Szerda, 2017. november 22., 01.08
Gyulay Zsuzsanna és a Strófa trió estje Déván

Átmelegedni a versben

Aranyhídon melengethették lelküket a magyar irodalom nagyjainak gondolataival a dévaiak, akik részt vettek Gyulay Zsuzsanna és a Strófa trió előadásán a helyi magyar iskolaközpontban.

 – A Strófa trióval idén márciusban volt az első közös műsorunk, és amikor meghívást kaptunk a nagyszebeni Ars Hungarica Fesztiválra, úgy gondoltuk: Arany évforduló lévén mindenképp a magyar költőóriás verseiből kellene műsort összeállítani. Mivel azonban idén már sokan és sokféleképpen dolgozták fel az Arany-költeményeket, az évfordulós versválogatásból kiindulva áthidaltunk a 20. század költészetébe, József Attila, Ady, Radnóti, Kosztolányi, Juhász Gyula, Dsida, Pilinszky, Csoóri Sándor, Birtalan Ferenc, sőt kevésbé ismert kortárs költők verseit is beépítettük a műsorba. Így született az Aranyhíd – fogalmazott Gyulay Zsuzsanna, Radnóti-díjas versmondó. A Strófa trióval közösen megszólaltatott műsor azonban nem csupán szerkezetében illeszkedett az ötletes címhez, tartalmában is igazi arany gondolatok hangzottak el, az említett költők érett korszakának versei, amikor az életet már megjárták a világ kopott szekerén és lelkükben ragyogóvá csiszolták az életbölcsességet.

–      Számomra különleges élményt jelentett felkészülni erre a műsorra. Bár gyermekkoromban is szerettem verset mondani, az életem úgy alakult, hogy csak hosszú évek múltán, egy kisebb malőr nyomán tértem vissza a versmondáshoz, önmagamat keresve. Nagy élmény volt ez a visszatérés, hiszen érett fővel a versek is gazdagabban szólaltak meg bennem és csodálatos volt felismerni, hogy mennyit építenek, mennyit gazdagítanak e sorok, hány élethelyzetben nyújtanak vigaszt, megerősítést. Csodálatos lehetőségnek érzem, hogy így, versmondóként nem csupán elolvashatom ezeket a nagyszerű, letisztult gondolatokat, hanem tovább is adhatom, úgy, mintha a sajátjaim lennének. Néha beleborzongok: milyen nagyságok közé emelkedhet lélekben az ember, amikor tolmácsolja a költőóriások sorait – fogalmazott az előadást követően Gyulay Zsuzsanna. Arról is beszélt: a legnehezebb talán a nagyon ismert, szinte beskatulyázott költők, versek megszólaltatása. – A ma esti műsorban itt volt Kosztolányi Akarsz-e játszani című verse, a József Attila-költemények, vagy Arany János Letészem a lantot c. verse. Ezek mind komoly kihívást jelentettek, hiszen magamban is le kellett bontanom azokat a paneleket, melyek körülzárták e költeményeket, Kosztolányinál a játszi könnyedséget, Aranynál a túlzott melankóliát. József Attila pedig annyira sokszínű, annyira mély és összetett érzésvilágú költő, akinek gondolatait még bőven lehet ízlelgetni, boncolgatni. Az Arany-versek is sok újdonságot tartogattak számomra. Különös élmény volt együtt dolgozni a Strófa trióval, akik kimondottan erre az alkalomra zenésítették meg a műsor Arany-költeményeit. Érdekes volt megtapasztalni, hogyan érlelődik bennük a dallam, hogyan hangolódik rá a vers mondanivalójára és hogyan teljesíti ki azt – fogalmazott Gyulay Zsuzsanna. A Strófa trió vezetője, Dara Vilmos is megosztotta a versek megzenésítésének történetét. A vele készült rövid interjúnkat egy következő lapszámban olvashatják.

A dévai előadást követően, házigazdaként Kun-Gazda Gergely köszönte meg a szívet melengető versek tolmácsolását. – Manapság az irodalomnak fő feladatává vált, hogy egy pillanatra megállítson bennünket a nagy rohanásban, önmagunkkal való szembenézésre késztessen és ez ma itt megtörtént. Csoóri Sándorral igyekeztünk átmelegedni a versben és „reumássá vált szívünkben” önvizsgálatot tarthattunk. Köszönet érte az előadóknak, akik útban Nagyszeben felé, rövid megállót tartottak Déván, hogy az itteni közösséget is megörvendeztessék műsorukkal – mondott köszönetet a helyiek nevében Kun-Gazda Gergely.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu