JelenHaz
Szerda, 2019. június 26., 05.08
Hitben és lélekben megerősödve

A Csíksomlyói Szűzanya intelmei

A búcsúünnepségen nm. és ft. Pál József Csaba temesvári megyés püspök mondott szentbeszédet
A búcsúünnepségen nm. és ft. Pál József Csaba temesvári megyés püspök mondott szentbeszédet

A múlt hét végén a Kárpát-medence katolikus hívei újra útra keltek, hogy eljussanak a magyarság legnagyobb zarándokhelyére, a csíksomlyói Mária-búcsúra. Aradról a ségai Kis Szent Teréz plébánia, illetve a Mosóczy-telepi római katolikus plébánia hívei – más települések lakóival kiegészülve – indultak zarándokútra. A Mosóczy-telepi római katolikus templom mellett gyülekező híveket ft. Kalapis Damián plébános áldással, a Szentírásból vett imával bocsátotta útjukra, majd az Adam-tour autóbusza Czank Tamás fiatal gépkocsivezető irányításával elindult a nagy útra. Farkas Viktória, a Máltai Szeretetszolgálat Aradi szervezetének az elnöke a Lorettói Litániát mondta, az imába bekapcsolódott társasággal együtt. Egész úton imádkoztak, énekeltek, később a csíksomlyói kegytemplom történetével ismerkedtek, de az egyház és a sajtó közötti kapcsolatokról, Arad megye néhány településének a pápai tizedjegyzékben történt első említéséről is érdekes tudnivalókat hallgattak, lélekben felkészültek a Csíksomlyói Máriával történő újabb találkozóra.

 

 

Búcsúi előkészületek

 

A kegytemplomban egész éjjel történt virrasztás után 7 órától szentmisét tartottak a pápai kisbazilikában, ahol a Mária-szobor megérintéséhez mintegy kétórás sorbaállásra volt szükség. Közben a kegytemplom előtti téren felállított sátrakban a papok és a szerzetesek folyamatosan gyóntattak, majd 11.30 órakor nm. és ft. Pál József Csaba temesvári megyés püspök, a búcsúi szentmise főcelebránsa, Áder János, Magyarország köztársasági elnöke és felesége, Herczeg Anita, valamint Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes társaságában elindult a szentmise helyszínére. A Hármashalom oltárhoz vezető úton az egy héttel ezelőtti pápai látogatásra épült hatalmas székely kapun át lehetett eljutni. Ennek érdekessége, hogy Ferenc pápa nem haladhatott át alatta, mert a furfangos bukaresti szervezők, a nyeregbe más úton vitték fel. Ettől függetlenül, a székely kapun olvasható: „Őseid szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha! A Pápa látogatásának alkalmából, 2019. június 1.” A folyamatosan érkező keresztaljákat hangosbemondón köszöntötték, a szervezők a kijelölt helyükre kísérték. A köszöntésükből kiderült, hogy a Kárpát-medence egészéből érkeztek zarándokok, vendégek. Folyamatosan a szenthelyet, illetve a csíksomlyói Baba Máriát méltató könyörgések, a búcsúi szentmisére hangoló imák hangzottak el. „Zarándokolni azt jelenti, hogy mint nép, hazatérünk az Úr irgalmát énekelve, Mária határtalan szeretetével óv minket utunkon, mint az Úr szolgáló leánya velünk tart minden nap. A csíksomlyói fogadalmi nagy búcsú összekapcsol bennünket, Mária példájára nekünk is a hivatásunk útját kell megjárnunk” – köszöntötte az egybegyűlt hatalmas tömeget p. Urbán Erik, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke, majd excellenciás dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek néhány szóban visszatekintett az egy héttel korábban a nyeregben első ízben tartózkodott Szentatya, Ferenc pápa szavaira, aki nagyon elégedetten nyilatkozott az erdélyi magyar hívekkel történt találkozóról. Azok egy emberként mennydörögték válaszaikat a hit megélésére vonatkozó kérdéseire. Maga arra kérte a híveket: imáikban kérjék az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratáshoz, míg az aratásra váró felület nagy, a munkás, vagyis a papok és a szerzetesek egyre kevesebben vannak. „Imádkozzatok a papi és szerzetesi hivatásért!” – zárta köszöntőjét az érsek. Nm. és ft. Tamás József püspök a búcsúi szentmise magasztosságának az átéléséhez a híveket elcsendesedésre kérte.

 

 

Ünnepi szentbeszéd

 

Ünnepi szentbeszédében nm. és ft. Pál József Csaba temesvári megyés püspök a Szent Lukács könyvéből vett idézetből kiindulva köszöntötte az érsek és a püspök atyákat és a ferences tartományfőnököt, majd felidézte Szentatyánk, Ferenc pápa látogatását. Nagyon mélyen megmaradt benne az esőben és sárban is kitartó zarándokok hatalmas tömege, akik felkapaszkodtak a hegyre, odanyújtva szívüket Istennek, a Ferenc pápa tolmácsolta isteni üzenethez. Ferenc pápa is háláját fejezte ki, amiért itt lehet, e kegyhelyen, ahova azért jövünk, hogy égi édesanyánkkal találkozzunk és egymásban valódi testvérekre leljünk. „Ma újra itt vagyunk, visszajöttünk égi édesanyánkhoz, én is hazajöttem a csíksomlyói Szűzanyához. Gyermekkoromból tudom, hogy Csíksomlyónak nemcsak ilyen rendkívüli alkalmakkor van varázsa, hiszen ide jártunk mindennap, amikor csak tehettük, idevonzott Mária anyai szeretete. Mindig itthon éreztük magunkat, búcsúk után takarítani jöttünk a kegytemplomba, és minden évben meglepetve láttuk: Mária arcán nem volt por. Ez még inkább csodálattal töltötte el gyermeki szívünket. Később is sokszor letérdeltünk elébe és Mária arcán kerestük: a Szűzanya megvan-e elégedve velünk? Szomorúan vagy mosollyal néz-e ránk? A székely néphez hasonlóan feltettük a kérdést: vajon a mi anyánk meg van-e elégedve velünk? Kedves testvéreink, ma is tegyük fel a kérdést: vajon, meg van-e elégedve velünk? A Szűzanya nagyon szereti ezt a népet, mert a történelem folyamán sokszor megmutatta és megmutatja újra és újra a szeretetét. Ennek egyik markáns jele Ferenc pápa történelmi látogatása is. Nem lenne jó dolog, ha szeretetének a jeleit nem vennénk észre, mert határtalanul, személyesen minket szeret, népünknek javát akarja, ezért kéri ma is, mint régen a kánai menyegzőn: tegyétek, amit a Fiam mond! Tegyétek, amit a Fia mondd! Sokan megcsodáljuk Svájcot, amiért szép ország, a nagy háborúk elkerülték azt a földet. Ez azonban azért is van így, mert hallgattak védőszentjük, trulli Szent Miklós szavára, aki lelkükre kötötte: soha ne lépjenek háborúba, maradjanak mindig semlegesek. Igen, a svájciak évszázadokon keresztül hallgattak védőszentjük szavára, nem léptek háborúba. Testvéreim, vajon a mi védőszentünk, a csíksomylói édesanyánk mire tanít? Nekünk milyen tanácsot ad? Hallgatunk-e a szavára? Egyáltalán kinek a szavára hallgatunk? Kedves magyar testvéreim, különösen a székelyek: hallgatjátok-e a csíksomlyói Mária szavát: tegyétek, amit a Fiam mond! Tesszük-e, amit Jézus kér? Sokszor elmondjuk a déli és az esti harangszókor: Legyen nekünk a Te igéd szerint! Mária ezt nemcsak kimondta, hanem rá is tette az életét. Hallgatott Isten szavára, és tette Isten akaratát. Talán az első dolog, aminek egy családanya örül, így a Szűzanya is, ha a gyermekei egymással békességben élnek, ha összefognak, ha segítik egymást. Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok, ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva, ugyanarra törekedjetek – kéri Szent Pál apostol a Filippiekhez írt levelében. Nemcsak Svájcot, minket is meg fog csodálni a világ, ha összefogunk, összetartunk. Régen közösségekben éltek, segítették egymást az emberek. Azóta viszont a belső bomlasztás többet ártott, mint a külső ellenség. A bomlasztás nemcsak a népet, az egyházat is nagyban érinti, de sok esetben a családot is kikezdi. Közösségben, segítőkész légkörben, ahol van igazi szolidaritás, van kedve és bátorsága a családnak több gyermeket is vállalni. Az individualizmus, a csak saját magára való gondolás tönkreteszi a közösséget és boldogságot sem ad. Összetartás: tudom, ez nagyon közönségesen hangzik, de az összetartásnak kell legyen egy irányultsága is.

Szent II. János Pál pápa az Új évezred című levelében így ír erről: A közösség lelkisége az a képesség, mellyel mindenek előtt a jót látjuk meg a másikban, hogy úgy fogadjuk be, mint Isten ajándékát, mint a nekünk szóló ajándékot. Közösségi lelkiség, hogy tudunk helyet szorítani a testvérnek, közben elviseljük egymás gyöngéit és elutasítjuk az önző kísértéseket, melyek folytonosan csapdát állítanak nekünk. Versengést, törtetést, bizalmatlanságot, féltékenységet szülve.

A múlton nem keseregni kell, a múltból tanulni kell. Arra van szükségünk, hogy összetartsunk, és együtt dolgozzunk. Nem elég, hogy igazunk van, hanem alázattal kell elfogadnunk: az igazság egy része a másikban is jelen van. Kell azt tudnunk megbecsülni és segíteni egymást, kell tudnunk kiengesztelni egymást. Ha a másik másképp gondolkozik, az még nem jelenti, hogy nem tartozik hozzánk, nem jelenti, hogy nem testvérem, hiszen közös édesanyától származunk.

A mennyei Atyának minden gyermeke fontos. Azt mondják, azt tarjuk, hogy az anyák tartják össze a családot. Nagycsaládunk összetartása érdekében, nézzük, hogyan becézik az édesanyát a saját gyermekei, tanuljuk meg tőlük, hogyan beszéljünk embertestvéreinkről, Isten gyermekeiről és hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Az édesanya ölel és nem eltaszít, befogad, nem kirekeszt, olykor fájdalmas, ha a családban olyan valaki is van, aki miatt az egész család szenved, de az édesanya akkor is befogad, nem kitaszít. Másrészről az édesapa következetes kitartása a jóban, irányt és biztonságot ad. A gyermekek akkor növekednek szépen, ha őket az édesanya és az édesapa egységének a szeretete neveli. Minden párbeszéd alapja az őszinteség, hogy a másik javát akarom. Ilyen légkörben és ilyen szándékon általában Isten áldása szokott lenni.

Mária gyermekei összetartanak, segítik egymást és mindenki felé szeretettel fordulnak, a rosszat jóval győzik le.

A második, amit tőlünk a Szűzanya kér, hogy nagyon bízzunk Istenben. Testvéreim, nagyon jó hírem van, hiszen a szentleckében hallottuk: az Isten-szeretőknek minden a javukra szolgál. Ezért nem lehetünk pesszimisták akkor sem, ha eredetileg valóban okunk van a bánatra. Igaz, ehhez van egy feltétel: az Isten-szeretőknek válik minden a javukra. Az Istennel való szeretetkapcsolat az embernek őseleme. Olyan ez, mint a halnak a víz vagy a kisgyermeknek a család, a szülők szeretete. Az Isten-szeretet nélkül nem tudsz boldogan élni, valami lényeges hiányzik az életedből. Az Isten-szeretet nélkül sem egy nép, sem egy birodalom nem állhat fenn sokáig. Akik Istent szeretik, e szeretet-kapcsolatból kapnak erőt. Mert tudják: ha belekapaszkodnak, ha az isteni szeretet az első helyen van, minden, még a múlt szenvedései, veszteségei is javukra fordulnak. Vagyis az Isten-szeretőknek minden a javukra szolgál. Milyen jó lenne, ha Isten-szeretettel tekintenénk előre, ha az Istenbe vetett bizalommal feszülnénk neki a jövőnek. Ahogy a Szentatya mondta: együtt fonjuk, együtt szőjük a jövő szálait! Az együtt minden jóakaratú embert jelent, akkor is, ha másképp gondolkodó, más felekezetű vagy más népnek a tagja.

Testvéreim Úzvölgye van és lesz! Itt nem két nép áll szemben egymással, hanem meggondolatlan, rossz szándékú intézkedésre bedőlt, egy mindenre fogható csoport felkorbácsolta az indulatokat. Fáj, ami történt, de Isten mentsen attól, hogy elszabaduljanak az indulataink, és nem általánosítható eset, mert Isten segítségével valamiképpen meg fog oldódni. Nekünk viszont meg kell őriznünk emberi és keresztény méltóságunkat. Úgy, ahogyan Széchenyi mondta: kővel dobálnak, de mi a kövekből lépcsőket építünk.

Pünkösd szombatján, a Szentlélek kiáradásának nagy ünnepén, az Ő erejével és bölcsességével képesek leszünk elvinni akár a föld végső határáig is a megfeszített és feltámadt Krisztus örömhírét. Ahol a Szentlélek van, ott élet van, nála nélkül tervezhetünk, de messze nem jutunk. Ha az Ő szentlelkét befogadjuk, velünk, általunk is csodálatos dolgokat tud véghezvinni. Az egység, az összetartás nem lesz csupán a mi ügyünk, az a Szentlélek ajándéka. Ugyancsak az Ő ajándéka az a hit is, ami rá tudja bízni magát Istenre. Az Ő ajándéka a remény, amivel megszabadít a pesszimizmus bénító karjaiból, és az Ő ajándéka a szeretet, amely láthatóvá, széppé tudja varázsolni a környezetünket. A lélek, amelyben a Szentlélek lakik, örömmel van tele, az öröm, a Szentlélek egyik gyümölcse. Testvéreim, lehet, sokszor gondunk van, de ezeket bizalommal adjuk át Istennek, hogy lelkünkben helyet készítsünk a Szentléleknek. A bánatunkat minél gyorsabban tudjuk átadni, annál könnyebben költözik be a szentlélek, a szeretet az életünkbe. Akkor tapasztaljuk, hogy a hatalmas erejével, minden elképzelésünket felülmúlva, kiáradó szeretettel veszi kézbe életünk sorsát. Mindennap kérjük a Szentlelket, hogy tegyen alkalmassá befogadni az igét: szeressétek úgy egymást, ahogyan én szerettelek titeket! Hogy ezt mások hogyan fogadják, az nem a mi dolgunk. Jézus a keresztre feszítve is a halálig szeretett. Erre a szeretetre a válasz az Atyánál van, mindezt Istennek, Istenért tesszük, akit nagylelkűségben nem lehet felülmúlni. Imádkozzunk összekapaszkodva édesanyánk, a csíksomlyói boldogságos Szűz Mária fogjál kézen minket, vezéreld népedet a Szent Fiadhoz, hogy az Ő élete és tanítása legyen vezetőnk, útmutatónk, a megértés, a megtapasztalás legyen az a kincs, amit átadhatunk a jövendő nemzedéknek is. Ámen” – zárta ünnepi szentbeszédét nm. és ft. Pál József Csaba temesvári megyés püspök.

Az ünnepélyes szentmise a hatalmas tömeg közé elvegyült papok által történt áldoztatással folytatódott, majd a pápai himnusz, nemzeti imánk és a székely himnusznak a hegyeket megrengető megszólaltatásával, magasztos hangulatban zárult.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'