https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Kedd, 2019. szeptember 17., 03.31
Deme János és felesége, Katalin aranylakodalma a Mosóczy-telepen

A boldogság jó szóval, bátorító mosollyal, hittel, önzetlen szeretettel jár

Deme János és Katalin a családtagok, a rokonság és barátok körében ünnepelte aranylakodalmát
Deme János és Katalin a családtagok, a rokonság és barátok körében ünnepelte aranylakodalmát

A Mosóczy-telepi római katolikus templomban május 4-én, szombaton a rokonok és a barátok társaságában ünnepelte 50. házassági évfordulóját Deme János és felesége, Katalin. Az ünnepélyes szertartáson ft. Kalapis Damián plébános szívhez szóló gondolatoknak adott hangot a házasság szentségéről és a hűségről, majd Isten áldását kérte az ünnepeltekre és a hozzátartozóikra. A templomkórus pallérozott énekeivel emelte a bensőséges szertartás ünnepélyességét.

Az aranylakodalmukat ünneplő házaspárral az otthonukban beszélgettünk el, a megismerkedésük, a házasságkötésük, illetve az együtt megélt fél évszázadról.

Amint Katalin asszony elmondta, Pécskán születetett, ott nevelkedett. 51 évvel ezelőtt nagyleányként meghívták a barátnője lakodalmába, koszorúslánynak. Tekintve, hogy a vőlegény aradi volt, azt mondták neki: majd annak ugyancsak aradi barátja, János lesz a koszorús-párja. A lagziban nagyon jól szórakoztak, megtetszettek egymásnak, ezért hajnalban János hazakísérte, majd távozás előtt azt mondta: ő még meglátogatná, ha Katalin is jónak látná… Jónak látta volna, csakhogy az édesanyja 16 éves korában elhunyt, ezért az édesapja egyedül nevelte. Meg is kérdezte: Aradon van elég leány, akkor János miért éppen Pécskán keres párt magának? Jánosnak is feltette a kérdést, aki azonnal válaszolt: valóban van ott elég, csakhogy azok nem igazán tudnak főzni, de nem csak azért jönne, hanem mert Katalin nagyon megtetszett neki. Megegyeztek, hogy udvarolni jár hozzá a kis robogójával Pécskára. Három hónap után azonban János kijelentette: megunta a hosszadalmas udvarlást, ezért szeretne megnősülni. Tekintve, hogy ez idő alatt alaposan megismerték egymást, úgy érzi, megértésben élhetnének, ezért megkéri a kezét. Katalin beleegyezet, de kijelentette: májusi menyasszony szeretne lenni! Mivel egyebet nem tehetett, János elfogadta a feltételt, ezért nem csak az őszt, hanem a telet, sőt a következő tavasz jó részét is kitartóan végigudvarolta. 1969. május 4-én összeházasodtak, a pécskai római katolikus templomban esküdtek egymásnak örök hűséget, majd Aradon alapítottak családot. A lagzi előtt egyik irigy barátnője megjegyezte: vigyázz, mert május elején mindig esik az eső, mi lesz, ha megázik a menyasszonyi ruhád? Mert ugye a néphit szerint, a megázott menyasszonyi ruha rossz előjele a házasságnak. Katalin erre azt válaszolta: nem baj, ha megázik, csak utána legyen sok szép napjuk, mert nem a ruha, hanem az embernek a tiszta lelke, és az igaz hite lehet a jó házasságnak az alapja. Nos, az esküvő napján nem esett az eső, de mivel a lagzit homokos földalapú sátorban tartották, a 92 éves nagyanyja a sátor előtt fellocsolt, hogy ne legyen por.

 

 

Dolgos hétköznapok, megértésben

 

A férj, János a Vagongyár II. részlegén, míg Katalin az Üvegház-komplexumban dolgozott 32 évig, a virágtermesztő részlegen. Mivel a férje három műszakban dolgozott, sokszor neki kellett főznie, mert a felesége délelőtti szolgálatot teljesített, folyamatosan élmunkás, csoportfelelős volt, ezért hosszabbított műszakot is vállalnia kellett. Közben részletre tömbházlakást vásároltak Mikelakán, majd 1972-ben megszületett az egyetlen fiuk, István. Fiatal korukban sokat jártak baráti társaságba, együtt szilvesztereztek, névnapoztak. Szívesen jártak ki a Mosóczy-telepi barátaikhoz, mert házban laktak, ahol bulizni is lehetett. 1989-ben elhunyt Jánosnak az édesapja, az édesanyja magára maradt, ezért ők eladták a tömbházlakásukat és a családi házba költöztek. Katalin tisztelte a férje szüleit, az anyósával, sőt férjének a leánytestvérével sem veszett össze soha.

A nézeteltérések áthidalására vonatkozó kérdésre Katalin asszony beismerte: valóban, 50 év alatt nézeteltérések is kerültek. Mert volt, amikor a férje 10-et, maga viszont 8-at mondott. Utána azonban rendszeresen leültek, megbeszélték minden oldalról, és kiderült, hogy se 8, se 10, hanem 9 az igazság, illetve az egyezség. Megpuszilták egymást és szent volt a béke. Mindennap, mielőtt munkába indultak, illetve onnan hazaértek, megpuszilták egymást. Már nem járnak munkába, de manapság is reggel, este megpuszilják egymást, a férje reggelente megfőzi, behozza a feleségének a kávét, amiért ugyancsak megpuszilja. Örvendenek az életnek, illetve, hogy felnevelték a fiukat, de a két szép unokájuk is sok örömet szerez nekik.

A férjet, Jánost is megkérdeztük: eljárt-e a barátokkal a kocsmába, illetve kártyázni?

Amikor a Vagongyár II. részlegén dolgozott, megesett, hogy munka után bementek a barátokkal a Fekete Holló kocsmába meginni egy-egy sört, de ha azok tovább akartak inni, faképnél hagyta őket, mert neki a családja volt az első. Meg is mondta nekik: barátok vagyunk, de nem érek rá a kocsmában iszogatni, mert otthon dolgom van, első a feleség és a család. Ha újra kezdhetné az életet, ugyancsak Katalint választaná. A mai fiatal házasoknak, akiknek a felénél több elválik, azt tanácsolná: a nézeteltéréseket annyiszor kell megbeszélni, amíg nem találnak egy áthidaló megoldást, egy közös nevezőt. A megegyezés érdekében engedni is tudni kell! Mert a boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Annak egyetlen titka van: mindig adni kell jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és nagyon sok önzetlen, tiszta szeretetet. Minden házastársnak meg kell tanulnia: nem az a valódi barát, aki a jóban, hanem az, aki a bajban, a szükségben is kitart melletted.

Zárszavaikban ismételten köszönetet mondtak ft. Kalapis Damián plébános úrnak, a templomkórus tagjainak, mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult az 50. házassági évforduló megszervezéséhez, ünnepélyességének az emeléséhez.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'