Kedd, 2018. április 24., 17.16

Az odafigyelő nevelés komoly megelőzési folyamat

Az odafigyelő nevelés komoly megelőzési folyamat
Az odafigyelő nevelés komoly megelőzési folyamat

Kábítószer volt, van, lesz. Önmagában ez nem probléma. A probléma ott kezdődik, hogy mi élünk vissza a szerekkel. Kalóz János György pszichológus, addiktológus nagyon helyesen megfogalmazta a „veszélyt” a múlt héten a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartott interaktív beszélgetésen.

 

– Mi lenne a megoldás arra, hogy ne éljünk vissza a szerekkel? Hogy ne jelentsenek veszélyt?

– A megoldás: amikor észrevesszük, hogy van valami problémánk, vagy helytelenül reagálunk bizonyos helyzetekre, melyek negatív érzéseket váltanak ki belőlünk, akkor kezdjünk vele valamit. Ne hagyjuk, hogy egyik problémára jöjjön a másik, és az a rengeteg negatív érzelmi töltet felgyűljön bennünk. Azt meg semmiképp ne tegyük, hogy egy adott pillanatban, amikor azt érezzük, mindenféle bajunk van, felhajtunk két pohár pálinkát, ami elnyomja ezeket az érzéseket, s akkor azt érezzük/mondjuk, hogy ez a megoldás. Nem! A megoldás energiát fektetni abba, hogy a problémával kezdjünk valamit. Például, ha fáj a fogam, akkor nem az az első, hogy bekapok egy fájdalomcsillapítót, hanem elmegyek és betömetem. Veszélyes dolog ez, hiszen úgy tudunk menekülni, hogy észre sem vesszük.

 

A csíkszeredai születésű szakember függőségben lévő, vagy függőségtől szenvedő emberekkel foglalkozik, a kolozsvári Báthory Prevenciós Iroda vezetője. Hitelessége talán abban rejlik, hogy, mint ő fogalmazott: „én ezt az utat A-tól Z-ig bejártam. Huszonhárom évesen rágyújtottam egy füves cigarettára, három hónap múlva már a kokaint nyomtam. (…) Három évig átvertem a szüleimet úgy, hogy miközben velük laktam, folyton be voltam tépve. (…) Jó anyám élete legjobb döntése volt, hogy kirakott otthonról. Én akkor kezdtem el gondolkodni, összeszedni magam” – meséli történetét Kalóz János.

Ez a drasztikus megoldás nyilván nem minden esetben vezet sikerhez, de vannak helyzetek, amikor hasonló módszert kell választani.

 

– Ha kábítószerről beszélünk, melyik a legveszélyeztetettebb korcsoport?

– Bárkiből válhat függő, a legnagyobb veszélyben azonban mégis a tinédzserek vannak. Mert kíváncsiak. Mert érzékenyek. Sokkal érzékenyebbek mindenre, sokkal intenzívebben élik meg a dolgokat, mint a felnőttek. Sok minden ráviheti őket, hogy elkezdjék használni a drogokat, pl. kíváncsiságból, menőzésből, hogy beilleszkedjenek egy társaságba, hogy elfogadják őket. Tulajdonképpen nem a szer a lényeg, nem az számít, hogy mit szed be, vagy mit használ, hanem az élmény, amit attól kap, az a fontos. És ezt az élményt hajszolják, ez kell nekik.

 

– Milyen jelek lehetnek gyanúsak? Például szülőként mire figyeljünk?

– A hirtelen változások, a tanulmányi eredmények romlása, viselkedésbeli komoly változások… ekkor már érdemes elkezdeni odafigyelni. Ez nem azt jelenti, hogy ellenőrizzük a telefonját, számítógépét stb. Nagyon óvatosnak kell lenni, mert ha valóban használ valami szert, és csak egy apró jelét veszi észre annak, hogy gyanakszunk, akkor veszélyt érez és bezár előttünk. Óvatosan, diszkréten kell szinten tartani a dolgot és odafigyelni rá. Nincs erre recept, ki hogyan csinálja/csinálhatja, de ilyenkor jó cseleket bevetni, például házibulit szervezni otthon, elhívni a barátait, hogy lássuk, kik jönnek el, kikkel van körülvéve…

 

– Ha fel kellene állítani egy top-kábítószert, hogy nézne ki a lista? Melyik van első helyen?

– A marihuána listavezető, s aztán következnek a dizájner drogok.

 

– A kapudrog elmélet szerint a kannabisz használata keményebb drogok szedéséhez vezet. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki egyszer/kétszer/néha füvet szívott, abból előbb-utóbb függő lesz?

– Lehet. A marihuána akkor válik kapudroggá, ha valaki elkezdi használni és kergetvén az általa keltett érzéseket, egy idő után azt a marihuánától már nem kapja meg, viszont nem akar lemondani róla, akkor vált egy másikra. Így válhat kapudroggá. Ha nem tudjuk kezelni, ha úrrá lesz rajtunk, akkor kezdődnek a bajok. A marihuána is okoz függőséget. Elég komoly lelki függőséget. A másik negatívum pedig, hogy ha füves cigit szívunk, akkor ameddig a THC (teljes nevén tetrahidrokannabinol, a kannabisz fő pszichoaktív összetevője, hatóanyaga – szerk. megj.) dolgozik, a mi saját agysejtjeink, melyek a dopamint termelik, elmennek vakációra – na, ez a baj.

 

– Mi a tapasztalat? Amikor már akkora a baj, hogy segítség kell, önszántukból fordulnak szakemberhez vagy ösztönzésre, netán erőszakkal viszik őket?

– A szülők jönnek hozzám, nem ők maguk. Rávenni nem nagyon lehet őket. Ha már a saját bőrén érzi, tapasztalja, hogy most vagy az életem teszem tönkre, vagy komoly problémáim lesznek, akkor már nagy a valószínűsége, hogy saját magától jön el. Amíg a szülő küldi, addig is van motiváció, csak az külső. Ez nem azt jelenti, hogy a sutba kell dobni az ügyet, csak ebben az esetben a lefutási idő hosszabb. Akkor lehet sikeres egy terápia, ha lefutotta a köreit, ha sikerült megütnie a bokáját, és túléli.

 

– Romániában vannak durva esetek? Tinédzserek belehalnak?

– Persze, hogy vannak. Nem minden második nap, de van rá precedens, hogy tizenévesek túladagolják magukat. Főleg az új dizájner drogok veszélyesek. Ezeknél a legnagyobb probléma az, hogy nem tudjuk, miből állítják össze, mert mindig cserélgetik az összetevőket, hogy ne lehessen behatárolni. És ha egy ilyen szertől egyik alkalommal nem lett baja, ha a következő használatra már kicserélik az összetevőket, akkor lehet, hogy azt már nem bírja meg, és kész a tragédia.

 

– Nyilvánvaló, hogy a megelőzés a legfontosabb ebben a kérdésben. Ez hogyan történjen? Felvilágosítással? Tiltással?

– A helyes információk közlése, és ennek a következetes betartása egy nagyon komoly prevenciós folyamat. Én az igazi megelőzést a nevelésben látom. Ha a gyerekem megtanulja, hogy a problémáimmal kezdek valamit, nem a következményeire reagálok, és természetesen jó példával járok elő. A helyes nevelés, az odafigyelő nevelés a szülők részéről egy nagyon komoly megelőzési folyamat. Érdemes erről a világról időnként beszélgetni, de semmiképp nem úgy, hogy „na fiam, gyere ide, most leülünk, és beszélünk a kábítószerekről”. Nem, nem így. Mi magunk kell megtaláljuk azt a nyelvet, azt a módszert, ahogyan közelítsünk. Sokszor kérdezik tőlem a szülők, hogy bizonyos témákról mikortól kell elkezdeni beszélni? Nincs ilyen. Amikor a gyerek kérdez, akkortól kell elkezdeni beszélni. Hogy csináljuk jól szülőként? Nincs erre forgatókönyv!

Három nagyon fontos dolgot javasolnék: az együtt töltött minőségi idő, a kommunikáció, és nem utolsósorban hagyatkozzunk az ösztöneinkre is, mert az jókat mond!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas