Szerda, 2017. december 13., 13.02
XIV. Véndiák-találkozó Aradon

Az iskola végigvezet minket az életen

A csikys diákok nt. Vékony Zsolt lelkipásztor gitárkíséretével énekelnek
A csikys diákok nt. Vékony Zsolt lelkipásztor gitárkíséretével énekelnek

Amint azt előzetesen meghirdettük, az Aradi Magyar Napok programjához igazodva, szombaton az arad-belvárosi katolikus templomban 9 órakor kezdődött az Alma Mater Alapítvány által szervezett XIV. Véndiák-találkozót felvezető ökumenikus istentisztelet.

 

Lélekemelő ökumenikus istentisztelet

A Tankó László kántor-karnagy által előadott kezdőének után Naschauer Kinga, a Csiky Gergely Főgimnázium diákja szavalta el a Himnuszt, majd p. Blénesi Róbert minorita házfőnök nevében Zsók Hunor minorita testvér köszöntötte az egybegyűlt, különböző vallású híveket. A minorita kamarakórus énekei között ugyancsak Zsók Hunor olvasott fel a szentírásból, majd nt. Vékony Zsolt József szentleányfalvi református lelkipásztor igehirdetése következett – a közösségek, illetve a különböző felekezetekhez tartozó hívek közötti testvéri egyetértés kérdését járta körül. Feltette a kérdést: mi értelme van annak, hogy a templomban bizonyos időközönként összegyűljenek a volt iskola-, illetve osztálytársak? Bibliai idézetből kiindulva vonta le a következtetést: csak ott alakulhatnak ki igazi, megtartó emberi közösségek, ahol a keresztények felekezeti hovatartozástól függetlenül, Isten nevében, az Ő szeretetében gyűlnek össze. Mert az élet során sokszor elcsüggedünk, feltesszük a kérdést: van-e értelme magyarsággal kapcsolatban össze- és megtartó közösségről beszélni, miközben egyre fogyunk és e kevesen is gyakran egymás ellen fordulunk? Igen, van értelme, mert Isten előtt a kevés is soknak számíthat, az Ő nevében egybegyűlők nagy erőt képezhetnek. E közösségépítésre kiváló alkalmat nyújtanak a véndiák-találkozók, ahol együtt eleveníthetik fel a régi szép emlékeket, az elhunyt kollégákhoz, tanárokhoz fűződő történeteket, amelyek lélekben megerősítenek minden résztvevőt. Mert rendkívül fontos tudni, hogy ha év közben szétszóródva élünk is a világban, az aradi magyar középiskola diákjai ugyanahhoz a megtartó közösséghez tartoznak. Éppen ezért indítványozta, hogy a résztvevők fogják meg egymás kezét akár ismeretlenül is, és mondják egymásnak: örvendek, amiért velem vagy, fontos vagy számomra, egy közösségbe tartozunk!

A hívek közül sokan könnyekig meghatódva tettek eleget a felkérésnek, egymás kezét fogva, még inkább összetartó közösségé válva.

A továbbiakban nt. Karczagi Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, a Csiky Gergely főgimnázium legidősebb diákja elevenítette fel az iskolához, illetve a minorita templomhoz, a minorita atyákhoz főződő emlékeit. Katolikus-református családban nőtt fel, ezért 5-6 éves korában először a minorita templomba hozták, ahol nagyon tetszettek neki a szép festmények és domborművek. Később is, a református templom mellett, szívesen eljárt a minorita templomban szervezett szertartásokra. A középiskolában tanító minorita atyák, illetve katolikus tanárok igen felvilágosult, liberális elveket vallva hirdették az ökuméniát, mindenkit meghagyva a maga hitében, jó magyarnak neveltek. Később, már református lelkészként is mindig nagyon közel érezte magához a minorita testvéreket, illetve a katolikus vallást. Éppen ezért, Isten különleges kegyelmének tartja, amiért 96 évesen megérte, hogy a minorita templomban mondhassa el személyes élményeit, vallomását.

Az arad-belvárosi magyar baptista gyülekezet kórusának a pallérozott énekszolgálatát követően Simon András, belvárosi baptista lelkipásztor imaszolgálata következett. Abban az iskolára, az oktatásra, illetve a nevelésre vonatkozó gyermekkori egészséges emlékeinek a felelevenítéséből kiindulva, a változó világon keresztül eljutott a változatlanhoz, Isten örökérvényű tanításainak a betartásához. Mert akik Isten igéjével, a biblia tanításai alapján élik az életüket, szövik a közösségi kapcsolataikat, azok bizton számíthatnak a boldog életre, illetve a mennyországra. Isten az embert nem szomorúságra, egyedüllétre teremtette, hanem összetartó, egymásért élő, egymásért tenni akaró társadalmi életre. Ilyen életet és jövőt kívánt nemcsak az aradi, hanem az egész magyar nép számára.

A Csiky Gergely Főgimnázium diákjai, a nt. Vékony Zsolt József lelkipásztor gitárkíséretével előadott énekeit követően, együtt mondták el a Miatyánkot. A lélekemelő ökumenikus istentisztelet a jelen lévő lelkipásztorok közös áldásával, nemzeti imánk közös megszólaltatásával zárult.

 

Örökös kötelékünk, az iskola

A templomból a Csiky Gergely Főgimnázium udvarára átvonult véndiákokat dr. Muntean Tibor iskolaigazgató köszöntötte, aki örömének adott hangot, amiért ilyen sokan tartották fontosnak az egymással való találkozást. Köszönetet mondott az Alma Mater Alapítvány kuratóriumának a Véndiák-találkozó újbóli megszervezéséért. Versidézetből kiindulva fejtette ki: megmaradásunknak fontos momentuma az egymás keresése, amit a leghatékonyabban akkor tehetjük, ha volt iskolánkban keressük egymást. Mert a régi emlékek és történések, amelyek egykor összekötöttek bennünket, ameddig élünk, mindig össze fognak kötni. Mert az iskola mindig összeköti a múltat a jelennel és a jövővel. Olyan korban élünk, amikor a fiatalságnak nagyon nehéz megmutatni, miért fontos tartozni valahova. Nem tárgyként kezelnek bennünket, mint a diktatúrában, manapság csupán elektromos jelek vagyunk egy nagy semmiben. Egy ilyen korszakban a véndiák-találkozók azok az összejövetelek, ahol megmutathatjuk a fiatalságnak: hiába bármilyen modern technika, hiába mindaz az információ, ami elhalmozza őket, az iskolai közösség az, ami igazán értékteremtő, ami végigvezet minket az életen a kezdetektől a végig.

Emlékezni kell mindazokra, akik testi valójukban már nem lehetnek velünk, de tudni kell: a mi utunk soha nem ér véget, nekünk mindig tanítanunk kell, példát kell mutatnunk a fiatalságnak, hogy mindaz, amit az elődeink is, mi is tettünk, azok igazi értéket képviselnek, ezért nekik is hasonlóképpen kell megélniük a jövendő véndiák-találkozóit.

 

Az igazgató beszéde végén átadta a szót Nagy Etelkának, az Alma Mater Alapítvány elnökének, aki ugyancsak örvendve mondott köszönetet mindazoknak, akik a rendezvényt megtisztelték a jelenlétükkel, különösen azoknak, akik messziről érkeztek. „Szeretettel emlékezünk tanárainkra és tanítóinkra, akik mindig átsegítettek bennünket a nehézségeken, akik példaképeink, betartották a szeretet parancsát a legnehezebb időkben is. Megtanítottak bennünket az egymás iránti felelősségre, illetve tenni akarásra. Korunk értékrendjében is megfelelő helynek kell lennie a léleknek és a szívnek.”

Egy Ady-idézetet követően köszönetet mondott a figyelemért, illetve a program után mindenkit szeretetvendégségre hívott. Beszédét a két év múlva esedékes viszontlátás reményében zárta.

 

Diákműsor, visszaemlékezés Karczagi Sándorral

 

A továbbiakban a Csiky Gergely Főgimnázium diákjainak a műsora következett, amiben Hermann MáriaVéndiák-találkozás című költeménye hangzott el, utána Khell Jolán tanító vezetésével a Kispacsirták énekeltek, a Csikys nagydiákok két párja néptáncbemutatót tartott. A véndiákok az I. emelet folyosóján, osztályaiban találkoztak, beszélgettek, miközben a szervezők szeretetvendégséget biztosítottak számukra. A közönség jelentős része részt vett a Tóth Árpád Teremben tartott Az iskola emlékszik neves tanáraira címmel Karczagi Sándorral folytatott visszaemlékező beszélgetésen. Ott Ujj János történész, nyugalmazott tanár faggatta a rég múlt időkről, Fischer Aladár, legendás iskolaigazgató köré gyűlt tanári karral, diákjaival, illetve a nyilvánossági jogtól megvont intézmény működésével kapcsolatos emlékei felől. E témára bővebben visszatérünk.

Az idei, a XIV. Véndiák-találkozó a nemzedékek találkozójával zárult, a sikeréért köszönet jár a szervezőnek, az Alma Mater Alapítvány kuratóriumának, valamint a támogatónak, a Bethlen Gábor Alapnak.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu