Autonómia európai időszámításban

Adva van tehát az erdélyi magyarság autonómia igénye. Ebből még bármi lehet, vagy maradhat. Mire legyen tekintettel az erdélyi magyar kisebbség az ügy politikai tálalásában? Bakk Miklós politológus moderálásával ültek asztalhoz magyar és románértelmiségiek, hogy megvitassák az erdélyi magyarság önrendelkezésének perspektíváit: Smaranda Enache, Daniel Barbu, Dorin Zamfirescu, Kolumbán Gábor, Izsák Balázs, Ferencz Csaba, Csinta Samu és Gabriel Andreescu részvételével. Az eszmecserén tárgyilagos elemezés történt, ötvöződött a politikai beszéd a tudományossal, sőt új fogalommal is gazdagodott az önrendelkezés diskurzusa. Politikai diskurzust többnyire a magyar előadók folytattak, a román fél értelemszerűen inkább értelmezett. Az autonómia társadalmi, gazdasági és politikai dimenziói értelmezést nyertek.

A beszélgetést Smaranda Enache felvezetése indította. Kijelentette, az erdélyi magyarság ezen törekvése békés úton zajlik és nem jelent semmilyen biztonságpolitikai kockázatot. Hozzá kell rendelni az autonómia kérdéskörét az európai intézmények politikai trendjeihez, azok logikájához. Ezt a megállapítást majd minden előadó megerősítette a Jakabffy-műhelyben. A regionalizmus domináns és integrált része az Európai Unió intézményrendszerének, a számos részletkérdés mellett, effelé érdemes építeni. 2013-ra Románia kötelezettséget vállalt, hogy átalakítja régióit, ami növeli a kérdés aktuálpolitikai súlyát. Sikeres közéleti tematizációja pedig segítheti Románia regionalizációs folyamatát, annak hatékony átalakítását.

A jelenlevő Izsák Balázs SZNT-elnök is ezt hangsúlyozta. Kolumbán Gábor meglátásában a diskurzust kiegészítheti egy ökológiai szempont is: az autonómia eszközként szerepelhet Székelyföld sajátos tájrajzi értékeinek megvédéséhez. Ebben azértelmezésben egy ökotudatos, globális modernizációs jelentéssel gazdagodhat az önrendelkezés kérdése.

Mindezekkel Székelyföld területi autonómiájának narratívája és érvrendszere EU-konform kérdéssé válhat. Úgy tűnik, az értelmiség egy része, sőt az erdélyi magyar politikai elit is azonos nyelvet beszél az önrendelkezés ügyével kapcsolatban. Az RMDSZ is hasonló stratégiában gondolkozik. Ez az egyetértés önmagában azonban nem elegendő, a politikai akarat sikere a demokrácia szabályain múlik, így az autonómia kérdésében is a lényegi döntéseket az ismeretlen román szavazópolgár hozza meg. A román pártok cselekvése pedig az ő politikai vélekedéseit követi. Elutasíthatja, de ő az, aki akár legitimálhatja is. A regionalizmust azonban három romániai párt is a zászlajára tűzte: a demokraták, a liberálisok és a szociáldemokraták. Ez biztató kiindulási pontnak vehető. De szükség van a szélesebb nyilvánosság figyelmére is, és bár igaz, hogy a párbeszéd szűk körben Tusványoson elkezdődött, a közvélemény mainstreamje még mindig tehetetlenül áll a kérdés előtt és többnyire régi reflexek mentén címkézi az autonómia ügyét. Levonhatjuk a következtetést: az önrendelkezés intézménye Romániában 2013-ig nagy kihívás elé állítja majd az európai intézményrendszert Romániában. Az erdélyi magyar és a román pártokat is, szavazópolgárostul.