A dalé volt a főszerep

Csillag született a hétvégén Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában. Nem is egy! A dévai Szent Ferenc Alapítvány által szervezett Szövetség Napján 33 csengő hangú gyermek, fiatal vett részt az alapítvány közel ötven gyermekotthonában és napközijében meghirdetett dalverseny országos gálaműsorán. Az örömteli nap – melyen az esős időszak után a napsugarak is felcsillantak –, Főcze Bonaventúra dévai plébános és Böjte Csaba OFM által  bemutatott szentmisével kezdődött.

Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek – hangzott az ige és Csaba testvér saját életében gyökerező példákkal erősítette meg a krisztusi ígéret valóságát. Elmondta: fiatalként házat kért az Istentől, ahol barátait fogadhassa és azóta is folyamatosan nyithatja meg a házakat a rászoruló legkisebbek számára. A kilencvenes évek elején a lepusztított dévai ferences zárdát próbálta helyreállítani, s a köréje gyűlő gyermekekkel játékért imádkoztak. 20 tonnás kamionnal érkezett az első játékadomány! – mesélte a ferences atya, rávezetve a hallgatóságba tartozó legapróbbakat is a hitben, imában rejlő hatalmas lehetőségre. És hangsúlyozta: Jézus nem csak egyeseknek hallgatja meg imáját. Isten szívében mind a 7 milliárd ember elfér. Mindannyian Hozzá tartozunk és ezt fontos tudnunk akkor is, amikor megpróbáltatások érnek, hangsúlyozta Csaba testvér, felelevenítve a nemrégiben tett iraki látogatását, ahol a káld keresztények körében tapasztalta meg a testvéri összetartozást és a töretlen hit erejét. Mindannyian az új szövetség népe vagyunk és fontos, hogy Istennel kötött szövetségünket mi is tudatosan vállaljuk, megvalljuk szavaink, cselekedeteink által. És fontos, hogy egymással is szövetségben éljünk, hiszen csak együtt, közös erővel tudjuk építeni Isten országát – családjainkban, közösségünkben, a Kárpát-medencében, a világban. E kettős – Istennel és embertársainkkal való – szövetségkötésre szólított fel tehát Csaba testvér Bethlen Gábor szülőházának tövében, ahol összefogás, munka és jelentős áldozatvállalás árán alakult ismét kertté a hajdani várudvar, ahol egyre gyakrabban hallani vidám gyermekzsivajt.

A szentmisét követően az alapítvány számos otthonából érkezett gyermekek, nevelők, vendégek együtt fogyaszthatták el az RMDSZ dévai szervezete által főzött ízletes gulyást, desszertként pedig a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság reneszánsz táncosai kínáltak illatos kürtőskalácsot. A rendezvény sikeréhez a Communitas Alapítvány által nyújtott támogatás is hozzájárult – közölte Varga Csaba, a marosillyei Veresbástya vezetője.

Ebéd után egy kis táncelőadásra került sor a Bethlen bástya melletti színpadon: a dévai Renaissance együttes gyermekcsoportja, a Magyarok Nagyasszonya Kollégium néptánccsoportja, illetve a Jézus Szíve gyermekotthon növendékei léptek föl. Majd elkezdődött a nagy izgalommal várt gálaműsor, melyen az Erdély minden csücskéből érkező gyermekek, fiatalok ragyogó tekintettel adták elő a gyönyörű népdalokat, vallásos énekeket, kedvelt slágereket. A zsűri: Lengyel Izabella, Nagy Máté, valamint a Veronaki Zenekar tagjai örömmel és elismeréssel hallgatták a sok tehetséges fiatalt. Az értékelés nyomán a tusnádfürdői gyermekotthonban nevelkedő Maksai Irén nyerte el az első díjat, a torockói Gráncsa Tímea második helyezést ért el, harmadik lett a szovátai Csizmás István.  Dicséretben részesült  Balla Tímea Torockóról, Ciorogar Cosmina Szovátáról és Abus Mónika Gyergyóból. A Veronaki Zenekar, illetve a Hetvenhétszer Bocsánat Együttes különdíjait kapta Ciorogar Cosmin, Fábián Katalin, Tulit Mónika és Faragó István. Lengyel Izabella zenetanár külön gratulált valamennyi résztvevőnek és nagyon bíztatta őket: énekeljenek sokat maguk és mások örömére!

A közös éneklésre már rögtön a gálaműsor után lehetőség adódott, hiszen a Magyarországról érkezett Veronaki Zenekar mesébe építve szólaltatta meg kedves és a szó szoros értelmében mozgalmas dalait. A hallgatóság örömmel tapsolt, gesztikulált, dobolt, s szinte bármit elkövetett volna, hogy a zenészeket még egy-két ráadás erejéig visszatartsa. A búcsúdalban a közönség már túlharsogta a zenészeket és valószínűleg pár napig Veronaki-dalokat fúj az alapítvány apraja-nagyja.