JelenHaz
Péntek, 2019. augusztus 23., 21.21
Őszinte beszélgetés MATEKOVITS LÁSZLÓval, a torinói műszaki egyetem tanárával

„A fiatalok tegyék azt, amit ők akarnak!” (2.)

„A fiatalok tegyék azt, amit ők akarnak!” (2.)
„A fiatalok tegyék azt, amit ők akarnak!” (2.)

„Nem tetszik az, amiről túl sokat beszélnek”

 

– Szerinted, milyen korszakalkotó tudományos felfedezések várnak ránk a közeljövőben, mondjuk, az elektronika területén?

Azon a területen, ahol én dolgozom, fő cél a miniatürizálás, minél kisebb legyen, minél nagyobb a memória, minél nagyobb frekvenciasávot érintsünk. Önműködő villanyautókat tervezünk, készülünk a Marsra…, ezeken dolgozunk. Az a kérdés, hogy mikor, nem az, hogy meglesz-e vagy nem lesz meg. Hogy mire fogják adni a Nobel-díjat, nem tudom megmondani.

– A nanotechnológia érdekel?

Dolgozom azon is. Van jövője. Egyszer eljutsz oda is, hogy kisebbet nem lehet. De ha megoldják ezt a problémát, utána mi lesz? Mész a nano felé, vagy mész nagy irányba, a kozmosz felé. Ég és Föld.

– Mi a véleményed a sokat emlegetett klímaváltozásról? Egy norvég kutató véleménye szerint, humbug az egész. Nem is igaz. Csak szédítik a népet.

Amiről túl sokat beszélnek, az nekem nem tetszik. A médiának nagy szerepe van benne. Nem szeretek az árral szemben menni, de azért általában azt teszem. Nem tudom, mi az igazság. Nem tudom, mennyire túloznak.

– Létezik annak a veszélye, hogy a komputerek, a robotok felülkerekedjenek az embereken? Legyőzhet minket a mesterséges intelligencia?

Ez egy visszatérő téma. Ciklikus. Most ez a másik menü. Húsz évvel ezelőtt, amikor megfogalmazták, tele volt vele a média. Aztán jött a nano, a bio, és ciklikusan előjönnek újra meg újra.

 

„A tudományhoz sok pénz kell”

 

– Mekkora szerepet játszik életedben a pénz?

Nem árt, ha van. Amikor nincs, akkor érzed, hogy hiányzik. Amikor kimentem, volt egy időszak, amelynek során nagyon megéreztem a hiányát… De nem az az álmom, hogy sok pénzem legyen. Azon a pénzen, amit elköltöttem az útjaimra, más három házat építhetett volna. Nekem nem kell több. Csak el kell jutni odáig, hogy legyen annyi.

– Rendkívül halk szavúnak tűnsz. Az olaszok között alakult ki ez, vagy mindig ilyen voltál?

Az előadóteremben nem használok mikrofont. Amikor elkezdek beszélni, mint tanár, rezonál az egész terem.

– Érdekel-e a politika?

Nem feltétlenül. Megvan a magam véleménye a dolgokról, elolvasom a híreket, amelyek nagyon polarizáltak. Elolvasom három-négy nyelven az újságot, és megpróbálom megismerni az igazságot. Hál’ Istennek nincs időm az aktív politizáláshoz.

– Létezhet tudomány politika nélkül, és politika tudomány nélkül?

Ideális értelemben, igen. De mivel a tudományhoz sok pénz kell, szüksége van a politikára… A politikának nem feltétlenül van szüksége a tudományra, hacsak nem azért, hogy kihasználja a nagyobb felfedezéseket, és azt hangoztassák a politikusok, hogy ők adták a pénzt. Ez persze sosem igaz, mert a nagy felfedezések tíz-húsz év alatt születnek, és az, aki akkor épp ott van, úgysem tett semmit érte, vagy legalábbis nem túl sokat. A politika befolyásolhatja a tudományt. Ez van az olaszoknál, és gondolom, másutt is.  Nincs pénz, nincs pénz! De amikor kell, akkor megvan.

– Véleményed szerint, mi ma a legfontosabb feladata egy értelmiséginek?

Legjobban hangzik: az emberiség szolgálatába állni. De ezt nehéz megvalósítani. Egykeként pedig semmi esetre sem. Amit csinálsz, azért csinálod, hogy másnak is jó legyen. El kell érni azt, hogy meglegyen a pénzügyi és a politikai fedezet is. És amikor odajutsz, elfelejted, hogy honnan indultál. Lehet, hogy túlságosan negatívan látom a dolgokat…

– A sok munka mellett, jut-e elég időd családodra?

Mindig úgy intézem, hogy legyen.

– Végül is világpolgárok vagytok.

Nagyon sokat beszélgetünk: hogy legyen, mit tegyünk? Sok időt voltunk külön is. A repülőtéren vagyok otthon: indulásra várok, vagy érkezem valahonnan.

– Mit szólt fiatok a költözéshez?

Tudta pontosan, hogy mi vár rá. Aprólékosan megbeszéltük a dolgot.

 

„A munkám olyan, hogy nincs vége”

 

– Mit teszel legszívesebben szabadidődben?

Szabadidőm nem nagyon van… Kérdés, mi a munka, és mi a szabadidő? Ha a munkát úgy látod, hogy szereted, amit csinálsz, akkor másra nincs szükséged. Az én munkám olyan, hogy mindig van, mit csinálni. Nincs vége.

– Hobbijaid vannak-e?

Nincsenek.

– Szakirodalmon kívül szoktál olvasni?

Arra nincs időm. Egy fárasztó nap után nem akarok betűt látni.

– Olvasol még magyarul?

Az újságot.

– Szükségesnek tartod azt, hogy néha pihenőszabadságra menjél?

Nekem nincs szabadságom. Az egyetemi tanároknak Olaszországban nincs pihenőszabadsága. Ausztráliában van. Meg kell tartani az órákat, el kell menni gyűlésekre, meg kell csinálni a dolgomat. De, például, ülhetek Mauritiuson, ahol voltunk három hónappal ezelőtt, és közben dolgozom. A munka után lecsíptünk két napot pihenésre… Mentalitás kérdése az egész.

– Hogy viszonyulsz a sporthoz?

Megnézem a tévében a focit. Néha szoktunk pingpongozni otthon, vagy tollaslabdázni. Nem tartom magam sportembernek.

– Mennyire élsz egészségesen?

Jelenleg naponta gyalogolok az egyetemig meg vissza – másfél órát. Ez egészséges, ugye? Másrészt a Pó fennsíkja a világ egyik legszennyezettebb része. Ha gyalogolok a Pó fennsíkján, az egészséges vagy nem?... Nem dohányzom, néha megiszom egy pohár sört vagy egy pohár bort; az jó? Szeretek jól élni. A finom ételeket nem vetem meg. Mindent mértékkel eszem, iszom.

 

„A fiam romániai magyarnak vallja magát”

 

– El tudnál mondani két sort egy magyar költő verséből?

Melyikből?... „Melegen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéről a juhászbojtárra. / Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, / A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.”  De idézhetek Eminescutól, vagy akár olasz költőktől is.

– Fontosnak tartod azt, hogy egy gyerek anyanyelvén tanuljon az iskolában?

A fiam Olaszországban született, ott nőtt fel, még ha akartuk volna sem írathattuk volna magyar iskolába.  Ezért nem érzem bűnösnek magam. Ha itt lett volna Aradon, akkor magyar iskolába küldöm. Viszont szerintem az aradi magyar líceum nem egészen adja meg azt, ami neki kell… Fontos, hogy tudja a gyerek, hogy ő kihez tartozik. Ezt mi átadtuk neki. És büszke is erre a maga módján. Ha megkérdezik Olaszországban, azt mondja, hogy ő romániai magyar.

– Nem csodálkoznak ezen?

De igen. S akkor elmagyarázza a helyzetet. Hogy megértsék. Persze, ezt is anyanyelven lehet a legjobban… Ha a látszat kedvéért adom magyar iskolába a gyereket, mert mit mond a szomszéd?, ami abszolút nem érdekel, akkor semmi jelentősége, hol tanul. Egyáltalán nem biztos, hogy nem fog érvényesülni az életben, sőt… Ha nem vág fel vele, ha nem avval kezdi, hogy ő mekkora nagy magyar, és csap az asztalra, akkor ő nyugodtan képes érvényesülni bárhol a világban. Legfeljebb nem tud idézni a János Vitézből, nem ismeri a magyar irodalmat (de ez nem feltétlenül az ő esete). A lényeg az, hogy belül mit érzel!

– Hiszel Istenben?

Nehéz kérdés... – az olaszok azok, akik a legkevésbé hisznek.

– Ha végigmész Róma utcáin, lépten-nyomon látsz egy templomot, és nyitva a kapuja. Azt gondoltam, hogy ott mindenki vallásos katolikus.

Nagy tévedés.

– A XXI. század kutatójának szüksége van a hitre?

Valamiben mindenképpen hinni kell! Nem?

– Romantikus, vagy inkább realista alkatú vagy?

Pragmatikus realista.

– Szoktál sírni?

Jaj, nem!

– Temetésen sem?

Egyik előnye annak, hogy elmentem idegenbe az, hogy temetésre ritkán járok. Esküvőre sem, de az azért sűrűbben előfordul. Akiket közelről ismersz, itthon vannak. Ott, nyugaton egyébként is más a körítés, intimebb körülmények között zajlanak ezek az események.

– Káromkodni szoktál-e?

Előfordul.

 

„Lehet, hogy az idegenek itt vannak a Földön”

 

– Mit gondolsz: léteznek földönkívüliek?

Lehet. Nem vagyok szkeptikus.

– Érdekel az UFO-kutatás?

Közvetlen módon nem. De izgalmas lehet. Nem biztos, hogy úgy nyilvánul meg, ahogy mi elképzeljük. A baktériumokat sem látja az ember, csak azt, hogy mit váltanak ki. Attól még léteznek. Nem biztos, hogy a jelenleg létező fizikai törvényeket nem lehet jobban általánosítani. Einsteinnek rendelkezésére állt minden, ő „csak” összerakott egy elméletet. Amit ő csinált, csak egy része az egész képnek. Belép most a kvantummechanika… Lehet, hogy az idegenek itt vannak a Földön.

– Mi a véleményed a kvantumfizika távlatairól?

Érdekes téma. Nemrég Moszkvában voltam hat hónapot. Ők, akiknél dolgoztam, evvel is foglalkoznak. Láttam dolgokat. Alapszinten. A kvantumfizikával sok mindent meg lehet magyarázni, de számtalan kérdést is feltesz. Ahogy fejlődik a technológia, úgy oldódnak meg „rejtélyek”, és bukkannak fel újabb és újabb kérdések.

– Ha felajánlanák, részt vennél egy űrutazáson? Lenne hozzá kedved, bátorságod?

Igen. Jó lenne látni a Földet kívülről!

 

„Nem adom fel egyhamar”

 

– Elégedett vagy?

Igen.

– Vannak még terveid?

Sokan panaszkodnak, hogy már nem bírják, nyugdíjba mennének… Én is! De azért szeretném érvényesíteni, felhasználni azt, amit eddig csináltam. Úgy beállítani az életemet, hogy jusson időm arra, amire eddig nem jutott elég, például az olvasásra. Szeretném, hogy meg tudjam valósítani azt, amit akarok. Azt, amit én akarok! Nem azt, amit más akar. Tudom, hogy közben nagyon sok ellenséget szerzek magamnak, és kevesen értenek meg. Nem az űrutazásra gondolok. De a fiamnak lehet majd rá lehetősége. Harminc év múlva eszébe jut, hogy fel akar menni a Holdra, és nem lesz akadálya.

– Büszke vagy arra, amit elértél az életben?

Nem vagyok büszke. Semmi olyat nem tettem, amit más nem tudott volna megcsinálni. Ha dolgozol, és tudod, mit akarsz, akkor megcsinálod.

– Értek-e kudarcok az életben?

Persze. Anélkül nem megy. Ha nem sikerült elérnem valamit, újra próbálkozom. Nem adom fel egyhamar. De az sem jó, ha minden simán megy. Mindenből lehet tanulni.

– Mint egykori aradi, üzennél-e valamit a mai, aradi diákoknak, fiataloknak?

Csinálják azt, amit ők akarnak! Csak tudják, hogy mit akarnak! A fiamnak is mindig azt mondom: Hallgass meg mindenkit, a legnagyobb ellenségedet is, a legjobb barátodat, a tanárodat, apádat, anyádat – de tizennyolc éves korodig javarészt azt teszed, amit én mondok. Utána változik a helyzet, és felelős leszel azért, amit és ahogy cselekedsz! Tehát, hallgass meg mindenkit, és csináld azt, amit te akarsz!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'