Abrudbányai magyarok a hunyadiak földjén

Az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület 2007-től, megalakulása óta legfontosabb céljának tekinti, hogy  a festői környezetben fekvő, egykor jobb napokat megélt kisváros maroknyi magyarsága megőrizze, megerősítse nemzeti identitását, megakadályozva ezáltal a teljes elszórványosodást. 

E cél érdekében az Egyesület vezetői, Kopenecz Lóránd, gyógyszerész, elnök, Gábor Ferenc református lelkipásztor és felesége, Gábor Krisztina munkatársaikkal közösen minden lehetségest megtesznek, hogy színes, változatos rendezvényeikkel összefogják nemzettársaikat, a többségi lakossággal elfogadtassák a nemzetiségi és művelődési többszínűség természetes és szükséges voltát.

Ezt a célt szolgálták a már második alkalommal megrendezett Abrudbányai Magyar Napok, amelyeknek változatos és színvonalas rendezvényein románok, magyarok együtt szórakoztak, ismerkedtek egymás kultúrájával. Még ma is élénken élnek emlékezetünkben a 2008-ban, VI. alkalommal megrendezett Szent István-napi ünnepség élményei, amelyeknek fő rendezvényei a gyönyörűen felújított, piros rózsákkal ékesített református templomban zajlottak le.

A kitűzött cél érdekében az Egyesület október első, ragyogó napsütéses napján egynapos kirándulást szervezett az abrudbányai–verespataki mélyszórványból egy másikba, Hunyad megyébe, hogy a résztvevők megismerjék annak festői vidékét, épített örökségét, szorgos magyarjainak gondjait, sikereit és további terveit.

A kirándulás útiterve magába foglalta Hunyad megye néhány értékes, magyar vonatozású objektumát. A negyvennégy fős csoport először a vajdahunyadi várat látogatta meg, amelynek ősi falai közé, 1849. április 14-én Petőfi Sándor e szavakkal lépett be: „Fogadjatok be, ti dicső falak, / Fogadj magadba, híres ősi vár! / Légy üdvezelve... hol  a hős lakott, / A költő ottan lelkesedve jár.” A több évszázados múlt emlékeinek megcsodálását követte a gyönyörű római katolikus templom megtekintése. A Vajdahunyadi Magyar Házban a kirándulók a helybeliek vendégszeretetének közepette egy csésze kávé és üdítő mellett osztoztak a szórványsors sajátos kérdéseiben; a termékeny eszmecsere során közös gondjaikról, örömeikről, eredményeikről, terveikről beszéltek.

A vajdahunyadi és  csernakeresztúri látogatás meggyőzte az abrudbányaiakat afelől, hogy megmaradásunk legfőbb biztosítéka az anyanyelv, a vallás és a nemzetiségi hagyományok megőrzése, ápolása.

Délután az abrudbányai kis csapat, a híres „magas Déva várából” tekintett le a Magna Curiára, a régi és a mai Déva városára. A Szent Ferenc Alapítvány és a Téglás Gábor Iskolaközpont meglátogatása során a kirándulók élőben tapasztalhatták, hogy erős akarattal, szívós kitartással csodákat lehet művelni, menteni lehet a még menthetőt.

A tartalmas kirándulásról hazatérők élményekben, reményekben és  hitükben  meggazdagodva néma fogadalmat tettek:  tovább munkálkodnak azon, hogy soha ne némuljanak el a magyar templomok harangjai a szórványok szórványában, Abrudbányán és vidékén.

Józsa Miklós