Hétfõ, 2018. május 21., 00.23
Télvégi csevegés JÁMBORNÉ PÉTERSZABÓ ILONA geológus és geofizikus mérnökkel

„A feléd nyújtott kezet meg kell fogni!” (II.)

„A feléd nyújtott kezet meg kell fogni!” (II.)
„A feléd nyújtott kezet meg kell fogni!” (II.)

„Hiszek az univerzális tudatban”

 

Jó a viszonyod kollégáiddal?

– Igen. Én nem tudok úgy viszonyulni munkatársaimhoz, mint egy főnök. Megpróbálom úgy kezelni az embereket, hogy olyanok legyenek, amilyennek lenniük kell. Segíteni szeretném őket, hogy azzá váljanak, amik lenni képesek.

Szeretsz sokat csevegni?

– Inkább mesélni szeretek. Nem vagyok csevegő alkat. Idegesít, ha mást hallok sokat beszélni. Nincs türelmem.

Szereted az embereket?

–  Igen, mert nem mondhatom, hogy csalódtam volna bennük. Mindig kettőn áll a vásár. Ha valami balul sül el, ne a másikat okold, mert rajtad is múlott! Nézz tükörbe, és intézd el előbb magaddal!

Hiszel Istenben?

– Hétéves korom óta egy abszolút hiteles ferences szerzetes, Ferencz Béla Ervin árnyékában nevelkedtem. Férjem ország-világ előtt elmondta, hogy ateista. Hogy gondolkodhatom két ilyen, életemet meghatározó férfi mellett? Ervin atya soha sem próbált meggyőzni, hogy higgyek.  Szoktam templomba járni, minden vasárnap misét hallgatok a rádióban, de nekem van egy egyedi istenképem. Hiszek az univerzális tudatban. Úgy képzelem el, hogy mindent az energia irányít. Akkor van gondolati energia is. Amikor gondolkodunk, energiát bocsátunk ki. Vannak emberek, akik felfogják azt az energiát, amit te kreáltál. És továbbadják. Én a telepátiában is hiszek.

És a sorsban?

– Semmi sem történik véletlenül az ember életében.

A földönkívüli életről mi a véleményed?

– Miért lennénk csak mi, egyedül a világ közepén? Biztosan léteznek értelmesebb lények, mint mi. Sőt, azt képzelem, hogy valamikor régen leszállhattak a Földön valamilyen űrlények, és az itteni emberi ősfajjal keveredhettek; így lettünk mi.

Reggelente el szoktad olvasni a horoszkópodat?

– Megtörténik.

Hiszel benne?

– Nem. Szórakozom rajta.

 

„… szeretek segíteni az embereken”

 

Hiszel a szerelemben?

– Hiszek benne. Persze.

Szerelmetes típus vagy?

– Volt pár szerelmem az életemben. Ha visszagondolok, röhögök magamon. De az érzelmeket nem lehet megtagadni.

Romantikus alkatú vagy?

– Nem hiszem. Inkább pragmatikus. Külsőleg naivnak tűnök, hogy hagyom magam átverni. De azt mondom, mindenkinek két esélyt kell adni…

Szoktál sírni?

– Igen. Szoktam. Ha elveszítek embereket. Temetéseken is.  Meg szoktam néha sírni dühömben.

Hiszel az időjárási frontok hatásaiban?

– Olykor teljesen kikészítenek. Rám a telihold is hat; álmatlanságot okoz.

Énekelsz a fürdőszobában?

– Szoktam, és érzem, hogy hamis.

Van sok barátod?

– Nagyon jó kapcsolatokat építek ki az emberekkel, soha senkit nem bántok meg szándékosan, de csak három igazi barátnőm van.

Mivel szereted tölteni a szabadidődet?

– Nem nagyon van szabadidőm. Ha mégis akad, akkor vagy naplót írok, vagy írok egy újabb novellát. Olvasnék szakkönyveket, mert szükségem lenne rá, de nincs időm.

És kikapcsolódásként?

– Olvasom a Facebookot, de nem szoktam kommentelni.

Mi okoz neked leginkább felüdülést?

– Iszonyúan szeretek segíteni az embereken. Ettől nagyon jól érzem magamat. Ha egy koldus felém nyújtja a kezét, adok neki. A feléd nyújtott kezet meg kell fogni!

Szeretsz főzni?

– Nem. Tudok, de nem szeretek. Az utóbbi időben nem is nagyon főzök.

A művirágot szereted?

– Azt nem, de az orchideáimmal állandóan dicsekszem. Jól érzik magukat a lakásban.

 

„Nem szeretem a fölösleges tevékenységeket”

 

Tudnál más országban élni?

– Nem vágyom el innen. Annyira jól éreztem itt magamat, meg annyi mindent tettem le itt az asztalra, annyi embert ismerek, hogy ezek nekem hiányoznának. Tetszene egy olyan hely, ahol tenger is van, meg hegyek is… Remélem, hogy a lányom egyszer ezt megvalósítja, és majd elmegyek hozzá vakációzni, unokát nevelni, segíteni.

Divatosan öltözködsz?

– Nagyon konzervatívan: öltönyszerű kosztümöt, nadrágot hordok legszívesebben.

Jársz orvosokhoz?

– Nagyon ritkán, bár kellene néha egy-egy kivizsgálás.

Szedsz gyógyszereket?

– Csak vitaminokat meg étrend-kiegészítőket.

Stresszes az életed?

– Eléggé.

Mivel oldod a stresszt?

– Mindig a probléma megoldására koncentrálok. És tudom a prioritásokat. A hülyeség kihoz a sodromból. Akkor bőgök egy nagyot, és kész.

Honnan a rengeteg energia, ami benned van?

– Úgy hiszem, hogy háromszor annyit dolgozom, mint egy velem egykorú nő. Nagyon sokat jelent, hogy magam irányítom az életemet. Egyfolytában teszek valamit. De nem szeretem a fölösleges tevékenységeket.

– Tévézel sokat?

– Beülök az ágyba, kezembe veszem a táblagépemet, Facebookozom, és hallgatom a román politikát, mert a páromat az érdekli.

Szappanoperákat szoktál nézni?

– Van két kedvenc sorozatom a Duna-tévén. Megnyugtatnak.

Őszinte embernek tartod magad?

– Igen, és ezt sokan felróják nekem.

Származott ebből hátrányod?

– Ha néha megmondom valakinek őszintén a véleményem, lehet, hogy megsértődik.

Sértettél már meg valakit?

– Szándékosan nem. De megtörtént, hogy már kiborult a bili, és megmondtam a magamét… Az őszinteségem többször az én viselt dolgaimra vonatkozik, és sokan mondták, miért kell ezeket elmesélni? De hát az emberek úgyis beszélnek, és minél jobban rejtőzködöm, annál inkább beszélnek rólam. A régi rendszerben engem nem tudott volna befűzni a szeku.

Miért?

– Azért, mert annyira járt a szám, és úgyis elmondtam volna mindenkinek. És akkor mit értek volna velem?

Kizárólag emiatt nem szerveztek be?

– A szekuritáté pszichológiailag úgy fel volt készülve, hogy olyan embereket választott, akik gyávák voltak, akiknek volt valami takargatni valójuk. Ervin atya kikérte 800 oldalnyi dossziéját, de nekem nem akarta megmutatni. Csak annyit mondott, hogy a tornyaiak között nem volt egyetlen besúgó sem.

 

„Nagyon jókat tudok nevetni”

 

Érdekel a politika?

– Igen. Állandóan politikai vitaműsorokat hallgatok a tévében.

Jó kötéltáncos lehetett volna belőled?

– Nem hiszem. Először is nincs egyensúlyérzékem. Leesnék.

Tériszonyod nincs?

– Dehogy nincs. Akkor jöttem rá, amikor egyszer felmásztam a fúrótoronyba, és alig tudtam lejönni.

Terveid?

– Vannak bőven. A családdal, lakásunkkal kapcsolatban, és sírokat építgetek a család tagjainak…

Valami kevésbé morbid?

– Szeretnék eljutni Jeruzsálembe. Egy arab kollégám, aki most Dubaiban él, meg is hívott. Van egy különleges kőzet- és ásványgyűjteménye…

Elégedett vagy?

– Igen. Nagyon elégedett vagyok az életemmel.

Gazdag embernek tartod magadat?

– Az anyagiakon túl, örülök, hogy nagyon sok barát vesz körül, akikkel együtt bulizunk, ünnepelünk.

Milyen a hangulatod?

– Remek. Nagyon jókat tudok nevetni. Mindennek a humoros oldalát veszem.

Elfogadod a másságot?

– Igen. Elképzelem magamban, mit csinálnék, ha a gyerekem is olyan lenne? Legyünk toleránsak!

Van hiányérzeted?

– Van az életemben három dolog, amit szeretnék tudni. De nem teszek érte semmit. Első az úszás, második az idegen nyelv, a harmadik pedig életem álma: játszani egy hangszeren.

Mi a boldogság, szerinted?

– Nem a boldogságot kellene keresnünk! Az első dolog az, hogy a saját lelkiismeretemmel legyek békében. Ha magammal békében vagyok, akkor békében vagyok a világgal is. És akkor boldog vagyok. Ha elégedetlen vagyok magammal, akkor először magamat kell megváltoztatnom, nem a másikat!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: mako / Szerda, 2018. január 31., 07.44 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

www.prokotravel.hu
kulturalis korutazasok

Jelen
Puskel Péter
Communitas