Írom a levelet, suttogom a nevedet

Nemrég jutott eszembe a vicc, amelynek a cselekménye több 10 ezer évvel előtt játszódik, a dinók korában. Az őslány és az ősfiú egymás mellett ülnek a barlang előtt egy szép csillagos estén, egyszer csak az őslány szerelmesen mondja az ősfiúnak: „Szívecském, mondj nekem egy olyan dolgot, amit eddig még nem mondott senki nekem” – erre az ősfiú kis gondolkozás után rávágja: „Internet”.

Nos, ebből kiindulva elgondolkoztam egy kicsit, mennyire könnyű nekünk, modern embereknek kapcsolatot tartani egymással. Elég néhány lenyomott billentyű, két-három kattintás, és máris tudtára adhatjuk kedvesünknek, milyen méreteket ölt az iránta való érzelem, vagy egyszerűen a sok elektronikus képeslapküldő weboldalról kiválasztunk egy sablont, pillanatok alatt hozzá lehet írni a szöveget, a többi már csak rutinmunka. Nem vagyok az a maradi fajta, hiszen én is mindennap használom a technika által nyújtott előnyöket, de néha-néha elgondolkozok rajta, hol vannak azok a régi szép idők, amikor szüleink még kézzel írott szerelmes leveleket küldtek egymásnak, hol van a rózsaszín pappírra illatos tollal írott levélkék kora. Hol vannak azok az idők, amikor apáink képesek voltak biciklivel kilométereket is megtenni, és nem számított az sem, ha a februári hidegtől recsegősre fagyva érkeztek meg szívük választottjához. Melyik kamaszlány nem örülne annak, ha a postaládában az újság, reklámlevelek és számlák mellett néha találna valami izgalmasat, amitől megremeg a térde, amit féltve dugdos illetlen szemek elől, amit szobája mélyén reszkető kezekkel bont ki, és akkor végre pironkodhat és szerethet.

Grafológusok mondják: szerelmes levelet írni csak kézzel. Lehet, hogy a kézzel írás nehezebb, na de melyik az a szerelmes, aki nem volna hajlandó némi áldozatot hozni a kedveséért, ha érzelemről vagy hódításról van szó. A kézzel írott levél intimebb, személyesebb. Az igaz, hogy nem másolható olyan könynyen, mint az elektronikus levél egyszerű copy/paste-paranccsal, egy valódi levél sokkal jobban megmutatja írójának a személyiségét, még akkor is, ha a címzett nem grafológus. A valódi levél ennél sokkal többet ér, nem hazudhat, mert tényleg csak neked készült, sokkal értékesebb, mint egy pár betűs SMS, nem lehet csak úgy, két buszmegálló között bepötyögtetni a telefonba, a valódi levélhez le kell ülni, és koncentrálni kell. Fokmérője lehet egy párkapcsolatnak, ha a felek még tudnak egymásnak borítékos, kézírásos szerelmes levelet küldeni. Nem a bélyeg árát kell figyelembe venni, hanem az írásba fektetett időt és energiát. És ez van, amikor nagyon sokat számít.