Csütörtök, 2017. október 19., 08.22
Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnökkel beszélgettünk

A szenátus elé viszik a nyelvhasználati küszöb csökkentését

Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök kendőzetlen nyíltsággal beszélt a törvényhozásban uralkodó állapotokról
Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök kendőzetlen nyíltsággal beszélt a törvényhozásban uralkodó állapotokról

Amint az október 6-án, a Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök által tartott sajtóértekezlet tudósításában is megjegyeztük, a magyar újságírókkal történt beszélgetésére visszatérünk. Az újságírók kérdéseire a szövetségi elnök kendőzetlen nyíltsággal válaszolt.

 

– Meglepte-e a jogi szakbizottság egyhangú elutasítása?

– Az volt a meglepő, hogy a román pártok a párbeszédet utasították el, kormánypártiak, ellenzékiek egyaránt. Mi kompromisszumos javaslatokkal készültünk. Példának okáért, a nyelvhasználati küszöbnek 20%-ról, 10%-ra való csökkentésében elfogadhatónak tartottuk a 15%-ot, ami már járhatóbb út lenne, és a tömeges lakossági jelenlét estében is elfogadhatónak tartottuk volna, ha az olyan nagyvárosok maradtak volna benne, mint Arad, Temesvár, Brassó és Kolozsvár, tehát a kis települések esetében maradt volna az eredeti 20%-os küszöb. Ugyanakkor más kompromisszumos javaslatokkal is éltünk volna, ha lett volna, kivel beszélni. Legnagyobb gond, hogy elutasították a párbeszédet mindenestől. A többségi szavazás erejével azt mondták: az egészet, úgy, ahogy van, kompromisszumkeresés nélkül, elutasításra javasolják. Ez viszont nem egy jó út, egy elfogadható megoldás, mert a parlamentben minden benyújtott törvényjavaslathoz módosító javaslatokat is lehet csatolni. Mindig keresnek egy kompromisszumos megoldást. A kormány által beterjesztett törvénymódosításokat is az esetek jelentős részében nem úgy fogadják el, ahogyan a kormány beterjesztette, azok is változnak. Ilyen értelemben, szinte megmagyarázhatatlan, miért választották a merev elutasítás útját, hiszen az elmúlt 27 évben ez nem volt így vagy nagyon kevés esetben történt úgy, hogy nem, és nem is akarunk róla tárgyalni. Azt gondolom, ez a legrosszabb, ami történhet. Természetesen ez az első ház volt, tehát nem adjuk fel, nem hátrálunk meg. A szenátusban is megpróbáljuk keresztülvinni, próbáljuk meggyőzni a kollégákat, hogy semmit nem veszünk el a románoktól azáltal, hogy a magyar emberek a helyi önkormányzatokban, a helyhatóságokkal való kapcsolattartásban használhatják az anyanyelvüket. Ettől nem vesszük el a románok jogát, hogy románul beszéljenek, a román nyelv nem lesz szegényebb, a román kultúra semmit nem veszít. Sem szellemi, sem anyagi értelemben nem lesznek szegényebbek. Tehát olyan megoldást fogunk javasolni, ami a magyar emberek számára az identitásuk megőrzését szolgálja. Sokat lehetne morfondírozni, miért történt így, de egy biztos: a Nemzeti Liberális Párt és a Băsescu-féle Néppárt nagyon durva, magyarellenes retorikával támasztották alá az érveiket. A kormánykoalíció pártjai nem szóltak hozzá, csak szavaztak, az USR pártban viszont megnyilvánult bizonyos kétszínű beszéd. Vagyis egyet mondtak és mást tettek. Példának okáért, hogy ők egyetértenének velünk, de miért éppen Dragneaékkal akarjuk keresztül vinni, amikor Dragnea el van ítélve. Ezek szerint, a románok, nekünk róják fel, hogy ki nyerte meg a választást? Lényeg, hogy a román pártok részéről a párbeszédre semmiféle nyitottságot nem tapasztaltunk.

– A szenátusban, a döntőházban mikor kerülhet sor a tervezet megvitatására?

– Egyelőre nem tudjuk, hiszen a szenátus állandó bizottsága dönti el. Nem akarnám megelőlegezni a végső döntést, hiszen a képviselőház magatartása nem jó előjel. Arra számítok, hogy az ember olyan racionális lény, aki képes a saját butaságait is felülvizsgálni.

– A jelzett szavazás után gondoltak-e arra, hogy felbontják az együttműködési megállapodást a vezető kormánypárttal?

– Az együttműködési szesszió végén értékeljük ki, de az együttműködés már nem lesz olyan, amilyen volt, hiszen ők egy olyan fontos kérdést, amit mi napirendre tűztünk, nem támogatták, nem akartak beszélni se róla. Egyébként a protokollban nem írja, hogy a 215-ös Törvénynek a módosítását egy bizonyos időpontig meg kell szavazni. Ezért természetesen, mi is szabadon fogjuk kezelni, hogyan szavazunk a kormány előterjesztéseit illetően. Ami az általános közjót szolgálja, azt támogatjuk, amivel viszont fenntartásaink vannak, azt nem fogjuk támogatni.

 

 

A Katolikus Gimnázium kálváriája

 

– Van egy olyan törvényes kitétel, miszerint kormányhatározattal iskolát lehet alapítani Romániában. Egyetért-e a tanügyminiszter véleményével, miszerint a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium kérdésében meg kellene várni a kérdésben folyó bírósági határozatot?

– Azzal, hogy meg kellene várni a különböző peres ügyeknek a végét, nem értek egyet, hiszen azoknak a végét nem lehet látni. Mivel jogi személyiséggel nem létezik ilyen iskola, szerintem nyugodtan el lehet indítani az oktatási intézmény törvényes újraalapítási procedúráját. Ezt nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon. Mert a MOGYE-ügy kudarcából kiindulva, mindenképp olyan megoldás szükséges, amit nem lehet a közigazgatási bíróságon megtámadni. Ameddig ugyanis meg lehet támadni, addig bizonyára élni is fognak a lehetőséggel. Megvannak az érveink, hogy törvénnyel kell létrehozni, méghozzá sürgősen, mert ahhoz, hogy a következő tanévben működhessen, tél végéig vagy kora tavaszig jogszerűen működnie kell. A kollégáim olyan törvénytervezeten dolgoznak, ami az iskola újraalapításáról szól. Terveink szerint, az október folyamán elkészül, a szükséges egyeztetésekkel, majd a parlament elé terjesztjük. Én ezt az egyetlen utat látom járhatónak.

– Ezt a tanügyminiszterrel is megbeszélték? Másról beszéltek-e vele?

– Természetesen, hiszen tanévkezdés után sok kérdés merül fel a tankönyvektől a metodológia központ létrehozásáig, ami Nagyváradon működne. A tanügyminiszternek is elmondtam, hogy az említett megoldást szorgalmazzuk. Meglátásom szerint, a tanügyminiszternek nincs ellene kifogása. Ezt nemcsak nekem ígérték meg, hanem az államközi kapcsolatokban is a legmagasabb szinten egyeztettek erről. Éppen ezért a Katolikus Gimnáziumnak a következő tanévtől kellene működnie.

– Egy kérdés erejéig visszatérve, a jogi bizottságban, illetve a plénumban történtekhez, mi a véleménye arról, hogy a kisebbségek képviselői is a nyelvhasználati küszöb leszállítása ellen szavaztak?

– Volt, aki ellene szavazott, volt, aki nem szavazott. Ott mindenképp nagy félrecsúszás történt. A szláv–makedón kisebbség képviselője – noha nem tudom, ő hány embert képvisel ebben az országban – egy Dolj megyei képviselő hölgy, akinek a Băsescu-párti képviselő írta meg a szövegét, amit felolvasott. Ott olyasmi történt, amit ebben a pillanatban nem tudok megmagyarázni, de a szavazás után a kisebbségi képviselők közül többen odajöttek elnézést kérni, hogy az nem a teljes frakciónak a véleménye. A gond viszont az, hogy engedték a jelzett képviselő asszonyt beszélni a bizottságban és a plenáris ülésen is. Olyat hallottam egy volt igazságügyi minisztertől, aki azt mondta: az emberi jogok egy luxus, de olyat, hogy egy parlamenti képviselő azt mondja, hogy a Románia által ratifikált nemzetközi szerződéseket nem kell betartani, még nem hallottam.

– Nem tartja-e sértőnek, hogy a román nyelvű sajtó képviselői által feltett kérdésekben, folyamatosan párhuzamot vonnak a katalán, illetve a Székelyföld problematikája között?

– Mindenkinek alkotmányos joga, hogy a tudatlanságával nevetségessé váljon. Mert a katalánok nem tartják magukat kisebbségnek, nemzetként határozzák meg magukat, ezért nekik nincs anyaországuk. Már innen indulva is teljesen más a helyzet, ami viszont tudatlanságból meglovagolható…

– Köszönjük szépen őszinte válaszait.

– Én köszönöm a lehetőséget.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu