Kedd, 2018. szeptember 25., 00.08
Tudomány és történelem

Árpád-házi királyokról modern technológiával

Egészen biztosan eurázsiai, nem finnugor eredetűek az Árpád-házi magyar királyok, jelentette be a minap Kásler Miklós professzor, a budapesti Országos Onkológiai Intézet vezetője, aki nemzetközi szakértői csapat élén 2013-tól vizsgálta tudományos módszerekkel a honfoglaló magyar uralkodó dinasztia tagjainak csontvázait. A több éves munka során a szakértői csoport beazonosította az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-mintát, főleg az 1172 és 1196 között uralkodó III. Béla király csontmaradványaiból.

A rangos magyar és külföldi tudósokból álló szakértői csoport éveken keresztül vizsgálta a székesfehérvári bazilika király-kriptájában, illetve a budapesti Mátyás templomban nyugvó Árpád-házi királyok csontmaradványait, s a kutatások jelentős eredményekre vezettek. Az apai ágon öröklődő, nemzedékről nemzedékre változatlan R1a haplocsoport génjei révén például sikerült beazonosítani, hogy melyik csontváz valóban Árpád-házi királyé, s melyik nem (néhány király örök nyugvóhelye ugyanis nem volt biztos a történészek számára), illetve megkönnyíti a királyok közötti kapcsolatok megállapítását. Például a III. Béla sírja melletti, székesfehérvári bazilikában lévő királysírról eddig azt feltételezték, hogy benne III. Béla valamelyik leszármazottja nyugszik. A tudományos vizsgálat azonban megállapította, hogy nem III. Béla leszármazottja nyugszik a sírban, hanem annak apja, II. Géza (uralkodott 1141 és 1162 között) vagy nagyapja, II. (vak) Béla (1131–1141). A DNS minta alapján az uralkodó dinasztia eredetét is könnyebb lesz megállapítani, a jelenleg még roppant homályos, honfoglalás előtti időket is könnyebb lesz feltárni.

A honfoglaló nagyfejedelem nevéhez kötött Árpád-ház tagjai a 895-ös honfoglalás és a dinasztia 1301-es, férfiágon való kihalásáig uralkodtak. Eleinte egy évszázadig pogány nagyfejedelmekként, Szent Istvántól kezdve pedig három évszázadig 20 felkent keresztény királyként. Az egyetlen magyar „nemzeti” dinasztiaként tartja számon a történelem, a későbbi királyi dinasztiák – a francia–olasz Anjou, a litván–lengyel Jagelló, a cseh–német Luxemburg vagy a német Habsburg – az Árpád-ház női ágú leszármazottjai révén kerültek Magyarország trónjára. Az Árpád-ház elnevezés mégis új keletű, a XIX. századi történészek honosították meg, maguk a dinasztia királyai bizonyára elcsodálkoztak volna az elnevezésen: korukban a Turul-nemzetség, vagy még inkább a Szent királyok nemzetsége elnevezést használták.

A királyi uralkodóház tehát nem volt finnugor eredetű, állapította meg a modern technológia. A tudomány felülírná a történelmet? Valószínűleg az új fejlemények megerősítik a magyarság türk eredetének híveit, és háttérbe szoríthatják a finnugor eredet hirdetőit, felelevenítve ezáltal a XIX. század türk–finnugor „tudományos háborút”. De nem feltétlenül, eurázsiai eredetű elit még uralkodhatott finnugor nép fölött. Neves magyar történészek már sokszor felvetették, hogy a szűk, uralkodói elit feltehetőleg türk eredetű lehetett, de már a honfoglalás előtti időkben elmagyarosodott. Végül is a hét honfoglaló törzs közül – nyék, megyer, kér, keszi, jenő, tarján és kürtgyarmat – csupán az első kettő elnevezése finnugor eredetű, a többi pedig türk. Ráadásul Európa történelmében számos példa van, hogy az eltérő idegen eredetű elit idővel beolvadt, az összeolvadásból létrejött új nép pedig megtartotta az elit nemzetnevét, viszont az alattvaló tömegek nyelve lett az anyanyelve. A germán (német) frankok szűk uralkodó rétege hamar beolvadt a latin eredetű alattvalóik tömegébe, a keveredésből létrejött francia nemzet előbbiek elnevezését és utóbbiak nyelvét örökölte. A skandináv (svéd) eredetű szűk Rusz elit is szlávok hatalmas tömege fölött uralkodott-zsarnokoskodott, a néhány nemzedékkel későbbi összeolvadásukból létrejött orosz nép viszont nyelvében szláv, s mára csak a történészek tudják, hogy a nemzetnév skandinávokra utal. Hasonlóképpen a türk eredetű bolgártörök uralkodó elit is az ottani honfoglalás utáni két évszázadban beolvadt, a mai bolgár nép szláv nyelvű, noha megtartotta egyértelműen türk nemzetnevét. A már eleve kevert, germán gót és iráni alán (jász) hódítók elitje is hamar beolvadt a nyelvileg latin eredetű alattvalóik tömegébe, a mai katalán nemzet egyértelműen latin nyelvű, Catalunya elnevezésében azonban a gót-alán elődök hagyatéka öröklődik. A vad germán longobárdok is beolvadtak nyelvileg, Lombardia gazdag észak-itáliai tartomány lakói nyelvileg olaszok, hazájuk viszont a germán hódítók nevét viseli a mai napig. Havasalföld román fejedelemség alapítója, Basarab (întemeietorul) is kun volt, ahogy Neagu Djuvara bebizonyította, utódai viszont hamar elrománosodtak. Hasonló folyamat tehát korántsem zárható ki a magyarság esetén, főleg, hogy az elit beolvadása legkésőbb a honfoglalás idején, de inkább már azelőtt végbement.

A keleti sztyeppen – a népvándorlás „autópályáján” – amúgy is nagy volt a keveredés az évszázadok során, germán (gót, gepida), szláv, iráni (szkíta, szarmata, jász/alán) és mindenekelőtt türk (hun, avar, bolgártörök, besenyő, úz, kun, később tatár, mongol) népek, vagy népmaradványok között. A bolgár például eleve keveréket jelentett ótürk nyelvén, egyes történészek szerint a székelyek is ebből a hamar szétesett kevert törzsszövetségből származnak. Egy finnugor eredetű nemzet is könnyen bekerülhetett abba a nagy keveredésbe. A magyarok mellett számos türk népnél fellelhető hun eredet is alighanem erre a keveredésre vezethető vissza, amikor törzsszövetségek jöttek létre és bomlottak fel, s amikor a kulturális és nyelvi hatások kölcsönösek voltak. A legendás Attila hun királytól való származás-mítosz például halványan fellelhető a mai bolgároknál is, míg az oszmán-törököknél (igazi törököknél) markánsan.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'