Csütörtök, 2018. június 21., 00.12
Beszélgetőtárs: Nagy Etelka jogász

„A tanításra kellene többet költeni! Ez mindennek a gyökere” (II.)

„A tanításra kellene többet költeni! Ez mindennek a gyökere” (II.)
„A tanításra kellene többet költeni! Ez mindennek a gyökere” (II.)

„Ha valamit kezdeményeztem, meghallgattak és támogatták azt”

 

– Elismerték munkásságodat a polgármesteri hivatalban?

Minden polgármestertől kaptam kiválósági díjat. Az elsőt a Megyei Tanácstól kaptam civilszervezetek kezdeményezésére. De azt hiszem, az volt a legszebb elismerés, hogy ha valamit kezdeményeztem, meghallgattak és támogatták azt. Nem utasítottak vissza.

– Szívesen emlékezel gyerekkorodra?

Székudvaron (Socodor) születtem. Ott jártam elemi iskolába. Minden vakációban Gyulavarsándra mentünk anyai nagyszüleimhez. Nagymamámnak rengeteg régi folyóirata volt. Téli estéken összeültek a szomszédok, és regényfelolvasást tartottak.

– Román iskolába jártál?

Szüleim idejében hétosztályos, az én időmben már csak négyosztályos magyar iskola volt Székudvaron. Nagy magyar közösség élt ott is meg Gyulavarsándon is, de mára szinte teljesen leépült… Ötödiktől behoztak Aradra a volt Zárdába, majd a középiskolát a Slavici Líceumban végeztem a magyar tagozaton. Mózer István volt az aligazgatónk. Osztálytársam volt Várkonyi Juci és János, Tamás Marika, Kónya Hajni meg sokan mások, akiket nagyon tisztelek és szeretek. Összesen negyvenen voltunk. Szerettem abba az iskolába járni.

– Hallhatnánk-e valamit családodról?

Édesapám kerékgyártó, azaz bognár volt. Hódmezővásárhelyen tanult. Jól felszerelt, saját műhelyében dolgozott Székudvaron. Hintót is tudott gyártani. Nagyon szerették az emberek. ’52-ben annyira megadózták, hogy sikerült rákényszeríteniük iparengedélyének beadására. Életében akkor egyszer látták sírni. Édesanyám végezte otthon a mezőgazdasági munkákat. 1961-ben átköltöztünk Arad mellé Fakertre. Édesapám nyugdíjazásáig a Vagongyárban, édesanyám pedig az üvegház komplexumában dolgozott. Volt egy öcsém, aki fiatalon elhunyt.

– Voltál férjnél?

Nem, soha.

 

„Nagyon szeretném, ha felújítanák Arad központjának épületeit”

 

– Szereted a Marost?

Szeretem egész Aradot, és benne a Marost. Hatéves koromban hastífuszos voltam. Édesapám meg akart tanítani úszni, és ittam Körös-vizet. Attól kaptam el a betegséget. Két hétig voltam kómában. Akkor az úszás kimaradt az életemből. De ettől még Aradot mindenestől, a Maros vizével együtt szeretem. Befogadott engem, és ezért hálás vagyok.

– Ha te lennél Arad polgármestere, mit tennél másként?

Elsősorban a prioritásokat.

– Vagyis?

Nagyon szeretném, ha felújítanák Arad központjának épületeit. Az egyik legszebb romániai város lenne. Turisztikai szempontból is nagyon megérné.

– Hogy érzed magadat ebben a városban?

Az aradi közösség működésén nem látszik, hogy mindenki jól érezné magát a bőrében. Ha jól éreznék magukat az emberek, akkor nem tennék tönkre azt, ami van.

– Mit kéne tennünk azért, hogy szerethetőbb legyen városunk?

Össze kéne hozni az embereket, és rábírni őket, hogy tartsák be a szeretet parancsát. Ha az emberek szeretik egymást, és szeretik a környezetüket, akkor nem teszik tönkre azt. Az embereknek érezniük kellene, hogy városuk vezetői szeretik őket, és tesznek értük.

– Szereted az embereket?

Igen.

– A szegényeket, az elesetteket vagy az erős, gazdag embereket?

Mindenkit szeretek. Senkivel sincs semmi bajom. Nagyon szeretem azokat, akik többet tudnak, mint én, akik többet elértek, mint én, akik többet tudnak tenni a közösségért, mint én.

– Szoktál köszönőszavakat kapni azoktól, akiken segítettél?

Igen, de nekem nem ez a fontos. Hanem az, hogy tudjam elintézni mindazt, amire megkérnek.

– Megtörtént, hogy neked volt szükséged segítségre, támogatásra? Segített-e valaki olyankor?

Igen. Engem mindenki segített. Legfőképp a Jóisten. Rengetegszer megtörtént, hogy nekem valami hihetetlenül összejött. Azt onnan fentről irányították.

– Milyen kell, hogy legyen a jó szociális munkás?

Empátiával kell hogy rendelkezzen, tudnia kell annak a helyébe képzelnie magát, aki segítségre szorul, tudnia kell kihoznia a legjobbat abból az egyénből, akit segítenie kell. Mindig úgy próbáltam segíteni, hogy hosszú távon jó legyen annak az embernek.

 

„Nagyon sok segítséget kaptam Istentől”

 

– Hiszel Istenben?

Igen, hiszek. Életemben nagyon sok segítséget kaptam Istentől. Kiskoromban hastífuszos voltam, később rákbetegséget kaptam. Amit Aradon sikerült megvalósítanunk, csak Isten segítségével lehetett. Minden vallási felekezet képviselőjével remekül tudtam együttműködni.

– Szereted a költészetet?

Sok verset tanultam meg kívülről. Most is tanulok verseket.

– Szoktál sírni?

Egyetlen helyen: a templomban. Különben fát vághatnak a hátamon, akkor sem tudok sírni.

– Sok barátod van?

Szeretek kommunikálni az emberekkel. Havonta összejövünk az egykori, konzervgyári kollégáimmal, meg a polgármesteri hivataliakkal is. 

– Mivel szereted tölteni szabadidődet?

Megtartottam a családi házat Fakerten a háromezer négyzetméteres telekkel együtt. Az sokat elvesz az időmből. Majdnem minden nap kimegyek, hisz kisállataim is vannak ott. De naponta benéz egy szomszédasszony is.

– Énekelni tudsz?

Igen.

– A fürdőszobában?

Nem, a ségai katolikus templom kórusában.

– Nézel focimeccseket a tévében?

Amíg a konzervgyárban dolgoztam, kijártam kollégáimmal az UTA-meccsekre. Most már nem.

– Szereted a virágokat?

Igen, annyira, hogy Fakerten meghagytam a rózsákat a száraikon, hogy úgy száradjanak meg; sajnáltam levágni és vázába tenni őket.

 

 „Nem szeretem, ha valaki mellébeszél”

 

– Kirándulni szoktál?

A konzervgyárban kirándulásokat szerveztem az Ifjúsági Turisztikai Irodán keresztül, s így sok helyre eljutottam, külföldre is.

– Merre jártál a világban?

Európa csaknem minden országába eljutottam. Pályázatok útján bekerültünk egy európai uniós adatbázisba. Megbízható partnernek tartottak bennünket, és meghívtak vidékfejlesztési, közösségfejlesztési pályázatokba. A felzárkóztatás időszakában az Unió össze akarta hozni és összeismertetni a különböző nemzeteket. Nagyon örültem annak, hogy sok munkatársam tudott külföldön tapasztalatot szerezni, de sokan jöttek külföldről is, főleg Nagy-Britanniából, tapasztalatot átadni úgy, hogy egy-egy hétig együtt dolgoztak kollegáimmal. Bukaresti nagykövetségük által két nemzetközi konferenciát finanszíroztak Aradon, ahova meghívták minden megyeközpont polgármesterét, titkárát és szociális intézményvezetőjét. Ezáltal jó kapcsolatunk volt a megyeközpontokban dolgozó kollégákkal is.

– Orvosokat szoktál látogatni?

A háziorvosom a megmondhatója: nagyon ritkán. Amikor viszont 1999-ben második stádiumos rákos beteg voltam, minden orvosi utasítást betartottam. Szegeden műtöttek, a legradikálisabb kemoterápiás kezelést kaptam utána. És hála Istennek, rendbe jöttem.

– Gyógyszereket szedsz?

Nem.  Csak bizonyos Aloe Vera-termékeket és C-vitamint.

– Hiszel az őszinteségben?

Hosszú távon jobb őszintének lenni. Kifizetődő. Azt hiszem, hogy az emberek megérzik, ha nem vagy őszinte. Nagyon nem szeretem, ha valaki mellébeszél.

– Érdekel a politika?

Igen, mert mindnyájunkat befolyásol. Biztosan nagyon nehéz jó politikusnak lenni, de a politikában is mindennél kifizetődőbb az őszinteség.

– Szoktál álmodozni?

Igen. Nagyon sivár lenne az élet álmodozás nélkül. Kell álmodozni!

 

 

„A tanulatlan emberek könnyebben befolyásolhatók”

 

– Terveid?

Amit nagyon el akartam érni az életben, azt sok munkával, kitartással el is értem. Azt, amit úgy értem el, hogy én akartam – sok akadály gördült elém, de elértem –, abban sohasem volt Isten áldása. Abban volt, amit csak úgy kaptam, csak úgy jött sehonnan… Rábízom magam a Fennvalóra, s ha úgy gondolja, hogy valahol valamit még tehetek, akkor szívesen megteszem.

– Mi a boldogság számodra?

Az ember, miután átesik egy rákos betegségen, sokkal jobban el tudja választani a fontosat a kevésbé fontostól, és rájön arra, hogy túlságosan nagy fontosságot tulajdonított olyan dolgoknak, amelyek egyáltalán nem fontosak. Ha az ember el tudja különíteni a fontosat a nem fontostól, tud örülni virágnak, fűnek, fának, gyereknek, akkor az nyugodttá teszi. Nekem a lelki nyugalom jelenti a boldogságot. Nekem legfontosabb a lelki nyugalom.

– Mit tennél másként, ha most kezdenéd?

Először is sorrendbe tenném dolgaimat. Semmiképpen nem mennék el dolgozni a középiskola után, előbb elvégezném az egyetemet. A türelmetlenségnek van hátulütője.

– Hozzátennél még valamit?

Rá kellene bírni a felelős személyeket arra, hogy sokkal több pénzt és energiát áldozzanak az oktatásra, mert mindennek az a gyökere. Ha az oktatás minden szinten jól működne, ha többet fektetnének a szegény, lemaradott társadalmi helyzetű gyerekekbe, hogy legalább a nyolc osztályt elvégezzék, s úgy hozzák be őket a társadalomba. Az a társadalomnak is sokkal jobban megérné, mint hogy sok embert szinte rákényszerítsenek arra, hogy a társadalmon kívül éljen. Különböző apró segélyekkel tartják fenn őket, amelyek tulajdonképpen senkinek sem jók. Olykor az az érzésem, hogy tudatosan csinálják, mert a hatalomnak nem érdeke az, hogy jól képzettek legyenek az emberek. A tanulatlan emberek sokkal könnyebben befolyásolhatók. Attól félek, hogy világviszonylatban ez folyik, nem csak nálunk.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: kalmar l 5AKHL / Hétfõ, 2018. március 05., 17.29 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Gratulalunk, csodalatos eletpalya , a kozossegert !!! Jo egeszseget ,es boldogsagot kivanunk !!!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'