Péntek, 2018. június 22., 10.18
Kíváncsi csevegés Pataky Lehel Zsolt újságíróval

„Amit teszek, azt Aradért teszem” (II.)

„Amit teszek, azt Aradért teszem” (II.)
„Amit teszek, azt Aradért teszem” (II.)

„Mint az oldott kéve, széthullunk”

 

– Mi a véleményed az Arad megyei magyar oktatás jelenéről és jövőjéről?

Nagyon sötéten látom a jövőjét. Mindannyian hibások vagyunk ezért. A tanároktól kezdve, a szülőkön át, a közösségi vezetőkig, az átlagemberig, aki az önfeladás útjára lép azzal, hogy színmagyar család a gyerekét nem magyar iskolába adja. Néha az az érzésem, hogy egy fél évre vissza kéne vezetni ezeket az embereket a múlt rendszerbe, hogy emlékezzenek, mi volt akkor, hogy lássuk, mennyire örvendtünk, ha láthattunk magyar tévét, ha megszólalhattunk magyarul egymás közt, mehetett a gyermek magyar iskolába, a pedagógusok házaltak, hogy ne szűnjön meg a magyar iskola, vagy tagozat. Most hiába mondjuk, hogy korlátozzák a jogainkat, most van magyar tagozat, és lehet. Kell hozzá gyerek! Igaz, hogy egyre kevesebben vagyunk, illetve egyre kevesebb gyermeket vállalunk, de akkor a magyar gyerekek 40-50 százalékát ne adják a román vagy más tannyelvű iskolákba! Ugyanakkor ez a szülő meg magától értetődően kéri a kedvezményes honosítást, és elvárja a magyar állampolgárságot… Szerintem mindenki felelősséggel tartozik a közösségért. Úgy érzem, hogy régen, a szigorú rendszerben a nyomás alatt nagyobb volt az összefogás. A rendszerváltás, az úgynevezett „gengszterváltás” után a szabadság és a szabadosság érvényesült, és úgy, mint az oldott kéve, széthullunk. Egyeseketnem érdekli, milyen lesz a jövő, mi lesz a közösség jövője, vagy mi lesz a felépített magyar intézményekkel, az épített örökséggel… Engem érdekel, hogy mi lesz. Nyilván érdekel a családom jövője is. De az is érdekel, hogy esetleg kihalunk teljesen, vagy húsz év múlva maradunk csak páran, és mutogatnak a turistáknak. Akkor már felkarolna az állam, mert már nem jelentenénk gondot.

 

„Rettentően bosszant az önfeladás”

– Hívő vagy? Templomjáró?

Római katolikus vallású vagyok. Fontosabb ünnepeken és néha máskor is felkerekedik a család, és elmegyünk a templomba. Egyébként gyakran járok templomba különféle rendezvények alkalmával, mint tudósító.

– Egy újságírónak szüksége van a hitre, hogy higgyen valamiben úgy, istenigazából?

Keresztény embernek tartom magam, és inkább a konzervatív és keresztény elveket vallom. Tisztelem a templomba járókat is, nem vagyok bigott katolikus, nem vagyok annyira istenfélő, de a vallásomat nem cserélném fel.

– Elégedett vagy?

Nem! Bosszant sok minden. Például az ebben a városban uralkodó káosz. Olyanok irányítják a várost, akiknek semmi közük hozzá, és nem is érzik át ennek a városnak a múltját, épített örökségét, azt hogy nincs rend, nincs civilizáció, fejetlenség uralkodik. Súlytalanok ülnek a képviselőtestületben, felhígult a közélet, a közszféra… Magammal sem vagyok elégedett. Nem mondom, hogy én vagyok maga a tökély. De próbálok úgy élni, hogy magam után rendet hagyjak, vigyázzak a környezetemre, ne zavarjam a szomszédokat, ne álljam el a kocsibejárót, próbálom betartani a minimális együttélési normákat. Bosszant mások butasága vagy bunkósága. Magyar közösségünket nézve meg – ismétlem – rettentően bosszant az önfeladás.

– Boldog vagy?

Mindennek ellenére, igen! Azt csinálom, amit szeretek, a munkámból élek, úgy, ahogy. Megpróbálok annak örvendeni, amink van.

– A televíziózásba nem kóstoltál bele?

Miután eljöttem a Nyugati Jelentől, Puskel Emese kérésére kicsit besegítettem neki. Ő szerződésben áll a mai napig a Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alappal (MTVA). Akkor a Duna Tévének és a Magyar 1-es csatornának készített riportokat. Számomra azonban a hangsúly a rádiózáson volt.

– Milyen terveid vannak?

Múlt évben megírtam több pályázatot. Hármat megnyertünk, és le is bonyolítottunk civilszervezetünkkel. Idén is írtam néhányat, de nem fogom bánni, ha nem nyernek. A pályázatírás, a lebonyolítás és az elszámolás rengeteg időt felemészt. Ebben az évben azt szeretném csinálni, amit legjobban szeretek. Nekem a legnagyobb örömet a rádiózás nyújtja. Elsősorban ezzel akarok foglalkozni.

– Megfogalmaznád hitvallásodat?

Nem vagyok művész, hogy ars poeticám legyen. Azt vallom, hogy mindenki a maga munkáját próbálja meg a saját képességei szerint, tisztességgel elvégezni. Akkor szerintem előbbre jut a világ. Senki ne akarjon többet vállalni, mint amire képes, s amit elvégez az ember, azt tisztességgel honorálják!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'