Számítok azokra, akik bíznak a megmaradásunkban

510 ezer lejjel támogatja idén a dévai önkormányzat a történelmi magyar egyházakat – döntött legutóbbi ülésén a dévai városi tanács. A döntést nyilván komoly lobbi előzte meg. Erről, illetve a közelgő választásokról beszélgettünk Pogocsán Ferdinánd dévai RMDSZ-es alpolgármesterrel.

– Igen, a legutóbbi tanácsülésen megszavaztuk a civilszervezeteknek, egyházaknak, sport- és ifjúsági szervezeteknek nyújtandó önkormányzati támogatást. A magyar közösségünkből csupán egyházi pályázatok érkeztek, hosszas egyeztetés nyomán. És örömmel mondhatom, hogy sikerült idén is a dévai magyarság számarányának megfelelő összeget kieszközölni egyházaink támogatására. Így a csernakeresztúri római katolikus egyházközség 40 ezer lejt kap a hittanterem felújítási munkálataira, a dévai unitárius egyházközséget 30 ezer lejjel támogatja a város a dévai szórványközpont kisebb épületének fejlesztésére, a református egyházközség 200 ezer lejt kapott a Melite-ház felújítására, a római katolikus egyházközség 240 lejt a Szent Antal közösségi ház hőszigetelésére, belterének rendezésére. 

– Nyilván, ezekért az összegekért lobbizni kell. Ezt kevesen látják. A választók elvárása széles skálán mozog. Van, aki úgy véli, egyetlen magyar embertől nem sokat várhat, még ha alpolgármesteri tisztségbe is került. Mások minden önkormányzati botlásért felelősnek tartják, legyen az ferde járdaszegély vagy akadozó várfelvonó. Reálisan mit tehet Déván egy magyar alpolgármester?

– A magyar alpolgármesternek elsődleges kötelessége, hogy képviselje azt a szegmenst, amely rá szavazott. Ez elsősorban közösségi szinten valósul meg, az egyházak, iskola, civilszféra támogatásával. Az alpolgármesteri tisztség elnyeréséhez kell a tanácsi testület egyszerű többségének és a polgármesternek a támogatása is. Tehát, az elvárások sokrétűek. Továbbá minden tisztségviselőnek pontos munkaköri leírása van. A városvezetésben is megoszlanak a feladatok. Én a pénzügyön kívül a sport, a zöldövezetek és a személyzeti osztály kapcsán felelek. Ebbe van közvetlen beleszólásom. Nem avatkozhatok a városmenedzser, az alpolgármester kolléga vagy a polgármester dolgába. De nagyon sokszor fontos az egyszerű jelenlét, vagy egy-két egyeztető telefonhívás. Például a virágvasárnapi keresztút, melyet Bonaventura testvér immár hagyományosan a templom területén kívül szervez meg. Ehhez engedélyre van szükség, felügyeletre, bizottságot kell összehívni, útvonalat egyeztetni, csendőrséget beszervezni. Ha nem lenne magyar képviselet, könnyen adódhat egy apró akadály, ami miatt le kellene fújni az egészet. Vagy a magyar napok alkalmával a sok engedélyeztetés. Vagy csupán az, hogy egy mobilvécét kihelyezzünk a rendezvények helyszínére, jó pár telefonhívásba kerül. Ezeket nem volna, ki megtegye... Tudom, hogy a legtöbb elégedetlenség a városfejlesztés okán van. De ott sem ártana egy kis mérleget vonni, hogyan nézett ki a város 4 vagy 8 évvel ezelőtt, és hogyan néz ki ma. Én elvégeztem az összehasonlítást, és úgy gondolom, mégiscsak látszik a városvezetés munkájának az eredménye. Persze látjuk, hogy a bicikliút, ami végre elkészült, nem tökéletes. A munkálat még nincs átvéve, javítás lesz. A vársikló is valóban akadozik. De egy új felvonóról van szó, nagyon modern technológiával, fokozott biztonsági berendezéssel, amely még az erősebb szélfúvás esetén is leállítja a felvonót. Nyilván ki kell tapasztalni, be kell üzemeltetni. Mindennapi életünkben is előfordul, hogy megvásárolunk egy drága autót, és már a gyárból hazafelé adódik valami gond. Tudom, hogy ez olyan, mint a fociban, hogy hiába játszol jól, ha a labda nem ér a kapuba. De azért látni kell az eredményeket is, mert vannak. Kívülről, az utcáról nagyon könnyű kritizálni. De a munkát jól elvégezni nem egyszerű. Minden protokoll szerint kell történjen, a licitek, a kivitelezés. Rengeteg a szabály, a megkötés. Már nem úgy mennek a dolgok, mint 20-30 éve. A legkisebb procedurális tévedés is számonkérhető. Ott van a közvilágítási gond. Engem is nagyon zavar. Számos bejelentés érkezik naponta. A cég licitet kell kiírjon a villanykörték beszerzésére. Még ez sem egyszerű. Állandóan óvások vannak... És nyilván egy kisvárosban, amilyen Déva, minden sokkal inkább előtérbe kerül. Kolozsváron is folyik az utcajavítás, a fejlesztési munkálatok, de a munkálat nem borítja fel ennyire a teljes várost. A dévai főutcák feljavítása nagy munka volt. És fontos az is, hogy uniós alapokból valósult meg. Ez óriási nagy segítség a városnak. S ha már a választókat emlegettük, el kell mondanom, hogy ha elégedetlenkedünk is az uniós szabályozások, döntések miatt, ha nem lennénk az Unióban, óriási lenne Románia gazdasági lemaradása. A városfejlesztés súlyosan megsínylené. Nemcsak az uniós támogatások hiányoznának, de az önkormányzatoknak visszaosztott költségvetési pénzek sem lennének. Úgyhogy arra kérem a kedves választókat, hogy menjenek el június 9-én, és szavazzanak az RMDSZ-jelöltekre mind a helyhatósági, mind az uniós szavazólapokon. És nyugodt szívvel kérem ezt, mert úgy érzem, amit megtehettem, tényleg mindent megtettem, közösségi és egyéni vonatkozásban is. Az ajtóm magyar és román ember előtt nyitva van. Rengeteget segítettem, akár a 10-es vagy 18-as törvény alkalmazása kapcsán, a telekkönyvezésekben. Ahol legálisan tenni lehetett valamit az ügy előmenetele érdekében, megtettem. Mégis négy évvel ezelőtt is voltak olyanok, akiken bár segítettünk, mikor szavazni kellett, mondták, á, ma nem érzik nagyon jól magukat, fáj a lábuk, más a dolguk, nem mennek el. Ügyes fiúk vagyunk mi, bejutunk az ő szavazatuk nélkül is. Ez nem működik. Tényleg minden egyes szavazat számít. Vigyük magunkkal szavazni a családtagjainkat, a szomszédunkat is. Senki ne maradjon ki! 

– Jelöltként való megítélésében nem csupán alpolgármesteri tevékenysége kerül mérlegre, de a dévai RMDSZ-megvalósítások is, hiszen elnöki tisztséget tölt be a szervezetben. Hogyan értékeli a helyi RMDSZ tevékenységét? 

 – Mint dévai RMDSZ-elnök azt látom, hogy az utóbbi négy évben a magyar közösségi élet szépen alakul. Van egy szegmens, a középkorúak, akiket nagyon nehezen sikerül megszólítani. Néha magyar beszédet hallok a boltban, felkapom a fejem, mert nem ismerős a hang, sem a templomból, sem az iskolából, sem rendezvényekről. De nagyszerű, hogy magyarul beszélnek... Talán kevesen gondolnak bele, hogy ilyen téren is mekkora tétje van a választásnak. Ha nem érjük el a szükséges szavazatszámot, felébredhetünk, hogy minden, amit 30 év alatt kiharcoltunk, lassan eltűnik. Akár a magyar helységnévtábla Csernakeresztúr bejáratától, akár az önálló magyar iskola, amelynek fenntartásához az önkormányzat jelentős összeggel járul hozzá. De gazdasági okokra hivatkozva összevonható egy másik kis létszámú tanintézménnyel. És az is előfordulhat, hogy megszólítanak, ha magyarul beszélünk az utcán. Vagy a támogatásért pályázó papjainknak sajnálattal mondják, hogy épp vonal alá kerültek. Van sok ilyen példa az országban. És sajnos arra is van példa, hogy ha egyszer nem jön össze a képviselet, azután nagyon nehéz újra megszerezni. 

Persze vannak elégedetlenségek közösségi téren is. A Magyar Ház kapcsán el kell mondanom, hogy az is nagy dolog volt, hogy 18 éve visszakaptuk, legalább használatba. Az, hogy nincs a mi tulajdonunkban, nagyon megnehezíti a fejlesztési pénzek beszerzését. De amit tudunk, így is fejlesztünk rajta. Épp idén nőnapra új székbevonókat vásároltam. Széket nem érdemes venni, mert az új székek gyenge minőségűek. De így egy kicsit megújult a terem arculata. Kelemen Attila parlamenti képviselőnek sikerült idén 700 ezer lejes támogatást szerezni a dévai Magyar Ház fejlesztésére. Ebből elsősorban a tetőt fogjuk lecserélni. Úgyhogy történnek lépések. De nyílván nem hasonlíthatjuk a helyzetünket Vajdahunyadhoz, ahol magyar tulajdonban van a Magyar Ház, és a fejlesztését jelentős mértékben segíti a magyar testvérváros. Úgy gondolom, a lehetőségekhez mérten szépen működik a dévai Magyar Ház is. Több kisközösségnek nyújt állandó működési teret, és vannak bálok, nagyobb közösségi rendezvények. Épp a napokban tartottuk ott az iskola szülői bálját. Sokan eljöttek, jó hangulatú, sikeres rendezvény volt. 

– Többször szóba került már a közelgő választás. Az urnákig vezető úton szükség van a támogatói aláírásokra. Sikerült-e elegendőt gyűjteni? Hány szavazatra lesz szükség ahhoz, hogy az RMDSZ-nek legalább két tanácsosa legyen Déván?

– Igen, sikerült elegendő támogatói aláírást gyűjteni, és itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki ehhez hozzájárult. A két tanácsosi mandátumhoz minimum 1450 szavazatra van szükség. Ezernél kevesebbel elbukunk. És gondolni sem szeretnék a következményekre. Reális kép az, hogy ha képviselet nélkül maradunk, és visszaszorulnak az iskolai, egyházi, közösségi támogatások, tíz-húsz év múlva majd a dévai magyar temetőkben meglepődve szólnak a látogatók, hogy jé, itt magyarok is éltek! Én tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk sem a legszebbek, sem a legjobbak. De én nem mentem külföldre. Itthon dolgozom becsülettel, a fiam, bár Magyarországon végezte az egyetemet, hazajött, Kolozsváron él, falugazdász. Én őszintén hiszek az itthoni megmaradásban. És úgy gondolom, aki komolyan dolgozik, annak van itt is jövője. Számítok azokra, akik magyarként meg szeretnének itt maradni, akik úgy gondolják, hogy van itt jövő, akik nem félnek a munkától. Bíznunk kell egymásban, és támogatnunk kell egymást! Mindenkor ezen múlik a megmaradásunk!