JelenHaz
Szombat, 2019. december 07., 21.19
A román–magyar kapcsolatokról harminc év távlatából

A párbeszéd jelképes kiindulópontja 1989 „szabadító karácsonya” lehet

Tőkés László EMNT-elnök megnyitja a temesvári konferenciát
Tőkés László EMNT-elnök megnyitja a temesvári konferenciát

A Temesvári Műszaki Egyetem Könyvtárának amfiteátrumában hetedik alkalommal szervezte meg 2019. november 29-én hagyományos román–magyar konferenciáját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A román–magyar párbeszéd szükségességét hirdető és folytonosságát éltető konferencia résztvevői – politikusok, történészek, jogászok, írók, újságírók – arra a kérdésre keresték a választ, hogy mit hozott a román–magyar kapcsolatok viszonylatában a rendszerváltozás óta eltelt 30 esztendő, milyen lehetőségei vannak a román magyar együttműködés felélénkítésének, vannak-e olyan kulturális találkozási pontok, amelyek elősegítik egymás jobb megismerését.

 

A temesvári konferenciát Tőkés László EMNT-elnök nyitotta meg, arra emlékeztetve, hogy még 1990-ben, az „RMDSZ hőskorában”  kezdeményezte az országos szintű, intézményes román–magyar párbeszéd beindítását, de a „nacionálkommunista visszarendeződés” viszonyai közepette a román politikai osztály nem tanúsított fogadókészséget a román–magyar párbeszéd iránt és a hozzá idomuló RMDSZ-vezérkar a későbbiekben párbeszéd helyett szintén beérte a „pártbeszéddel”. „Ezen előzményeket szem előtt tartva, elégtétellel tölt el, hogy 2013-mal kezdődően az EMNT a román–magyar konferenciák hagyományát meghonosította. Hogyha nem is dicsekedhetünk nagy horderejű eredményekkel, a párbeszéd jelképes erejű eszméjének és politikai programjának az éltetését rendkívüli fontosságúnak tartjuk” – mondta Tőkés László. „A fennálló romániai viszonyok között aligha van esély bármiféle mértékadó román–magyar párbeszédre. A Ceauşescu homogenizációs politikáját megalapozó, dogmatikus és nacionalista, hivatalos történelmi emlékezetpolitika terén az eltelt harminc esztendőben szinte semmi nem történt. Rendkívül káros, hogy a befagyott történelmi konfliktushelyzeten túlmenően román részről aktuálpolitikai téren sem mutatkozik semmi hajlandóság a párbeszédre. Erre nézve igencsak jellemző, hogy a román politikai pártoknak az égvilágon semmi üzenetük és mondanivalójuk nincsen a másfélmilliónyi erdélyi magyar közösség számára” – mondta Tőkés László, aki szerint a román–magyar párbeszéd jelképes kiindulópontja 1989 „szabadító karácsonya” lehet, amikor magyarok és románok egymásra találtak a gonosz ellen és a szabadságért vívott közös küzdelemben, egymással vállvetve szállt szembe az istentelen és embertelen diktatúrával román és magyar. „Nekünk, a párbeszéd elkötelezett híveinek, többszörösen hátrányos helyzetünk és a kedvezőtlen politikai közállapotok ellenére, a román–magyar kapcsolatok viszonylatában is töretlenül követnünk kell a Temesvári Kiáltvány irányvonalát, és annak 4. pontja értelmében, valamint Temesvár  – eredeti – szellemében folytatnunk kell békés forradalmunkat” – mondta befejezésül az EMNT elnöke.

A konferencia első előadója Vekov Károly kolozsvári történész volt, aki bemutatta Temesvár méltatlanul elfeledett szülöttje, Szoboszlay Aladár római katolikus lelkész román–magyar konföderációs tervét. Szoboszlay komoly elemzések nyomán arra a következtetésre jutott, hogy „románok és magyarok közös sorsra vannak ítélve, s ezért elengedhetetlen az állandó ellenségeskedés beszüntetése, valamint a román–magyar konföderáció létrehozása”. Szoboszlay Aladárt 1958-ban a „román állam megdöntésére irányuló szervezkedés” miatt kivégezték.

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, ahol Ramona Băluțescu temesvári újságíró, író, Eckstein-Kovács Péter kolozsvári jogász, Brîndușa Armanca temesvári egyetemi tanár, újságíró, Florian Mihalcea újságíró, a Temesvár Társaság elnöke, Angela Tocilă nagyváradi író, publicista és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke osztották meg a hallgatósággal a román–magyar közeledést elősegítő ötleteiket és ezen a területen szerzett személyes tapasztalataikat. Eckstein-Kovács Péter szerint szükséges lenne a közös román–magyar kormányülések gyakorlatát újra feleleveníteni, illetve a román–magyar cserediák-programok is jó lehetőséget biztosíthatnának a nyelvtanulásra és egymás kultúrájának megismerésére. Toró T. Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a román nemzetpolitika csak egyénenként hajlandó befogadni a kisebbségek tagjait, míg a magyarság közösségként szeretne integrálódni a román társadalomba. A kollektív jogok elismertetése, az autonómia lehet a román–magyar viszony normalizálásának a kulcsa az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke szerint.

A konferencia befejező részében a román–magyar kulturális találkozási pontok feltérképezése volt napirenden: Antal Tibor a Magyar–román találkozások című kétnyelvű közösségi oldal tevékenységéről, Daniel Vighi temesvári író közös kulturális örökségünk megismertetése érdekében kifejtett munkájának eredményeiről, Călin Rus, a Temesvári Interkulturális Intézet igazgatója pedig az általa vezetett intézmény munkájáról és az interkulturális kapcsolatok jelentőségéről számolt be.

 

 

„A magyar közösség egyre jobban elszigetelődik”

 

Florian Mihalcea temesvári újságíró, a Temesvár Társaság elnöke a román–magyar konferenciák jelentőségéről, a román–magyar kapcsolatok javításának lehetőségeiről nyilatkozott a Nyugati Jelennek:

 „Ezek a román–magyar konferenciák rendkívül fontosak, hiszen akkor érted meg, hogy mit akar a szomszédod, ha közelebbről megismered és megosztja veled a gondolatait. Kölcsönösen meg kell ismerjük egymást, egymás véleményét bizonyos kérdésekről és csak azután tudunk közös döntéseket hozni, közös álláspontot kialakítani.

Hogyan lehetne javítani Ön szerint a román–magyar kapcsolatokon?

– Ezek a román–magyar konferenciák egyediek, ezeken kívül gyakorlatilag nem történik semmi a román–magyar kapcsolatok vonatkozásában. A magyar közösség egyre jobban elszigetelődik, a román közösség pedig egyre inkább keresztülnéz a magyarokon, nem veszi őket figyelembe. Közös programok kellenek, mert közös programok nélkül ezek a konferenciák következmények nélkül maradnak. A közös programokat a magyar közösség változatos tevékenységei generálhatják, amelyeknek román nyelvű komponensei a románokat is bevonzanák. Ha ilyen területen nem történik meg a nyitás, a szakadék csak egyre mélyül, ami nem vezethet semmi jóra.

– Ön azt javasolta az előadásában, hogy autonómia helyett inkább a regionalizálásról kellene először beszélni.

– Nekem az a véleményem, hogy egy központosított országban először a régiók létrehozásáról kellene beszélni, a teljes központosítást kellene megszüntetni, erős, önnfenntartó régiókat kellene létrehozni, majd ezeknek a régióknak a keretein belül beszélhetünk az autonómiáról. Az autonómia fogalmának közvetlen bevezetése túl meredek a központosításhoz szokott etatista-centralista észjárás számára. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az Európai Unió csak a régiókkal tárgyal, a megyékre való felosztás nem európai felfogás. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk az Európai Unió keretében, meg kell történjen az ország régiókra való felosztása, a központosítás megszűntetése.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'