követően nt. Tóth Zoltán a Kolozsvári Egyházmegye alesperese egy érdekes előadásban részesítette az egybegyűlteket. Az előadásban szó esett azokról a sztereotípiákról, amelyekkel jellemezni szokták a presbitereket, valamint arra is felhívta a figyelmünket, hogy milyennek nem kell lennie egy presbiternek. A presbiteri elhívást megalapozta bibliailag is, majd végül négy pontban foglalta össze ennek a hivatásnak a lépéseit: elhívás, elküldés, elindulás és cél. Az előadás után egy jól megérdemelt kávészünet következett, amelyet  műhelymunka követett. A műhelymunka az esperes úr stratégiaismertető gondolataival kezdődött, amelyben kiemelte a csapatmunka fontosságát, mégpedig azt, hogy a lelkész egy egyházközségben nem magányos farkasként működik, hanem csapatot alkot a presbiterekkel, akiket az egyházközség választott. A csapat feladata a közös munka, egymás kisegítése, a gondok, problémák orvoslása. Ezt az ismertetőt követték a csoportfoglalkozások, amelyekben a különböző egyházközségekből érkezett presbitereket véletlenszerűen osztották csoportba. Összesen négy csoport alakult, és minden csoportba ki volt nevezve egy lelkész, aki moderálta a beszélgetést. Véleményem szerint ez volt a csúcspontja a presbiteri csendes-napnak, mert ekkor sikerült a presbitereknek jobban megismerniük egymást, ekkor adódott lehetőség megosztani azokat a tapasztalatokat, élményeket, amelyeket átéltek a presbiteri tisztségükben. A csendes-nap egy kiértékelővel zárult, ahol minden csoportból egy kijelölt személy összefoglalta röviden, hogy mire is jutottak a csoportműhelyekben.

Végezetül egy rövid, zenés szolgálatban volt részünk, a Simonyifalvi Egyházközség lelkészházaspárja és a velük érkezett gyerekek részéről. Az alkalmat úti áldással és egy közös ebéddel zártuk.

 

Kép és szöveg:

Borhaci Dávid lelkészjelölt


 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'