Fölszálott a páva

CCIAT
Vasárnap, 2018. november 18., 10.27
Beszélgetőtárs: BLASKÓ LAJOS, sikeres aradi üzletember

„Aki akar dolgozni, megtalálja a módját annak, hogy jól éljen”

„Aki akar dolgozni, megtalálja a módját annak, hogy jól éljen”
„Aki akar dolgozni, megtalálja a módját annak, hogy jól éljen”

– Minden évben jártam Kínában 2005 óta. Legtöbbször egy kicsit összehoztam az üzleti ügyek intézését a szórakozással: a Nagy Fal meglátogatása, Sanghai régi, illetve új részének bebarangolása…

Ott rendezik a kiállításokat, ahova jársz?

– Három városban: Sanghai, Peking, Guangzhou (Kanton). Egyszer Guangzhouból átlátogattunk Hongkongba is, ami Kínához tartozik, mégis egészen más világ. Kínában köpnek az aszfaltra, Hongkongban ki van írva a mosdóban, hogy ötezer dollárra büntetnek, ha köpsz a… WC-be.

Nem fáraszt a sok utazás?

– Azt mondta a háziorvosom: nem tudhatod, hány tavaszod van még hátra; használd ki mindegyiket!

 

„Történetem egy fogorvosi székben kezdődött”

 

– Kisvállalkozónak vagy középvállalkozónak tartod magad?

Kisvállalkozásból középvállalkozássá nőtt a cégem. Ehhez jó időben jó helyen kellett lennem. Ha eltalálod a megfelelő pillanatban a megfelelő alkalmat, akkor lehet, hogy befutsz, és az életed teljesen megváltozik. De hát ez zsákbamacska. Ez a momentum nálam 20 évvel ezelőtt történt meg. Nekem sikerült.

– Akkor, 1998-ban alapítottad a céget?

Voltak előzmények. 1992-ben kezdődött a történetem egy fogorvosi székben. Miközben a fogorvos turkált a számban, eltört a szerszáma. Felajánlottam a segítségemet, ugyanis finommechanikai műhelyben dolgoztam az Ipari Óraműgyárban. Olyan jól sikerült a munka, hogy a fogorvos felajánlott egy üzletet: készítek neki néhány szerszámot, és fizetségként ő rendbe hozza a fogaimat… Így indult. Egy rokona révén kaptam egy szép rendelést Szegedről, majd pedig egy aradi orvosi segédeszközöket árusító üzlettől. Jöttek az újabb rendelések, de kérték, hogy adjak a termékekhez minősítési igazolványt. Hitelesítenem kellett a szerszámokat. Sikerült felnyitnom az Egészségügyi Minisztériumban a megfelelő ajtókat. Hitelesítették a termékeimet… Vettem kis esztergapadokat, és apáméknál berendeztem egy kis műhelyt. Elkezdtem gyártani a termékeimet, most már nagyban, ugyanis szereztem egy szerződést a bukaresti CENTROFARMMAL. Ezek százasával rendelték tőlem a fogorvosi szerszámokat. És terítették azokat az egész országban. Egyre nőtt a kereslet, úgyhogy vennem kellett 6 esztergapadot. Megalapítottam a kft.-t.

– Azóta a mai napig működik?

’98-ban kezdett visszaesni, mert egyre több használt szerszámot hoztak be Németországból… Akkor megalapítottuk az Aradi Kis- és Középvállalkozásokat Fejlesztő Központot, a CEDIMMAR-t. Egyszer megjelent ott egy szombathelyi üzletember. Elmondta, hogy a cége fogszabályzással foglalkozik, s ő partnert keres Aradon. Részt vett a beszélgetésen még egy fiatalember az óragyárból. Három nap múlva felhívott az illető Szombathelyről, s közölte, hogy a másikat választotta.

– Miért?

Azért, mert fiatalabb, ismeri az angol nyelvet, ért a számítógépekhez és nőtlen… Én tovább dolgoztam az Óraműgyár utódjánál, igen stresszes körülmények között… 2000-ben szól a telefonom, a vonal végén a szombathelyi üzletember. Közölte, hogy a fiatalember, akit választott, felmondott. Leültünk beszélgetni Budapesten. Elárulta, hogy a cége veszteséges, változtatnia kell valamit. Felajánlotta az ügyvezetői tisztséget. Pár nap gondolkodás után értesítettem: megpróbálom! Másnap itt volt, Aradon, és átadta az egész raktárkészletét. Volt 15 alkalmazottjuk. Két lánya meg ő is elkezdtek oktatni. Nem sokat értettem a rengeteg orvosi kifejezésből… Hamarosan felhívtak Temesvárról, kérték az anyagokat. Összehaverkodtam ott egy szíriai származású orvossal, segített a munkában. És elkezdtem elsajátítani a szakmát. Egyedül kezdtem, ma 24 alkalmazottja van a cégemnek. Nyolcan közülük, mint ügynökök, látogatják a fogszabályzásra szakosodott orvosokat az egész országban, s veszik fel a rendeléseket.

 

„Fokozatosan megváltozott az életem”

 

Tehát 1998-ban, húsz évvel ezelőtt kezdted kiépíteni az Ortoforum Kft.-t. Milyenek a cég tulajdonviszonyai?

– Ha fele-fele alapon, résztulajdonosként lépek be a cégbe, le kellett volna tennem 80 ezer eurót. Ez nem ment. Úgyhogy megegyeztünk, hogy mint ügyvezető igazgató százalékot kapok a nyereségből.

Milyen a viszonyod a tulajdonossal?

– A kapcsolatunk jobb, mint két testvér között. Mindkét részről megvan a tisztesség, a megbízhatóság, a bizalom. Én ebben a cégben azt csinálhatok, amit jónak látok. A döntéseket teljesen függetlenül hozom.

Mivel foglalkozik tulajdonképpen az Ortoforum Kft.?

– Négy tevékenységi területünk van: a fogszabályzó anyagok forgalmazása, bizonyos fogszabályzók készítéséhez szükséges anyagok gyártása, amelyeknek 90%-a külföldre megy, főleg Franciaországba és Németországba, saját laborunkban gyártunk készülékeket és oktatás. 

Tehát nincsenek gondjaid üzleti téren.

– Attól tartok, hogy a problémák ezután következnek: hamarosan nyugdíjba vonul három emberem. Nem vagyok képes megfelelő helyetteseket találni…

Elégedett vagy avval, amit elértél az üzleten keresztül?

– Anyagilag fokozatosan megváltozott, jó értelemben, az életem, hisz sikeres a cég, nagyon jól működik. Másrészt hatalmas ismeretségi kört alakítottam ki az országban, baráti szinten.

 

„Maros-bolond vagyok”

 

Most térjünk rá egy kicsit a privát életedre!

– Aradon születtem ’56-ban, a Halász utcában.  Sajnos, egyetlen évet sem végeztem magyar iskolában. A környékünkön nem volt, az 1-be pedig nem akartak beírni. Így jutottam a hírhedt 6-os iskolába. Bekerültem az Ipari Líceumba. Magas fokú technikai rajztudást szereztem ott, megtanultam, esztergálni, marni… Sportolni kezdtem, pontosabban evezni, de sajnos, kissé magas vérnyomásom miatt az orvos eltiltott a versenyszerű sportolástól. Most már csak szórakozásból evezek, és horgászom.

Szereted a halat, a vizet?

– Nagyon szeretem. Nemrég jöttünk Görögországból. Öt éve járunk oda vitorlázni. Beleszerettem a vitorlázásba. Nem olcsó buli, de szenzációs!

Csónakázol is?

– Igen, a Maroson. Három csónakom van. Maros-bolond vagyok. Azért vettem egy kis házikót a Hármas Szigeten.

Az Ipari Líceum elvégzése után mi történt veled?

– Felvételiztem az egyetemre, mechanikára. Nem sikerült az első lövés. Következett volna a katonaság, de a vérnyomásom miatt Perneki doktortól kaptam egy igazolást, ami felmentett. Elmentem dolgozni a mezőgazdasági gépgyárba, három váltásban, mint marós. Én voltam ott a legfiatalabb, engem küldtek az idősebb kollégák pálinkáért, ugrottam át a kerítésen. Rettentően részeges társaság dolgozott ott… Elővettem a tankönyveket, hozzá fogtam tanulni. Bejutottam Temesváron a finommechanika almérnökire. A kihelyezésnél megjelent a listán az Aradi Ipari Óraműgyár. Sikerült elkapnom. Csakhogy azt a gyárat még fel sem építették. Így a gyakorló éveket az Esztergapadgyárban, a szerszámlakatos műhelyben végezhettem. Nagyon jó mesterhez kerültem, sokat tanultam tőle.

 

„Ha lehetne, egész életemben utaznék”

 

Utazol sokat?

– Amióta átvettem ezt a fogszabályzó céget, rengeteget utazom, elsősorban üzleti céllal. Voltam Svájcban, Spanyolországban, évente Kínában – oda a kíváncsiság küldött. Ha lehetne, egész életemben utaznék. Ez a hobbim.

Mivel ott olcsó a munkaerő, arra nem gondoltál, hogy Kínában gyártasd le a fogszabályzókat, s te csak a forgalmazással foglalkozz itt, Európában?

– Vásárolunk egyet-mást a kínaiaktól, de ők azt kérdezik, hány millió darabot akarok rendelni?!... Egyszer meghívattuk magunkat egyik gyárukba, egy kisebb városba. Kíváncsi voltam, mennyit mutatnak meg az üzemből. Nagy volt a meglepetésem. Az a tisztaság, az a fegyelem, az a rend…! A tulaj elvitt egy üzleti ebédre. Hogy ott miket ettünk…!

Miket?

– Olyan ízű halakat, amilyeneket még soha sem ettem, különféle, töltött tengeri herkentyűket…

Volt valami üzleti eredménye is ennek a látogatásnak?

– Megszereztük nekik itt, Európában termékeikre a szabad forgalmazási jogot. Mi vagyunk most európai képviselőik.

 

„A mai gyerekek elfelejtenek rágni”

 

Látom az interneten, hogy céged forgalma 2005 óta tízszeresére nőtt, alkalmazottaidnak száma megnégyszereződött. Tehát sikeres cég az Ortoforum Kft. Szerinted mi a siker titka?

– Igen fontosnak tartom, hogy cégünk 95%-ban orvosokkal tart fenn üzleti kapcsolatot. Ezek nagy része tisztességesen betartja az üzleti szabályokat. Mindkét fél részéről elengedhetetlen a komolyság, az ígéretek betartása és a pontosság. Ezt azonban nem lehet tanítani, legfeljebb tanácsolni. A beszédstílus is rendkívül fontos egy-egy üzleti megbeszélés során. Az eladónak meg kell kedveltetnie magát a vásárlóval. Kiemelném az emberi kapcsolatokat is.

Hány órát dolgozol naponta?

– Mostanában kevesebbet, mert találtam két-három srácot, akikre rábízhatom a tevékenység egy részét. Pár évvel ezelőtt minimum 14 órát töltöttem munkával.

Van konkurenciád az országban, a környéken?

– Megnőtt. Tízszerese annak, ami a kezdetkor volt. De azt gondolom, hogy mindenkinek jut hely a piacon…

A fogszabályzókat gyártó cégnek van jövője?

– Nálunk még mindig felfedezés alatt áll a fogszabályzás. Manapság az újszülötteknél szinte biztosak az anomáliák, rendellenességek. Általában a második gyereknél jelentkeznek a problémák. Egy neves professzor, akivel együtt dolgoztam, és kurzusokat tartottunk, azt állítja, hogy a mai gyerekek elfelejtenek rágni. Harminc évvel ezelőtt nem voltak pépek, a gyerek rágta a karéj kenyeret, amit a kezébe adtak. A rágás genetikailag módosult… A fogszabályzásnak a célja nem elsősorban a szép, rendezett fog, hanem a helyes harapás.

 

„Megünnepeltük a cég húszadik születésnapját”

 

Elárulnál valamit családodról?

– Szüleim pankotaiak. Apám 92. évében még varr. Édesanyám több mint húsz éve meghalt. Amíg élt, ő vigyázott a családra. Huszonhét éves koromban nősültem, az Óraműgyárból választottam a páromat. Van egy lányom, két unokám: egy kislány meg egy kisfiú.

Mit teszel legszívesebben szabadidődben?

– Első helyen vannak az unokák. Nagyon szeretek velük biciklizni, a Szigetre, a kis üdülőnkbe.

Unokáid tudnak magyarul?

– A kisebbik most kezd gügyögni, a nagyobbik viszont elég jól beszél. Ha együtt vagyunk, magyarul társalgunk.

Amikor nem vagy az unokákkal, és nem dolgozol, mit csinálsz örömmel?

–Pálinkát főzök.

Dombegyházon? Hallottam, hogy ott is van egy házad…

– Itt, Aradon főzöm a pálinkát. Dombegyházon is van egy házikóm. Oda ültettem 40 őszibarack facsemetét. Már termett rajtuk pár szem gyümölcs.

Szereted a természetet?

– Nagyon. Ha tehetem, gyalog megyek ki a Szigetre. Télen is. A mozgás miatt, és imádok sétálni a szabadban.

Van-e valamilyen közéleti tevékenységed? Jó szervező vagy?

– Minden évben kibérelek alkalmazottaimnak valahol egy menedékházat vagy panziót, és oda eljön nagyrészük családtagjaival együtt. Jól érezzük magunkat együtt. Idén megünnepeltük a cég 20 éves születésnapját Szovátán. Nagy buli volt. Oda hívtam kb. 50 orvost is, akikkel együtt dolgozunk… Az elmúlt foci-világbajnokság alkalmával a barátaim, kollégáim részvételével rendeztem egy házi, amatőr tippversenyt. Jó mulatságnak bizonyult. Ezenkívül én szervezem az érettségi találkozóinkat is.

 

„A boldogságnak nincs mércéje”

 

Miről álmodozol?

– Szeretnék találni néhány embert, akiknek átadhassam a tapasztalataimat, hisz három év múlva elérem a nyugdíj-korhatárt. Persze, nem akarok visszavonulni.  Szeretném, hogy minél több szabadidőm legyen, sokat csónakázzam az unokáimmal, tanítsam meg őket a Maros titkaira, hogy ne állandóan a mobiltelefont nyomogassák.

Milyen embernek tartod magad?

– Közönséges átlagember vagyok. Soha sem dicsekedtem az eredményeimmel. Elég szerénynek tartom magam.

Hiszel Istenben?

– Az istenhitben nincs félnorma. Járok templomba. Esténként olykor magamban elmondom a Miatyánkot. Nem vagyok fanatikus hívő.

Az üzleti sikerekhez szükséges az istenhit?

– Nem!

Mi kell, szerinted, a boldogsághoz?

– Akkor vagy boldog, ha reggel felébredsz, ha esik az eső, ha fúj a szél, ha süt a nap, nem fáj semmid, jó kedélyű vagy, arra gondolsz, hogy megint vár egy feladat, amit meg kell oldanod… Jajgatásból nem lehet boldogság. Aki akar dolgozni, megtalálja a módját annak, hogy jól éljen. S ha még rátesz egy lapáttal, akkor még jobban élhet.

Büszke vagy mindarra, amit elértél?

– Igen, de nem hordom fenn az orromat, nem ütöm téglával a mellemet.

Mit tennél még hozzá?

– Rendkívül fontosnak tartom, hogy az ember legyen nyitott, legyen tiszta, legyen korrekt! Ha elmond valamit, az legyen a valóság!... Mindenki próbáljon boldog lenni! A boldogságnak nincs mércéje… Ha az ember tud alkalmazkodni a körülményekhez, a kollégákhoz, akkor nagyobb az esélye, hogy eredményeket érjen el az életben. Ha csökönyös vagy, mint a szamár, akkor szikrák születnek, és lehet, hogy elveszíted a vonatot. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'