Szombat, 2018. szeptember 22., 03.18
Raffay Ernő előadása

A történelem legalább kétféle megközelítése

A történelem legalább kétféle megközelítése
A történelem legalább kétféle megközelítése

Az idén ősszel 70. évét betöltő Raffay Ernő magyaroszági történész 30 évvel ezelőtti Trianon-feldolgozása úttörő volt a magyar történettudományban, és igen nagy vitát váltott ki.

Egy nemrég a Magyar Időkben mgjelent interjúban arról kérdezték: „Megdőltek a régi marxista–leninista paradigmák, hogy a magyar királyság a népek börtöne volt, és megérdemeltük, amit kaptunk?” A válasz az volt: „Napjainkban Magyarországon háromféle világlátás létezik: marxista, liberális és konzervatív. A baloldal két nagy irányzatához – liberalizmus, marxizmus – tartozó személyek ott vannak az állami egyetemeken, s mérgezik a leendő középiskolai történelemtanárokat, valamint csak belőlük lesz akadémikus. Ez a tudománypolitika diktatúrája, miközben az autonómiájuk égisze alatt hadat viselnek a magyarság ellen. (...) Ideológiai monopóliumról is szó van.”

Raffay Ernő szembemegy nemcsak a román, hanem a magyar akadémiai történetírás uralkodó álláspontjával is a Trianon-képet illetően. Péntek délutáni, a belvárosi református templomban (az eredeti, imatermi helyszínt a nagy érdeklődésre való tekintettel a templomba kellett áttenni) megtartott előadásában is egy „nem ortodox” álláspontot fejtett ki.

 

***

A házigazda lelkész, Baracsi Levente a bibliai Példabeszédek könyvéből vett idézettel nyitott: „Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid”. Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad Megyei Szervezete (az egyik szervező – a másik a Murvai Miklós vezette Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete) nevében arról beszélt, hogy előadás-sorozatuk egyik célja a tudatos történethamisítással folytatott harc felvétele és a globalizmus elleni harc Utalt arra, hogy ha 1918-ban nem a Károlyi-kormány kerül hatalomra, másként alakulhatott volna Magyarország sorsa, másrészt aláhúzta, hogy a hivatalos történetírás állításával ellentétben példaértékű volt az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségpolitikája, és nem ez vezetett a felszámolásához.

Raffay Ernő nem 1918–20-tól (idén van a centenárium éve, két év múlva lesz százéves Trianon), hanem régebbről, az első világháborúban szembenálló két fő tábor megalakulásától indult. Románia két évig, 1916-ig (a maga érdekeit tekintve igen bölcsen – szerk.) kimaradt a harcokból (noha eredetileg a Központi Hatalmak, Németország, Osztrák–Magyar Monarchia stb. mellett kötelezte el magát), hogy aztán az Antant (Franciaország, Brit birodalom stb.) mellé álljon, minthogy azok területi igényeinek a kielégítését ígérték. Közben az előadó a hallgatóság részéről kevésbé ismert, vagy ismeretlen adatok sokaságát vonultatta fel – ilyen, például, az 1915 októberében Oroszországgal megkötött titkos megállapodás vagy 1916-ban az Erdély elleni, 435 ezer katonával végrehajtott támadás egy nappal azután, hogy a román külügyminiszter biztosította az osztrák–magyar nagykövetet: nem támadják meg Magyarországot. (Az előző években, mondta az előadó, Románia komoly erőfeszítéseket tett az Erdély felé vezető utak kiépítésére.)

A háború végén bekövetkezett Budapest és Magyarország Győrig terjedő román megszállása, amelynek során a román hadsereg vagonok tízezreivel szállította ki az országból a „hadizsákmányt”. És hát, számtalan a történelmi példa rá: egy legyőzött ország kirablása nem számít erkölcstelennek a győztes szemében.

Végezetül az előadó az ún. Trianon-pszichózisról beszélt, ami teljesen más az országát az első világháború után kiteljesítő románság, és az országa jó részét elveszítő magyarság szempontjából. Ami legalább azt bizonyítja, hogy a „történelmi igazság” legalább kétarcú. De inkább több...


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'