Hétfõ, 2018. december 17., 19.35
A Magyar Kulturális Világörökség része

Aradi élmények a Mohácsi Busójáráson

A busó öltözék fő célja, a félelemkeltés
A busó öltözék fő célja, a félelemkeltés

A busójárást a történészek egy része elsősorban télűző, tavaszköszöntő ünnepségnek tartja. A Mohácson élő sokácok Boszniából, Szarajevó környékéről érkeztek, hozták magukkal a busójárás hagyományát. Magyarországon Mohács kivételével sehol nem fordul elő. A legenda szerint, egy sokác lány orvosnak készült, ezért az anyanyelve mellett magyarul és latinul is megtanult, és minden tavasz elején a Földközi-tenger partján nyaralt. Bejárta Görögország, Olaszország és Spanyolország déli részeit, és annyira beleszeretett a busójárás szokásába, hogy a témában kutatni kezdett. Megtanult görögül is, így rájött, hogy a busójárás a görög mitológiából ered, amelyben ismert a patás, szarvas alak, aki a nimfákat üldözte, és a pásztorok istenének tekintették. Mivel a sokácok pásztorkodással foglalkoztak, ők is az istenüknek tekintették a jelzett alakot. Ők hozták magukkal Mohácsra a pásztorkodás istenének a tiszteletét, a termékenység varázsát. Manapság is él a szokás, miszerint a busók körbetáncolnak egy-egy nőt, akinek tulajdonképpen termékenységet varázsolnak. Amikor régen házról-házra járva hamut szórtak a földre, szalmát dobtak az állatok alá, ugyancsak termékenységet varázsoltak. Amikor a bikacsökkel vagy a férfi nemi szervet jelképező botocskával megütögetik, esetleg a lányok, asszonyok szoknyája alá nyúlnak, ugyancsak termékenységet varázsolnak. Amikor azonban este meggyújtják a hatalmas máglyát, tetején a kiszebabával, akkor a telet űzik el. Manapság a busójárás hatnapos ünnepségsorozat, ami csütörtökön kezdődik, húshagyó keddel zárul, amikor a Mohácson nyilvántartott 50 busó-csoport, amelynek tagjai 20-60 évesek, újra előadják a vasárnapi programot, de nem a nagy tömegnek, hanem inkább maguknak – készítette fel a mohácsi busójárásra Puskel Emese szervezésében, Papp Attila nagyiratosi polgármester autóbuszával érkezett harmincfős aradi, illetve Arad megyei csoport tagjait a csíkszeredai gyökerű Lőrincz Árpád helybeli idegenvezető.

 

 

Busók testközelből

 

Délután két órakor indult a busójárás, amely során a mohácsi 50 busó-csapat 1300 tagja – fekete ruhába öltözött, fejkendőt viselő, feketére festett arcú, boszorkányokat megszemélyesítő hölgyek, illetve a fejükön nagy szarvakkal ellátott, bundába öltözött, ijesztően kifestett álarcot viselő, szalmával kitömött nadrágot, harisnyát és bocskort, bakancsot vagy gumicsizmát viselő, kereplőket forgató vagy bottal felszerelt férfiak. A busók bármilyen háztartási kellékkel kiegészíthetik a szereléküket, de minden férfinak az övén hátul két jókora kolomp lóg, amelyek járáskor ritmikusan kolompolnak. Fontos kellék az álarc, amit a fafaragó mesterek Duna-parti fehér fűzfából készítenek. A maszkok nem egyformák, de közös vonásuk a félelmet keltő formák és színek. Régen egyszerűen állatvérrel festették ki őket. A mohácsi busók között él egy olyan legenda, miszerint a török hódoltság idején, amikor még a település környéke lápos volt, amelynek a szigetein a lakosok elbújhattak, a törökök nem követték őket. Egy éjszakán azonban fehér lovon, aranyozott ruhában megjelent egy ember, aki a sokácok tudtára hozta: nektek az a feladatotok, hogy kiűzzétek a törököket. Ehhez fűzfából faragjatok ki rémítő álarcokat, készítsetek kereplőket, buzogányokat, más szerszámokat, és amikor újra eljövök hozzátok, menjetek át a mohácsi oldalra az általatok kifaragott kéregcsónakokkal és űzzétek ki a törököt Mohácsról. A megjelenés utáni napon összegyűltek az emberek és várták a lovagot, aki azonban csak 150 év múlva, egy viharos éjszakán jelent meg újra. Ekkor a parancsára a sokácok beültek a csónakjaikba, átkeltek Mohácsra, ahol nagy zajjal, ijesztő álkarcokkal a törököt kiűzték a városból – fejezte be a 9 éve a Magyar Világörökség részét képező mohácsi busójárás előtörténetét Lőrincz Árpád idegenvezető. Mondókájához hozzáfűzte: a legendának tulajdonképpen semmiféle történelmi alapja nincs, de érdemes lenne elmenni a Városháza dísztermébe, ahol Gáll István festőnek van egy 6x5 méteres festménye, ami a Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet nyert, és a busóknak a Mohácsi-szigetről Mohácsra történt átkelését ábrázolja. Sajnos, állófogadás miatt, vasárnap a városháza díszterme nem volt látogatható.

 

 

Fogadalmi templom

 

Miután beszélt a 2002 óta Mohács életében bekövetkezett hatalmas fejlődésről, az itt megszervezett színes kulturális életről, a társaságot elkalauzolta a Széchenyi térre néző Fogadalmi-, más néven csatatéri templomba, amit a mohácsi vész 400. évfordulóján, 1926-ban Horthy Miklós kormányzó támogatásával kezdtek építeni. A mohácsiaknak ugyanis régi vágya volt valamiképpen megemlékezni az 1526-os csatára. A XIX. század végén Turcsánkai Turcsányi Soma a Csele-patak mellé felépítette a Lajos-szobrot, utána a római katolikus temetőbe csatatéri kápolna épült, de még mindig nem volt egy olyan központi szakrális hely, ahol 3 ezer ember imádkozhatott volna együtt a hősi halottakért. Éppen ezért a XX. század elején gyűjtéseket kezdeményeztek, és elhatározták, hogy a csata 400. évfordulóján, 1926-ban elkezdik a Fogadalmi-templom építését. Le is rakták az alapkövet Zichy Gyula püspök és Nagybányai Horthy Miklós kormányzó jelenlétében, de a legfontosabb, hogy a csonka Magyarország 3000 településéről egy-egy kilós földlabdát küldtek a hívek. E földgolyókat az alapkő mellé helyezték az elesett hősök tiszteletére. Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan tervezték a belső teret, ugyanők tervezték a Városházát is. A bizánci mór stílusban az akkori Búza térre épült templommal együtt a tér különböző patinás épületei is elkészültek. Mivel 1926-ban áttértek a koronáról a pengőre, ami sokkal kevesebbet ért, a templom építésére összegyűlt pénz értéke is a töredékére csökkent. Ezért csak óriási emberi áldozatokkal tudták a templomot egy bizonyos szintig felépíteni. Mellé terveztek egy 72 méteres tornyot, aminek az alapja elkészült, de a torony csupán 12-13 méteres maradt. Benne egy 20 kilós harangocskával, noha 5 darab több mázsás harangot terveztek a toronyba, ami egyben kilátónak is készült volna. Cél, rálátni a mohácsi síkra. Egy nagyméretű II. Lajos-szobrot is terveztek, helyette Varga Imre kisebb, rozsdamentes acélból épült II. Lajos-szobra készült el. A föld alá egy csontkamrát is terveztek, ahol a mohácsi síkon összegyűjtött hősök csontjait helyezték volna el. Lőrincz Árpád nagy szakértelemmel ismertette a templomba tervezett, illetve ott található, híres képzőművészek által alkotott ereklyéket, amelyeknek a részletes ismertetése külön tanulmányt érdemelne.

 

 

Ünnepi program

 

Miután a helybeli plébános, ft. Bacsmai László a színpadról áldást mondott a házaspárokra, elmondta a jó, állhatatos házasélet tízparancsolatát, kezdetét vette az ünnepi program.

Az a városban már régóta elkezdődött, ugyanis kivetítőkön már látni lehetett az utcákon mindenfajta kezdetleges járművel – kibelezett trabanttal, kerti traktor által vagy lóval vontatott szekéren, babakocsival és minden elképzelhető járművel –, folytonos kolompolás, nagy hangzavar közepette vonultak a busók. A programban megszabott utcákon, nagy hangzavart keltve vonultak, a Városháza előtti erkélyen összegyűlt városvezetők és magas rangú vendégek előtt hangosbemondón köszöntötték az érkezőket, akik a Széchenyi téren gyülekeztek a hatalmas rőzserakás közelében. Az egybegyűlt mintegy 10 ezer embert üdvözölte a város polgármestere, Szekó József, dr. Hargitai János, a térség parlamenti képviselője, Hoppál Péter államtitkár, majd ünnepi beszédet mondott dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki üdvözlő szavait követően kifejtette: „A busókhoz hasonlóan, űzzünk el minden rosszat, ami Magyarországot, Európát és a világ jóakaratú embereit fenyegeti! Segítsenek elűzni az idegenség démonát, ami Európában és a világban fel akar számolni minden kultúrát, feledésbe merítené a hagyományokat, majd otthontalanná teszi, összekeveri és eltünteti a népeket! Segítsenek elűzni a sötétséget, amely szembe akarja fordítani az embereket egymással, a férfit és a nőt, időst és fiatalt nem egymás társaivá, hanem egymás ellenségeivé akarja tenni! Amely a családot és a nemzetet nem a szeretet és az áldozatvállalás, hanem az erőszak forrásává tenné. A mohácsi busók etikai kódexe a keresztényi tanítás szerint így szól: úgy viselkedj másokkal szemben, ahogy szeretnéd, hogy mások veled szemben viselkedjenek!” Végszavában dr. Kövér László megköszönte Mohács elöljáróinak és a hagyományőrzőknek, amiért vigyáznak a derék busójáróinkra. Ezt követően a színpadon a busójárás egyik fontos mozzanata, a busóavatás következett. Az előadott rituálé után, a busóvá avatott fiatalokat követően, tiszteletbeli busóvá avatták dr. Kövér László házelnököt is, akire feladták a busók hagyományos subáját. Közben a téren sem unatkoztak az emberek, a busókkal készített közös fotókkal vegyesen, egyes hölgyeket 3-4 férfi busó körbetáncolt, jelképezve a megtermékenyítést, de közben egy zacskóból lisztet is szórtak a fejére, hogy emlékezetes maradjon számára a rituálé. A műsorban a színpadon egymást váltották a tamburazenekarok, amelyek szapora ritmusú balkáni zenét játszottak énekkísérettel.

17 óra tájban a telet jelképező fekete koporsót díszes kísértettel vitték a Duna-partra, ahol vízre bocsátották. Valamivel 19 óra előtt gyújtották meg a tér közepén épített hatalmas rőzserakást, tetején a kiszebabával. A lángok a városháza tornyának a magasságával vetekedtek, miközben a közönség vidáman ünnepelt.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu
'