Vasárnap, 2018. április 22., 05.42
Riporttábori beszélgetés Rácz Éva MÚRE-elnökkel

A szórvány nem méltoztatik haldokolni

Rácz Éva MÚRE-elnök (Fotó: mediaetica.ro)
Rácz Éva MÚRE-elnök (Fotó: mediaetica.ro)

Idén nyáron Déván vert sátrat a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. Az országos riporttábor „zászlóleengedése” előtt beszélgettünk Rácz Éva MÚRE-elnökkel.

– Hogyan esett a választás idén Dévára?

– A riporttáborok története a kilencvenes években kezdődött. Akkor öt évig tartott a lendület, de az utolsó alkalommal már nem született meg a riportkötet. 2014-ben élesztettük fel a tábort, idén már a negyediknél tartunk. Van is bennem némi aggodalom, hogy jövőre jön a bűvös ötödik... De egyelőre nagy a lendület, a lelkesedés és remélem, idén is megszületik a kötet. A riporttáborok lehetőséget biztosítanak egy-egy város (vidék) történeteinek megismerésére. Tavaly már kipróbáltunk egy nagyvárosi szórványt, Temesváron voltunk, tavalyelőtt Beszterce-Naszód megyében Óradnán és Borbereken, illetve Farnason és Zsobokon. Szeretünk mozogni az országban, hogy minél több helyet minél több újságíró megismerjen és bizony az utóbbi négy évben mindig szórványban voltunk. Tapasztaltuk Radnán, hogy magyar identitás van, magyar nyelv nincs. Temesváron a kötet címe is tükrözi, tudtuk, hogy vannak magyarok, de nem nagyon láttuk, hogy hol, nem hallottunk magyar szót az utcán. Dévára hívtak. Másfél évvel ezelőtt Vajdahunyadon volt egy szórványkonferencia, és már ott beszéltünk arról Winkler Gyula EP-képviselővel, hogy bármikor jöhetünk ide, megírható témából nincs hiány Déván.  De vannak kollégák, akik Pusztakalánon, Sztrígyszentgyörgyön dokumentálódtak, egészen a Zsil völgyéig. A Hátszegi-medence magyarsága, Vajdahunyad vára és környéke szintén érdeklődésnek örvendett. Tehát bízom benne, hogy elég színes kép áll össze a kötetben, bár Déva valószínűleg túlsúlyban lesz. Nagyon sok történet jött elő, kezdve attól, hogy egyszer csak rájöttünk: a lebontott csángótelep helyén táborozunk, egészen a kohászat közelmúltjáig. És mindazzal együtt, hogy e történeteket már megírták, most más szemszögből, aktualizálva próbáltuk körüljárni ezeket.

– A táborban ahány újságíró, szinte annyi helybeli meghívott van jelen…

– Évek óta gyakoroljuk, hogy helybelieket hívunk meg a riporttáborba, olyan szakértőket, akik esetleg több témához is hozzá tudnak szólni. És annak elkerülése végett, hogy az illető két napon keresztül félóránként kelljen ajtót nyisson az újságíróknak, inkább felkérjük őket, jöjjenek el közénk, ahol „kézről kézre” adjuk, egyszerre több újságíró is interjút készíthet velük. Szervezőként ezzel próbáljuk gördülékenyebbé tenni az adatgyűjtést. A szakértők felkutatásában, beszervezésében nagy szerepük van a helyieknek. Itt Déván Winkler Gyula EP képviselő Széll Lőrincz megyei ifjúsági igazgatóval közösen segített a szervezésben, hívta meg a helyi szakértőket. Illetve Kofity Zoltán vajdahunyadi RMDSZ-tanácsos nyújtott jelentős segítséget, elvitte a kollégákat a világ végére, ha kellett, vissza is hozta és igazán mindenben támogattak.

– Milyen a dévai tapasztalat? Sikerült-e változatos témákat találni? Elérte-e célját a tábor?

– Meggyőződésem, hogy elértük a célunkat, láttuk, hogy a szórvány nem méltóztatik haldokolni. A dévai szórvány élni akar. A dévaiak megmutatták magukat ebben a táborban. A Téglás Gábor Elméleti Líceum, a Szent Ferenc Alapítvány, a nyugdíjasklub dalárdája, keresztrejtvény újság, könyvkiadó és sorolhatnám. Városnéző sétán voltunk, láttuk a hajdani királyi főreálgimnáziumot, a Magna Curiát, mely most dák és római civilizáció közös múzeuma… sok az érdekes tapasztalat, sok a követendő példa..

– Hány résztvevő, honnan érkeztek?

– Összesen harmincan jöttünk. Ennek része egy diákcsoport a BBT újságírás-média, illetve a fotó-film szakáról. Egy részük riporterkedik, más részük kamerával dolgozik. Filmeket készítenek. Velük illetve irányítóikkal együtt 30-an vagyunk. Jöttek Nagyváradról az ERport és Várad képviseletében Temesvárról a rádió, Heti Új Szó, Nőileg – egy személyben, a Nyugati Jelen helyi tudósítói is velünk vannak, a kolozsvári rádió és a Szabadság, a marosvásárhelyi rádió, Erdélyi TV, Hargita népe, Háromszék, Brassói Lapok illetve a bukaresti rádió és televízió munkatársai. És nyugdíjas kollégák is csatlakoztak hozzánk. Így vagyunk sokan, sokfélék, különböző témákkal és különböző előkészületekkel. Volt, aki eleve kért, hogy segítsünk megkeresni képzőművészeket. Volt, aki most találta ki, hová menne – például a pusztakaláni kohászat nyomait kutatni. A valamikori csángó kaláka történetét is az a kolléga igyekezett feleleveníteni, aki közel negyven évvel ezelőtt televíziósként dolgozott ezen. Most a diákok szakirányítójaként jött el. Ezen kívül terítékre kerültek a református egyház történetei, az unitáriusok, a csángók, a hagyományok, a sportélet, a dévai gyerekek… végül is nem tudok még mindent, hogy ki miről ír. Mindig vannak meglepetések. Kétféle meglepetés van, amikor a kötethez érünk. Az egyik, hogy van egy téma, ami kimarad, a másik, hogy egy témát többen írták meg teljesen más szemszögből. Ezek nehezebb helyzetek, amiket meg kell oldani, de eddig mindig sikerült.

– Mikorra várható a kötet?

– Az eddigi években mindig próbáltuk szeptemberre kihozni a júliusi tábor anyagát. Erre mondogatják, hogy borzasztó elszálltak vagytok, gondolom, hogy tényleg azok vagyunk. De most óvatosabb leszek és azt mondom, hogy október–novemberre ha meglesz a kötet, az nagyon jó. Tőlünk függ, hogy ezt a rengeteg információt milyen könnyen tudják feldolgozni a kollégák, illetve hogy a szerkesztő mennyire kell még beledolgozzon, hogy összesimítsa a témát vagy mennyire lesznek különálló egységek ezek a riportok. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas