Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Szerda, 2019. november 13., 17.51
Gyertyafényes múltidézés a Makovecz tervezte koncertteremben

„A művészek közösséget vállaltak a temesvári gyülekezet küzdelmével”

László Zita színművész és Hencz József zeneszerző életre keltik Illyés Kinga drámai előadását
László Zita színművész és Hencz József zeneszerző életre keltik Illyés Kinga drámai előadását

A temesvári Új Ezredév Református Központban 2019. október 31-én, a Reformáció ünnepén mutatta be László Zita szatmárnémeti színművész és Hencz József zeneszerző a Szabadnak lenni mit jelent?című pódiumelőadást, amely Illyés Kinga 1990-ben Temesváron is bemutatott emlékezetes előadóestjének a rekonstrukciója. A Makovecz Imre tervezte Református Központ koncerttermében megtartott előadás méltó felidézése volt Illyés Kinga előadóművész korábbi drámai fellépéseinek, aki 89-ben szolidaritást vállalt Tőkés László és a temesvári gyülekezet küzdelmével, majd rá egy évre, a marosvásárhelyi fekete március eseményeire reagálva, itthon maradásra buzdította a kiábrándult erdélyi magyarságot.

A műsoros est résztvevőit nt. Bódis Ferenc temesvári esperes köszöntötte, aki rövid áhítattal indította az eseményt. Toró T. Tibor, az EMNP ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az előadásra a temesvári forradalom 30. évfordulójára való emlékezés jegyében kerül sor, szervezési okok miatt nem az eredeti helyszínen, a belvárosi református templomban, hanem a decemberben felavatásra kerülő Új Ezredév Református Központban, amely „a temesvári forradalom igazi nagy emlékműve lesz”. Tőkés László, az EMNT újraválasztott elnöke arra emlékeztetett, hogy a válságos időkben két rendkívüli ünnepélyt tartottak annak idején: 1988. október 31-én a Cseresnyés Gyula rendezte Dsida-estet, amely akkora botrányt kavart, hogy utána feloszlatták a Thália színjátszó csoportot és meghurcolták a tagjait, majd rá egy évre Illyés Kinga és Péterfy Lajos színművészek verses előadó estjét, amelyet áramszünet zavart meg. „Nagy lélekjelenlétről tettek tanúbizonyságot a művészek, akik rövid csendszünet után amely a drámaiságot mélyítette el, tovább folytatták a műsorukat. Akkor drámai volt a helyzet, kézzel fogható volt a rettenet, bármire el lehettünk készülve” – idézte fel Tőkés László a 30 évvel ezelőtti állapotokat.

László Zita színművész, a Szatmárnémeti  Északi Színház Harag György Társulatának tagja és Hencz József zeneszerző hátborzongató, az 1989 előtti állapotokra emlékeztetve részben gyertyafényes produkciója, a művészet eszközeivel, verssel, zenével, korabeli rádiós hírek, újságcikkek, nyilatkozatok felidézésével elevenítette fel Tőkés László akkori temesvári lelkipásztor és gyülekezetének kilátástalannak látszó szabadságharcát, amely végül Dávid győzelmét hozta a diktatúra Góliátja felett, majd a győzelmi eufóriát és rövid ideig tartó román-magyar egymásra találást követő riasztó eseményeket, amikor Marosvásárhelyen a mesterségesen szított „tűzhely” körül újból magasra csaptak a magyargyűlölet lángjai. Az előadás talán legdrámaibb pillanata volt a „tűzhely” szó tovább fokozása: „kemence” – „máglya” – „krematórium”...

A közönség vastapssal honorálta a művészek nagy hatású produkcióját, akik meghatottan köszönték meg a jól megérdemelt elismerést.

 

 

„Ezek a műsorok hozzájárultak a forradalmi hangulat kialakulásához”

 

Tőkés László EMNT-elnök, egykori temesvári lelkipásztor a harminc esztendővel ezelőtti ünnepi előadások jelentőségéről nyilatkozott a Nyugati Jelennek:

 

„A dolgok természete szerint éppen a legélményszerűbb, élő szóban lezajló események a legmúlandóbbak a 30 év távlatában. Olyan ez, mint egy színháztörténeti előadás, amelyet 30 évvel ezelőtt mutattak be – mit tudunk róla mondani ennyi év után? Mondanom sem kell, hogy éppen olyan fontosak, ha nem fontosabbak az ilyen események, mint a 1989-es reformációi ünnepély vagy az 1988-as megelőző reformációi ünnepély, mint egy maradandónak nevezhető dokumentum, tiltakozás, nyilatkozat, amely megvan a levéltárakban, eljutott a Securitatéhoz és a bukaresti titkosszolgálati levéltárban megőrizték, vagy Papp László néhai rossz emlékű püspök címére elküldtük. Meghatódással fogadtam a gondolatot idén, hogy Hencz József zeneszerzőnek kiterjedt a figyelme arra, hogy a 29 évvel ezelőtti, tehát az 1990-es évfordulói ünnepély alkalmával Temesváron bemutatott Illyés Kinga-estet, amelynek ő volt a társművésze, most rekonstruálják, és László Zita szatmárnémeti művésznővel felidézzék nem csupán az akkori eseményeknek a drámai hangulatát, hanem ezzel együtt áldott emlékű Illyés Kinga színművésznő, szavalóművésznek az emlékét. A kép csak akkor teljes, ha azt is elmondjuk, hogy 1989. október 31-én két nagy művészünk előadóestjére került sor rendkívüli körülmények között: Illyés Kinga mellett Péterfy Lajos volt temesvári, majd Kolozsvárra átigazolt művész is részt vett ezen a verses esten. A művészeten túlmenően az erkölcsi vállalást hangsúlyoznám ki! Ők tulajdonképpen közösséget vállaltak a temesvári gyülekezet küzdelmével, magával a temesvári gyülekezettel, mert akkor ide eljönni és kiállni, az nem volt kicsi dolog! Akkoriban ügyvédet is nehezen találtunk a védelmünkre, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd vállalta el a gyülekezet és az én személyes védelmemet a bíróságon. Ezt ők művészeti szinten tették meg! Még egy többletét emelném ki ennek az estnek és az egy évvel azelőtti ifjúsági műsornak, amelyet áldott emlékű Cseresnyés Gyula rendezett: ezek a műsorok kézzel fogható módon hozzájárultak a forradalmi hangulat kialakulásához, eszmei, művészi szinten valósították meg azt, ami az igehirdetés vetületében történt. Egyértelmű, hogy ahhoz a lelkiállapothoz, a helytálló, kiálló szellemhez, amely akkoriban a megfélemlítettség körülményei között és azok ellenére a gyülekezetet jellemezte, hozzájárultak az igehirdetések és ezek a műsoros estek, rendkívüli alkalmak.”

 

„Harminc év után is aktuálisak a műsor egyes mondatai”

 

A múltidéző eseményen részt vett Veres Kupán Enikő volt temesvári diák, az 1990-es Illyés Kinga-est rekonstrukciójának egyik ötletgazdája, kezdeményezője: „Az 1989-es forradalom időszakában itt voltam egyetemista, és Temesvár lett a kedvenc városom! Nagyon sok mindent adott nekem az a város: hitet, reményt, szeretetet, szerelmet. Itt voltam a forradalmat megelőző időszakban is, 1988-ban a Thália színjátszó csoport tagjaként Tőkés László felkérésére a Dsida műsort adtuk elő a belvárosi templomban, aminek az lett a következménye, hogy a szekusok üldözni kezdték a résztvevőket és a tagokat is, feloszlatták a Thália csoportot. Ezért Tőkés László, hogy bennünket védjen, úgy döntött, hogy 1989-ben nem hív minket meg a Reformáció emlékünnepére október 31-én, hanem Illyés Kinga színművésznőt és Péterfy Lajos művész urat kérte fel, hogy lelkesítsék az igen erős szorítás alatt levő gyülekezetet. Az előadás drámaira sikerült, a szekusok is színre léptek, leoltották a villanyt, akik láttuk a mai napig őrizzük az emlékezetünkben. 1990-ben a Reformáció ünnepén visszatért Temesvárra Illyés Kinga művésznő és Hencz József zeneszerzővel mutatták be a Szabadnak lenni mit jelent? című műsorukat. Eljött a várva várt szabadság, de sajnos nem úgy sikeredett, mint ahogy azt elképzeltük, mert már túl voltunk a marosvásárhelyi márciusi eseményeken és Sütő András szemkiverésén stb. Aki most 2019-ben meghallgatja ezt a műsort, tapasztalni fogja, hogy sajnos még 30 év után is aktuálisak ezek a mondatok, amelyek a műsorban elhangzanak!” Veres Kupán Enikő jó barátságban van László Zita szatmárnémeti színművésznővel, aki Illyés Kinga tanítványa is volt, Hencz József zeneszerző pedig a férje, ezért javasolta nekik, hogy próbálják meg feleleveníteni az 1990-es előadást. „Tudtuk, hogy azt a műsort feleleveníteni óriási feladat és nagy teher is, mert Illyés Kinga a szavalóművészet királynője volt, de végül elvállalták, és hatalmas munkával, korabeli hangfelvételek alapján, sikerült az előadást rekonstruálni” – mondta Veres Kupán Enikő.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'