Kaszojális, fesztivál is

Valószínűleg minden részvevőnek megérte az a néhány álmatlan éjszaka és fejfájós ébredés, amiben a 4. Aradi Ifjúsági Majális alatt volt része, mert a társaság, a lazítás, a grillezés, a bulizás vagy az erdei séta kárpótolt az esőért és jégverésért, a Zarándi-hegyek között ilyenkor még bizony hűvös időjárásért (no, azért napsütésből is jutott bőven).

Az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet által a múlt héten a kaszojai táborban megrendezett ifjúsági majális a legjobb úton jár afelé, hogy elnyerje fesztiváljellegét, amit a házigazdák szántak neki, úgyhogy elmondhatjuk: az idei erdélyi magyar táborok, fesztiválok sorát a „Kaszojális” nyitotta meg. Azért van még mit tenni, hogy egy napon lehessen emlegetni az ezreket megmozgató fesztiválokkal – például változatosabb zenei kínálat, néhány nevesebb együttes, többféle és több helyszínen zajló rendezvények kellenének, ami, persze, elsősorban pénz kérdése –, de összességében megállapítható, hogy a baráti és családi kirándulásokból, partikból szervezett táborrá fejlődő „Kaszojálisból” lassacskán védjegy lesz. A szervezők úgy becsülték, hogy szerdától vasárnapig körülbelül négyszázan fordultak meg a táborban, akár látogatóként, akár állandó lakóként. Egyébként kérdéses a következő évi rendezvény, legalábbis Szabó Mihály AMISZ-elnök szerint a jelenleg az Arad Megyei Ifjúsági Igazgatóság kezelésébe tartozó létesítmény privatizálás előtt áll, úgyhogy a jövő attól függ, miként tudnak majd megállapodni a leendő tulajdonossal.

Az első két nap történéseiről szombati lapszámunkban beszámoltunk; a „tábori naplóhoz” tartozik, hogy pénteken az eső miatt végül nem jött el Kelemen Hunor, az RMDSZ országos ügyvezető elnöke, de valószínű, hogy a fesztiválozók zömének kevéssé hiányzott bárminemű politikus a választási kampány teljében. Magyar és nemzetközi slágerekkel kárpótolt ezért a megújult Poly-Dy, amelynek tagjai más-más, ismert aradi szórakoztató és szabadidő-zenekarokban is megfordultak; a hangulat olyannyira a tetőfokára hágott, hogy már „senki sem tudta, ki kivel van”, így fordulhatott elő, hogy a ráadáskor így búcsúztak a zenészek: „A színpadon a Daniel’s Band… bocsánat, az új Poly-Dy!”

Szombaton egyebek mellett feljegyezhettük azt is, hogy a helyben verbuválódott vagy az erre az alkalomra készülő focicsapatok vetélkedőjén a Maxi elhódította a vándorkupát (a képzeletbeli dobogóra még az Elmo és a Sör állhatott fel), késő délután meg az étkezde épületében Bálint Ferenc humorista, a Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik tagja szórakoztatta poénjaival az érdeklődőket (Tóth Szabolcs, a duó másik tagja kéztörés miatt nem jött el az estre). Miután kellőképpen besötétedett a vetítéshez, Török Zsolt aradi hegymászó élménybeszámolói következtek a Bélesi-tavon tett túráról, illetve az alpokbeli expedíciójáról. A közönség soraiból beszólásokkal, kommentárokkal „fűszerezett” előadás végén Török Zsolt kissé csalódott volt, de aztán elnézően jegyezte meg: nem csoda, ha ennyi átbulizott éjszaka után nem mindenki tudott ráhangolódni az élménybeszámolóra (más kérdés, hogy akit nem kötött le, miért nézte…).

A hajnalig tartó búcsúbuli az előző estéket is felülmúlta, de vasárnap volt ideje pihennie annak, aki szükségét érezte. Sokan már délelőtt szedték a sátorfájukat, de teljesen csak késő délután ürült ki Kaszoja.