„A legfontosabb a magyar szó”

Amikor, 1861-ben Bettelheim Vilmos aradi könyvkereskedő kitartásának és kapcsolatainak köszönhetően elindította a hosszú életűnek bizonyult Alföld c. lapot a mártírok városában, természetesen nem gondolhatott arra, hogy valamikor kései aradi magyar honfitársai lapjának tiszteletére fogják megtartani az Aradi Magyar Sajtónapot. Arra nyilván még kevésbé gondolt, hogy majdan mennyire megváltozott körülmények között.

Aradi magyar sajtó – klasszikus, nyomtatott formájában – ma, 2018-ban is létezik, napját évente augusztusban ünnepeljük.

Az Aradi Jelen Ház nagytermét augusztus 3-án, pénteken este szépen megtöltötte a közönség, az est háziasszonya, Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője némi büszkeséggel jelentette be, hogy „nagykorúak lettünk” a sajtónap megünneplésében, minthogy az idei éppen a 18., és reményének adott hangot, hogy még sok ilyen napot megérünk.

Böszörményi Zoltán laptulajdonos, József Attila-díjas író, költő az aradi közönség iránti mély megbecsülésének kifejezésével kezdte: „Ilyen magyar közönség csak nálunk van, Aradon. Nem azért, mert tele vannak a padsorok, hanem mert ez a közönség mindig hajlandó volt sokat adni magára”. Hangsúlyozta: ez a nap az olvasó ünnepe is, mert nélküle nem létezhetne az aradi magyar sajtó sem. „A legfontosabb a magyar szó, amíg megtartjuk, hirdetjük, addig baj nem lehet. Kiáltani kell azt, hogy vagyunk a vértanúk városában – nem a halál, hanem a megmaradás városában” – szögezte le, és üdvözölte, román nyelven is, az est vendégeit, Vasile Dan költőt, publicistát, az Írószövetség aradi fiókjának elnökét és Gheorghe Schwartz írót – ez utóbbival interjút közöl a pénteken bemutatott kötet.

Bognár Levente aradi alpolgármester felszólalásában azt hangsúlyozta: a város számára fontos napon örül, hogy a magyar sajtónapra rendszeresen sor kerül. „Megvan a varázsa a friss újság és könyv illatának”, mondta, és jó egészséget kívánt azoknak, akiknek munkája nyomán mindez megteremtődik. 

Hagyománnyá vált az utóbbi esztendőkben, hogy minden sajtónapon egy-egy új, az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában megjelent könyvet mutatnak be – ezúttal Juhász Béla Aradi személyiségek. Interjúk, vallomások, portrék c. sorozatának harmadik kötetére került sor, amely valóban frissen került ki a nyomdából. Megjelenését az Aradi Polgármesteri Hivatal és az Arad Municípiumi Kulturális Központ támogatta (és a bemutató valamennyi résztvevője ingyen megkapta. 23 beszélgetést tartalmaz, közülük két interjúalany, mondta a szerző – dr. Behm Béla és Kocsik József – a közelmúltban távozott örökre közülünk, mint ahogy Mucsiné Reicher Éva is, aki az első kötetben szerepelt. Emléküket, életük eseményeit, munkásságukat ez a kötet is őrzi.

Az est háziasszonya és a szerző ezúttal a kötetbemutatás eredeti formáját választotta: valamennyi interjúból pár mondatos idézet hangzott el, a közönségnek pedig ki kellett találnia, ki szólal meg. Talán egy, Aradról elszármazott alany esetében volt hezitálás.

Ezt követően kérdések hangzottak el a közönség részéről. Dr. Túsz Ferenc mérnök például azt firtatta, hogy egy befutott fizikatanár (a szerző, akinek szerinte a katedrán lenne a helye) nem bánta-e meg, hogy írásra adta a fejét. (Nem bánta meg, szólt a válasz – különben is immáron nyugdíjas.) Egy interjúalany azt mondta: ezek a beszélgetések közel hozzák hozzánk az akár általunk ismert embereket is, sok mindent tudunk meg róluk, s „ha Juhász Béla nem volna, ki kellene találni”. Felszólalt Király András és a kötet szerzőjével a Nyugati Jelenben a napokban publikált hosszú interjút készítő Nagy István is.

A sajtónap Grosz László (hagyományos) üdvözlő versével és a Jelen Ház teraszán adott fogadással ért véget – a rendezvény támogatásáért ismételt köszönet az Aradi Polgármesteri Hivatalnak és az Arad Municípiumi Kulturális Központnak.