Péntek, 2017. május 26., 14.02
Fogyatékkal élő fiataloknak gyűjtenek

Az Ultrabalatonon rajtolnak a Kárpáti Csigák

Csiga-stratégák: Kisfaludi-Bak Zsombor, Cioba Ciprian, Daradics Zsolt. További csapattagok: Daradics Balázs és Gáspár-Barra Szilárd
Csiga-stratégák: Kisfaludi-Bak Zsombor, Cioba Ciprian, Daradics Zsolt. További csapattagok: Daradics Balázs és Gáspár-Barra Szilárd

Szombaton indul a XI. NN Ultrabalaton, Közép-Európa leghosszabb futóversenye, melyen a rajtvonalnál 200 egyéni futó és 1000 csapat sorakozik, köztük a Kárpáti csigák. A dévai és kolozsvári fiatalokból verbuválódott csapatról, esélyeikről, motivációjukról Daradics Balázzsal beszélgettünk.

 

– Futóversenyről lévén szó, eléggé meglepő nevet választott a csapat...

– Igen sokat agyaltunk, hogy mi legyen a nevünk. Ez a csigás változat a második felbukkanó ötlet volt, de mindannyiunk tetszését elnyerte. Merthogy nem tartottuk magunkat túlzottan gyors futóknak, ezért jött a csiga.  Meg itt élünk a Kárpátok ölelésében, innen az előnév.

– A csapattagok eddigi teljesítményét nézve azért némi szerénység is megbúvik e névben, hiszen mindannyian lefutottatok már legalább egy maratont.

– Igen, van néhány száz kilométer a lábunkban. Mindannyian több éve futunk, és néha az edzések is egy-egy félmaratont tesznek ki. Az Ultrabalaton 220 kilométere azért mégis komoly kihívást jelent. Ezért is döntöttünk a csapatos részvétel mellett. Öten vagyunk a csapatban, együttes erővel fogunk megbirkózni a távval, remélhetőleg jó eredménnyel.

– Mi a célkitűzés? Kibírni vagy pódiumra kerülni?

– Hát elsősorban le szeretnénk futni a távot. A pódiumot azért túlzás lenne megcélozni, hiszen e versenyen profi futókkal együtt rajtolunk. De bátor csigaként úgy indulunk, hogy az első tíz csapat között szeretnénk célba érni. Ez persze sok mindentől függ. De a tavalyi Ultrabalaton eredmények és saját teljesítményeink összevetése alapján nem lehetetlen.

– Váltót fogtok futni, ez egyénenként milyen távot jelent?

– Nagyjából negyvenegynéhány kilométer jut mindenkinek. De ezt is felosztottuk kisebb távokra.10-15 kilométerenként váltjuk egymást, hogy minél jobban bírjuk az iramot.

– Régóta motoszkál bennem a kérdés, hogy mi késztet valakit arra, hogy benevezzen egy futóversenyre. Az egészségmegőrzést célzó futás egyre népszerűbb, de a verseny azért ennél többről szól. Időt, pénzt, energiát igényel. Mit kap érte az ember?

– Sok-sok élményt, önbecsülést, bátorságot, ellenálló-képességet és nem utolsósorban jó barátokat. Amikor elkezdtem szaladni, egy barátom mondta, vigyázzak, mert hamarosan elkap a verseny-vírus. Igaza volt. Csodálatos élmény ott lenni egy rajtnál, és még csodásabb célba érni, legyőzni útközben a testi-lelki gyengeségeket, megérezni a futótársak kitartását, a szurkolók, szeretteid beléd vetett hitét, ami mind arra sarkall, hogy legyőzd a korlátaidat.

– Ezúttal mindezt még további élménnyel dúsítjátok, hiszen nem csupán magatokért szaladtok, hanem jótékonysági céllal álltok rajthoz.

– Igen. A csapatból néhányan már korábban is futottunk jótékonysági céllal. Jómagam a cukorbeteg és rákban szenvedő gyermekek számára szervezett ingyenes Yuppi tábort támogattam. Most a dévai Fioretti csoportnak szeretnénk gyűjteni.

– Mesélj egy kicsit a Fiorettiről.

– Ez valójában egy elég fiatal csoport. László Attila jó barátunk hosszú évek óta foglalkozik külföldön fogyatékkal élő fiatalokkal. Egy ideje megpróbált Déván is gyógyító közösséget teremteni számukra, melybe családjaikkal együtt bekapcsolódhatnak. Olyan tevékenységeket szerveznek, melyek feltöltődést, készségfejlesztést, közösségi élményt és örömet hoznak. Dédelgetett álmuk egy nyári tábor vagy kirándulás, amely a mai gyermekek, fiatalok körében gyakori, a fogyatékkal élők számára viszont életre szóló élményt jelenthet. Szeretnénk mi is hozzájárulni ehhez, és bízunk benne, hogy sokan vannak, akik jó szívvel támogatnák e kezdeményezést.

– Konkrétan hogyan gondoltátok ezt a támogatást?

– Mi felajánljuk a versenyen való részvételünket (melynek költségeit egyénileg fedezzük), és gyűjtést hirdetünk szurkolóink, barátaink, ismerőseink körében a Fioretti számára. Az adományokat személyesen is átvehetjük, van egy bankszámlánk is, amire be lehet fizetni. A konkrét adatok a Carpathians Snails Facebook-oldalon találhatók, ahol magyar, román és angol nyelven olvashatnak a csapatról, eddigi teljesítményeinkről, célkitűzésünkről, illetve a Fioretti csoportról. Az adományok a verseny előtt, alatt, illetve után is befizethetők. Zárásképp szeretnénk majd egy képekkel, kisfilmmel dokumentált beszámolót tartani az érdeklődőknek, támogatóinknak.

– Futóként, hogyan élitek meg a jótékonykodást? Ad ez valami plusz energiát a pályán?

– Természetesen. A hosszú táv lefutására nem csupán fizikailag kell felkészülni. Fontos a lelki töltet is. Mindig van egy olyan pont a versenyen, amikor a test elfárad, és ott lebeg a feladás gondolata. Ilyenkor nagyon fontos tudni, hogy miért futunk. Ha a saját korlátok legyőzésén túl ott van a másokon való segítés lehetősége is, ez óriási erőt ad. Ha tudjuk, hogy bíznak bennünk és számítanak ránk, akkor „szupercsigákká” válhatunk. Azt szeretnénk, hogy a fogyatékkal élő fiatalok, akik számára most gyűjtést szervezünk, szintén megérezzék azt, hogy sok ember számára fontosak, és bízunk benne, hogy a Fioretti közösségben gyakran sikerül majd leküzdeniük saját korlátaikat, megtapasztalva az együttlét örömét.

– Visszatérve még a szombati versenyre. Az időjósok esőt, szelet ígérnek. Ti pedig közel húsz órát készültök futni, ázni, fázni. Fog ez menni?

– Hát igaz, hogy csigák vagyunk, de mégiscsak kárpáti fajták! Mindannyian kipróbáltuk már a terepfutást, tűrtünk esőt, szelet, tapostunk sarat, úgyhogy bízom benne, nem fog ki rajtunk a balatoni időjárás. Terveink szerint 18 óra alatt fogjuk körbefutni a tavat. Minél többen gondolnak majd ránk, annál könnyebben száguldunk.

– Hát akkor hajrá, Kárpáti csigák! 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu