„Az autonómia lehetne a közös cél”

Ma délután az 1848-as hősök győrödi emlékművénél kezdődtek a március 15-ei megemlékezések, a gyárvárosi 1-es számú Általános Iskola magyar tagozata és a Magyar Nyugdíjasok Klubja szervezésében.

Közvetlenül az emlékmű előtt – a résztvevők nem kis megrökönyödésére, hatalmas építőanyag (sóder) rakás díszelgett - a másság iránti tiszteletlenség „emlékműve”!

A megemlékezés résztvevőit Pál Krisztina, az 1-es Iskola aligazgatója köszöntötte. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke arra emlékeztetett, hogy 1848-49-ben a magyar történelem nagyjai közül többen is megfordultak Temesváron, igaz, hogy a szabadságharcosok talán legfájóbb veresége is Temesvárhoz kötődik. „Merítsünk erőt a 48-as hősök példájából, de az 1956-os és 1989-es temesvári forradalmi eseményekből is a megmaradásunkhoz itt a bánsági szórványban!” – mondta Halász Ferenc. Az Új Ezredév református lelkipásztora, Gazda István a 48-as magyar forradalmárok lelkét melegítő belső tűzről beszélt, ami úgy tűnik, már hiányzik a róluk megemlékező ünnepi beszédekből. „Ahhoz, hogy ez a belső tűz ismét fellobbanjon, mindenki által felvállalható közös célra lenne szüksége az erdélyi magyarságnak, amit egy szóban úgy fogalmazhatnánk meg: autonómia!”

Kapor János, a Millenniumi templom plébánosa Széchenyi István ma is megszívlelendő szavait idézte fel: „Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen!”, majd a bánsági szórványmagyarság megmaradásáért fohászkodott a Teremtőhöz. Az 1-es iskola 5-8 osztályos tanulói, Péter Csilla és Molnos Ildikó tanárnők irányításával, 1848-as témájú verses-zenés összeállítással rótták le tiszteletüket a szabadságharcos hősök  győrödi obeliszkjénél. A megemlékezés befejező részében a résztvevő szervezetek képviselői a kegyelet koszorúit helyezték el az emlékmű lábánál.