Péntek, 2017. december 15., 19.51
Interjú Tüzes Grétával, a Magyarország Szépe egyik döntősével

Egyszerűnek tűnik, de valójában komplex

Összesen 20 lányról készült ilyen sárga ruhás kép, nagyjából ugyanabban a testhelyzetben. És igen, mindenkinek más tetszik, de Gréti szép, el kell ismerni!
Összesen 20 lányról készült ilyen sárga ruhás kép, nagyjából ugyanabban a testhelyzetben. És igen, mindenkinek más tetszik, de Gréti szép, el kell ismerni!

Évek óta járnak diákok a Csikyből Mesztegnyőre Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozóra. Jómagam is számos alkalommal részt vettem ebben a táborban, és itt találkoztam először Grétivel, aki első perctől lenyűgözött minket szépségével és tehetségével – Gréti a nagymuzsalyi (ukrajnai település) csoport tagja volt, ahonnan minden évben egy színjátszókör érkezik. Aztán egyszer csak megjelent a kép a facebookon, hogy jelentkezett a Magyarország Szépe versenyre.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz? Kik támogattak ebben?

 

– Őszintén megvallom, az ötlet nem a sajátom volt. De még csak nem is az elfogult családomé, barátaimé. Soha nem tudtam volna magam egy szépségversenyen elképzelni. Egy rádiónál dolgoztam, ott hívták fel a figyelmemet a versenyre, s nagyon sokat beszélgettünk róla szakmabeli emberekkel, hátha profitálhatnék valamit belőle. Részemről egyébként semmi felkészülés nem előzte meg a válogatót, mert tényleg egy nagyon hirtelen felindulás volt a jelentkezés, az utolsó nap utolsó óráiban szántam rá magam. Senkinek sem akartam mondani, csak anyukám és egy barátnőm tudott  az egészről, sőt, első látásra annyira ijesztőnek tűnt, hogy a barátnőmnek szabályosan be kellett löknie a fordulókra, mert nem volt hozzá elég bátorságom, hogy újra és újra visszamenjek (abszolút nem mozgok otthonosan ebben a világban). Azt sem meséltem el senkinek, hogy bejutottam a döntős lányok közé. Annyira megdöbbentett, hogy jómagam sem hittem el.

 

– Hogyan zajlottak a válogatások, és mi előzte meg a döntőt?

 

– A válogatók után nagyon felgyorsultak az események: volt sajtótájékoztató, fotózás, forgatás, ruhapróbák. Rengeteg interjú, minden pillanatunkat stáb követte és filmezte, tehát igenis figyelni kell ilyenkor minden megnyilvánulásra, akkor is, ha már éppen 16 órája tart a munka és még nincs vége. A zsűri tagjai ilyenkor is ott vannak a lányokkal, sőt, a táborba is bejárnak, megismerik a lányokat, mert nagyon sokat számít a személyiség. A döntőt ugyanis tábor előzi meg, ahol szigorú napirend van: reggeli után edzések, a nap folyamán pedig koreográfia-próbák, ruhapróbák, jótékonysági rendezvények, médiaesemények. És nagyon figyelnek a lányokra. Mindig volt velünk valaki, aki segített, koordinált, hiszen a tempó gyors, fárasztó és napról napra feszültebb a helyzet odabenn.

 

– Mennyire őszinte a mosoly, amit a csajokon látni? Mennyire fárasztó a nap minden percében figyelni arra, hogy ne az legyél, aki vagy?

 

– Nem tudod a nap minden percében megjátszani magad, még akkor sem, ha minden erőddel erre koncentrálsz. Amit a nézők látnak, azok csak a legfontosabb pillanatok, azok őszinték. De ami mögötte megy! Oda kevesen nyernek betekintést. Nehéz, ezt senki sem tagadja: feszített tempó, kötelezettségek, elkerülhetetlen súrlódások, de mindig van kihez fordulni, hogyha szükség van rá. A szervezők odafigyelnek arra, hogy jó hangulat legyen: idén például meglepték a lányokat a szüleikkel, hogy pár óra erejéig feltöltődhessenek, de voltak beszélgetős, hangulatos esték, hogy oldódjanak, s ne csak a versenyre koncentráljanak. Erre azért nagy szükség van, amikor 16 gyönyörű lány konkurensként van összezárva…

 

– Milyen volt a többi versenyző? És őszintén, ha kérhetem, ne formálisan mutasd be őket!

 

– Én nem nyerni mentem. Tudtam, hogy nekem ez egy tapasztalat, tehát eléggé önmagam maradtam, elvicceltem a dolgokat, gondoltam akkor könnyebb lesz az ismerkedés. És bizony megtaláltam ebben a társaimat, akik hasonlóképpen közelítették meg az egészet. Azok között, akik ezt célként tekintették, s megdolgoztak azért, hogy bejussanak, érezhető volt a rivalizálás, a folyamatos versenyhelyzet. Nincs is ezzel gond, ez mégiscsak egy verseny, én csak azzal nem értek egyet, ha kizárólag ebben látják a jövőt. Szerintem nagyon nagy segítség lehet az elindulásban, ha valaki dekoratív vagy figyelemfelkeltő, de önmagában ez nem elég. Azáltal, hogy rendszeresen nagyobb figyelmet élvez, kötelessége ezt kiegészíteni intelligenciával, alázatos modorral, belső értékekkel, mert ha nem, csak táplálja a sztereotípiát, miszerint a szép emberek buták…

 

–Hogy érezted magad, mikor kiestél? Mi történt volna, ha továbbjutsz, díjazott leszel, esetleg nyersz?

 

– Az egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy nyerhetek. Nem lepett meg, hogy kiestem, hiszen én nem hoztam azt a tipikus hozzáállást, amit kell, nem volt bennem versenyszellem, győzni akarás. Nem szeretek még a gondolatával sem eljátszani olyan dolgoknak, amiknek a megvalósulására egyszerűen nincs esély, ehhez túl racionális embernek tartom magam. Meg hát tisztában vagyok az adottságaimmal, tudtam, hogy én messze állok mindattól, amivel egy szépségkirálynőnek rendelkeznie kell. Nem is az volt a cél, mint ahogy azt már vázoltam. Ha továbbjutok, akkor is ugyanúgy viselkedek, mint addig: rengeteget viccelődöm, mindennek a humoros oldalát keresem, próbálom oldani a feszült helyzeteket.

 

– Szerinted megérdemelte a győztes, hogy nyert? Mi a véleményed a helyezésekről?

 

– Én mindhárom helyezettel nagyon elégedett vagyok. Azok a lányok, akik bejutottak a döntőbe, mind megérdemelték, hogy ott legyenek. Mindenkinek a kisugárzásában volt valami plusz, valami olyan, ami egyedül benne volt meg. Ezt cáfolhatják a képernyő előtt ülők, akik csak egy fénykép alapján próbálnak következtetéseket levonni, de itt elég sok és meredek szituációban leteszteltek minket. Teljesítmények alapján hoztak ítéletet, és az a három lány tényleg komolyan vette, és méltó ahhoz, hogy a világversenyeken képviseljenek mindannyiunkat. Egész végig érezhető volt a különbség az ő teljesítményük és a többi között. Bárki bármit mond, ez örök vitatéma marad, mindenki mást talál szépnek, és ez épp így jó. Nem lesz soha olyan ember, aki mindenkinek tetszeni fog. Szakmai zsűri döntött, és a világversenyen is így lesz, tehát elsősorban az ő igényeiknek kell megfelelni. Ezt el kell fogadni. A lányokat pedig ne felejtsük dicsérni a hétköznapokban, mert bizony a környezetünkből érkező visszajelzések határozzák meg, hogy hogyan látjuk saját magunkat!

 

– Most, hogy túl vagy rajta, nem vonzz a hangulat és az ottani pörgés, emberek, élmények? Mi lesz belőled, ha nem királynő?

 

– Frissen diplomáztam média szakon, s ugyan voltak kisebb-nagyobb gyakorlataink, de nem voltam még tűzközelben egy igazi nagyszabású produkciónál. Itt a nap minden percében forgattunk. Láttam hogyan és hányan dolgoznak a háttérben, és milyen keveset lát ebből a néző; mennyire egyszerűnek tűnik, és mennyire komplex valójában. Imádtam minden percét! Megerősített abban, hogy ez az, amit mindig is akartam, de maga a verseny nem az én világom. Rengeteg energia és ambíció van bennem, szinte elveszek a lehetőségekben, egyszerűen szeretek dolgozni és nem viselem el, ha a külsőm alapján ítélnek meg. Ez a verseny további kapukat nyitott meg előttem, szóval haladok az eredeti terveim szerint, és remélem, hogy egyszer szerkesztő-riporter válik belőlem.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu