Péntek, 2018. július 20., 02.01
Advent 2017

Várja lelkem az Urat

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

(Zsolt 130, 1–8.)

Kedves Testvéreim! Advent a Krisztus-várás ideje. Áldott várakozás ez! Nem akárkit várunk, hanem magát az Urat, az Isten Fiát, Jézus Krisztust, Szabadítónkat, Megtartónkat és Üdvözítőnket. Várjuk azt a kegyelmet is, melyet Ő hozott el, és melyet most is kínálja, és adja nekünk. Fogadjuk szeretettel és hálás szívvel.

Ebben a zsoltárban a bűn és kegyelem viszonyáról olvasunk. Dávid megvallja bűneit, Isten kegyelméért esedezik, melyet reménységgel vár. Hiszi, hogy amit kér, azt meg is fogja kapni. Csak így érdemes Istenhez fordulni! Nézzük, milyen meghatóan indul ez a zsoltár: a mélyből kiált, a Seol, a halál legalsó részéből. Az a hely ez, ahol nincs jelen Isten. Csak az Ő haragja és kárhoztatása létezik a zsoltáros számára. Bűnei miatt került ide. Paráználkodott, elkívánta felebarátja feleségét, megölette az asszony férjét. A biztos halál az övé. Semmi fogódzó, kapaszkodó nincs számára. Vagy mégis? Mégis van kiút a bűn börtönéből, neki is, és nekünk is, mert ebben a helyzetben voltunk, vagyunk mi is?! Az örömhír így hangzik: van kiút, és ez maga az Isten, akit megbántott, megbántottunk, aki ellen vétkeztünk. Dávid tudja, hogy a bocsánatot Tőle kell kérnie, hiszen Őt bántotta meg. Minden bűnünk, melyet elkövetünk felebarátaink ellen, először is Ellene irányul. Ennek volt tudatában a tékozló fiú is, amikor így könyörgött atyjához: „Vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó, hogy a te fiadnak neveztessem.” A zsoltáros kimondja azt a megváltozhatatlan igazságot, hogy ha Isten számon tartaná a bűnt, senki sem állhatna meg, senki sem maradna életben. A bűnt csak Isten szüntetheti meg, Fiának drága vére által, úgy, hogy megbocsájtja azt. „Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.” A bűnt nem lehet nem létezővé tenni azzal, hogy nem veszünk róla tudomást. Az akkor is létezik. A bűnt csak az bocsáthatja meg, aki ellen elkövettük, és Ő bővelkedik a megbocsátásban. Isten irgalmas és kegyelmes, bűnt megbocsátó Isten. Annak, aki ezt elhiszi, felragyog a kegyelem.

Ezt kérte, várta és kapta meg Dávid, és kaphatjuk meg mi is. Ha kérem, ha hiszem, Isten megbocsátja bűneimet, sínre teszi életemet, új élettel ajándékoz meg. Kinyílik életem rózsája, visszaáll a helyes viszony, békesség lesz köztem és Isten között. Szeretni, félni és imádni fogom Őt, és teljes szívvel, örömmel fogok engedelmeskedni Neki. Ezért, várom Őt, „várja az én lelkem az Urat, és bízom az Ő ígéretében”. Hiszem, hogy meg akarja, meg tudja, és meg fogja szabadítani a Benne hívőket. Várom, „mint őrök a reggelt”. Várom azt a pillanatot, amikor a világosság felváltja a sötétséget, és fény ragyog a szívekben. Az Úr megígérte ezt. „Nem lesz mindig szorongatás ott, ahol most sötétség van. A nép amely sötétségben járt, lát nagy világosságot” (Ézs 9, 1–2.). Zajlik már az átmenet, ezért, mint az őrök lelke, a miénk is tele van várakozással, boldog reménységgel. Jön már Jézus, és hamarosan meg is érkezik. Magával hozza ajándékait, szabadítását, üdvösségét, dicsőségét, és átadja nekünk. Mi pedig szívünk odaszánásával, és megújult életünkkel örökre hálásak leszünk, és megköszönjük Neki. De nemcsak mi várjuk Őt. Ne feledjük: Ő is hív és vár minket magához. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztallak titeket”, megújítom éltetek. Velem, bennem újat kezdhettek.

Testvérem, ha úgy érzed, hogy nincs rendben az életed, jöjj Hozzá, Ő vár téged. Vele és Benne lehetséges az újrakezdés, a megújulás nekem és neked is. Jöjj, indulj Vele! Jöjj most adventben, a karácsonyi ünnepeken, jöjj mindenkor.

Hirdesd te is a karácsonyi örömüzenetet, hirdesd az Isten kegyelmének dicsőségét. „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embernek.” ÁMEN!

Áldott Adventet!                                                   

 

Szeretettel,

Józsa Ferencz

lelkipásztor


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'