Szombat, 2018. október 20., 04.52

Amikor a játékautó-gyűjtés nem csak hobbi

Amikor a játékautó-gyűjtés nem csak hobbi
Amikor a játékautó-gyűjtés nem csak hobbi

Minden kisfiú gyermekkorában arról álmodozik, hogy neki legyen a legszebb, legvagányabb és a legtöbb játékautója. Nincs is annál szebb látvány, amikor az édesapa átad egy vagy több kisautót fiának, mondván: ő is ezekkel játszott gyermekkorában, és ha neki is lesz fia, akkor továbbadhatja a következő generációnak.

Az aradi Molnár Csaba (ismerőseinek, barátainak Xabi) lassan három évtizede gyűjti, szereli, átalakítja és eladja vagy elcseréli egy másikra a szebbnél szebb és ritkábbnál ritkább Matchbox játékautóit. Nemrég jártunk otthonában, amely lassan már múzeumként is működhetne, annyi játékautója van. Több méretben, színben és márkában pompáznak Csaba szobájában, ahol két üvegpolcon a kedvencei, a szívéhez közelálló játékautók találhatóak, emellett kiépített polcokon és dobozokban tárolja a több ezer darab autót – mindegyikről tud mesélni, a beszerzéstől kezdve a márkáig, gyártási évtől a színkódig.

 

– Mióta gyűjti az autókat?

 

– Jó pár éve, már nem számolom. Úgy lettem gyűjtő, hogy gyermekkoromban nekem nem volt sok Matchboxom. Amíg a környékbeli srácok cserélgették egymás között az autókat, én sportoltam. A nagyobbik fiam 1989-ben született, ekkor kezdődött az egész. Az ember már 1990-ben könnyebben megengedhette magának a gyűjtést, jobban hozzáfért a játékautókhoz. Mai napig van pár olyan darabom, amellyel két generáció is játszott, a nagyobbik és a kisebbik fiam, a többit meg elcserélték vagy eltűnt. Van 4-5 olyan darabom is, amelyik megjárta a II. világháborút, az összes kisautóból azok a leggyönyörűbbek és legértékesebbek számomra.

– Mióta tudhatja magáénak ezt a négy darabot?

– 1990 óta, jó pár telet töltöttek el kint hóban, fagyban, homokban – az egyiket például el is taposták egyszer autóval.

Csaba tovább meséli gyűjtői pályafutása kezdetét:

– Egy idő után nekiálltam és hobbiszinten gyűjteni kezdtem őket, és ugyebár kezd fejlődni az ember. Ezután kezdtem kiválogatni őket. Valamikor az olcsóbbik fajta Matchboxokat gyűjtöttem, de elindult a szelektálás folyamata, abból kiindulva, hogy mi tetszik és mi nem. Körülbelül 3-4 éve úgymond meghúztam a vonalat – nem akarok mindent gyűjteni, csak ami igazán tetszik nekem. Mindenki úgy kezdi, hogy azt vesz, ami neki tetszik. Kezdve a Matchboxtól a Hot Wheelsen keresztül a rengeteg sokféle márkáig, a kismérettől a nagyig. Nagyon sok a gyűjtő. Én egy csepp vagyok az óceánban ebből a szempontból. Úgy döntöttem, hogy maradok a Matchbox előttieknél, a Lesney-eknél, amelyek gombkerekű néven ismertek, és nemcsak nekem a kedvenceim, hanem a nagyobbik unokámé is. Ezeknél én maradtam a retró modelleknél, a Models of Yesteryear-eknél, én csak az autókat gyűjtöttem. Az évek során összegyűlt kétdoboznyi romhalmazból nekiálltam felújítani párat, és nemrég lettem kész a kedvenc modellemnek a restaurálásával, az amerikai Duesenberg változatával. Szeretnék tenni egy rövid zárójelet, ami a retró autókat illeti: több gyártótól létezik szebb kidolgozásban, de én sajnos nem engedhetem meg magamnak. Annak a modellnek, amelyet én felújítottam, több változata is van más gyártóktól, sokkal szebbek, sokkal kidolgozottabbak, sokkal drágábbak. Ezekből a Duesenbergekből külföldön egy boltban találtam egy ritka darabot olcsón – potom áron – szereztem be, de dobozosan az ára a duplája is lehet. A lényeges különbség az, hogy van, aki dobozosan gyűjti az autókat és van, aki anélkül, modellek szerint. Sokszor a doboz többet ér, mint maga a kisautó. Az ’50-es években, amikor legyártották őket, akkor mindegyikük dobozban érkezett és játékként voltak elkönyvelve, mára pedig nagyon kevés maradt meg belőlük. Retró dobozokat a mai fejlett technológia segítségével lehet reprodukálni, de aki dobozolva gyűjti az autókat, az eredetinek megfizeti az árát. Én nem így gyűjtöm őket, azokat odaajándékoztam egy ismerősömnek, aki dobozolva gyűjti a kisautókat.

 

Csaba sajnos még nem jutott el a budapesti börzére, de tagja pár magyarországi Facebook-csoportnak, és onnan informálódik több dologgal kapcsolatban is.

– Van jó néhány komoly gyűjtő Romániában, de ez a fajta hobbi pénzigényes. Van, aki megengedi magának és van, aki sajnos nem. Én úgy engedek meg magamnak bizonyos darabokat, hogy kereskedek velük, így tartom fenn a saját gyűjteményemet. Megveszek 10-15 darab autót egy darabért. Minden a világhálón működik, ami nekem nem kell, eladom, és esetleg maradok egy kis profittal is. Az utóbbi időben gyakrabban járok át Békéscsabára, ahol van két jó ismerősöm. Magyarországon van egy kimondottan Matchboxokat felújító csoport és van egy „hogyan csináld” csoport is, ami úgy működik, hogy a tagok megosztják egymással, hogy miként restaurálják a kisautókat, milyen szerszámokat használnak, hogyan kell csinálni stb. Ez egy szűk körű csoport, mindenki jó viszonyban áll a másikkal, szó sincs irigységről, a saját keze által kidolgozott „trükköket” osztja meg a többiekkel és kérdéseikre válaszol” – fűzi hozzá Csaba.  

 

Csaba elárulta, hogy ebben a fajta hobbiban kezd divattá válni a diorámázás – ez egy újszerű foglalkozás, abból áll, hogy pár bizonyos méretű romhalmaz-autót beépítesz egy diorámába, amely jelképezhet egy szerelőműhelyt, egy roncstelepet vagy akár egy rali versenyszekvenciát is.

– Sose mondd azt, hogy soha. Én ezt mondtam magamnak egyszer, de mivel hogy gyerekkorom óta Mercedes-rajongó vagyok, bizonyos modell-álom volt, és az is marad számomra. Volt olyan autó, amit a sajátomnak tudhattam és vezettem is, de mint modellek, visszamennék egészen a klasszikusokig, az ’50-es évekig. A legkifejezőbb hatást egy nagyobb autó tudja adni, az 1:18-as méret eléggé közkedvelt, ezeket azok gyűjtik, akiknek van helyük, ahol tarthassák őket, mert pár darab már elfoglal egy sort a polcon. Van, aki dobozban gyűjti, van, aki nem. Arad megyében van egy gyűjtő, akinek több gyártótól is megközelítőleg 650 darab 1:18-as kisautója van.

 

Csaba szobájának egy sarkában szereli, bütyköli, szétszedi, majd megjavítja a restaurálásra szoruló darabokat a „Xabi Garage”-ban – ez nem más, mint egy íróasztalból, sok autóalkatrészből és még annál is több kisautóból álló garázs, ahol a romhalmazokból kiszelektált daraboktól autót épít, hiányzó alkatrészeket pótol vagy netán lefesti őket, ha szükséges. Csabi nem kisautókat gyűjt csak, hanem régi, pár évtizedes katalógusokat is, amelyekben pontosan le vannak írva az akkori évben gyártott modellek, méretek és márkák, fényképekkel illusztrálva.  

 

Molnár Csaba idén áprilisban is részt vett a Veterán Autók Tavaszi Parádéján a Szabadság téren, ahova a 3-4 éve elkezdett, darabokból összerakott, megközelítőleg 30 darabos Mercedes-gyűjteményét vitte ki.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'