Hétfõ, 2018. október 22., 11.52

„Azzal becsüljük meg a hősi halottak emlékét, ha nem térünk le az általuk megjelölt útról”

Tőkés László és Kovács Zoltán megkoszorúzzák a forradalom kitörésének emléktábláját
Tőkés László és Kovács Zoltán megkoszorúzzák a forradalom kitörésének emléktábláját

1989. december 15-én, pénteken délután hatalmas tömeg gyűlt össze a temesvári református templompalota bejárata előtt, magyarok, románok és más nemzetiségűek, reformátusok és a többi temesvári felekezet tagjai, hogy tiltakozzanak Tőkés László lelkész és családja kilakoltatása ellen. Ebből a tiltakozó megmozdulásból terebélyesedett ki a diktatúrát elsöprő temesvári népfelkelés, amelyet december 17–18-án sikertelenül próbált vérbe fojtani a kommunista elnyomó gépezet. Huszonnyolc esztendővel a temesvári forradalmi események kezdete után, az egykori harcostársak és emlékezők egy maroknyi csoportja, a református gyülekezet képviselői gyűltek össze a Mária téri református palota előtt, hogy fejet hajtsanak az 1989. decemberi hősi halottak emléke előtt.

Az egybegyűlteket Fazakas Csaba, a temesvár-belvárosi református gyülekezet lelkipásztora és az egykori temesvári lelkipásztor, Tőkés László EP-képviselő, korábbi püspök üdvözölték. „Köszöntöm az 1989-es Emlékbizottság és a presbitérium tagjait, főgondnok urat, a Temesvár Társaság képviselőit, egykori harcostársaimat – mondta Tőkés László –, egy gondolattal szeretnék adózni a 89-es temesvári népfelkelés hősei, áldozatai emlékének. Azzal becsüljük meg őket, hogyha azért, amiért ők harcoltak és életüket áldozták, azért mi is tovább folytatjuk a küzdelmet. Ha letérünk arról az útról, amelyen ők áldozatukat bemutatták, akkor mi is méltatlanokká válunk irántuk és méltatlanukká válunk régi önmagunkhoz. Ez érvényes a temesvári gyülekezetre, amely 89-ben példát mutatott hitből, kitartásból, lelkesedésből és érvényes mindazokra, akik a régiek közül még itt vannak. Ilyen értelemben cselekvő módon emlékezzünk rájuk és nem siratva csupán, mint Krisztus urunkat a keresztfán, hanem mint akik együtt örvendeznek Krisztusban a feltámadáskor. Ezekkel a gondolatokkal hajtsunk fejet előttük” – mondotta Tőkés László, aki a jelenlevőkkel együtt imádkozott a temesvári mártírokért és megáldotta a megemlékezés résztvevőit.

A református palota falán lévő emléktábláknál elsőként Tőkés László volt királyhágómelléki püspök és Kovács Zoltán volt főgondok koszorúzott, majd a Temesvári Református Egyházmegye, a Belvárosi és az Új Ezredév egyházközség képviselői, az Érmihályfalvi Református Egyházközség,az 1989-es Temesvári Emlékbizottság, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői helyezték el koszorúikat.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Zsiga István / Vasárnap, 2017. december 17., 22.06 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Máté 13,43 “Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuk országában\".

A sugárzó nap, amiről Jézus beszél, és amivé az igazak lesznek, az égi fényt, Isten országának örök ragyogását példázza. Ezek a temesvári hősök is ilyenek. Ez legyen a mi távlatunkká, a mi reményünkké is, minden földi küzdelmünk közepette is. Akkor megterem majd bennünk mind a tudás, mind a türelem, mind a tartás. És elmondhatjuk szív szerint is a szép esti imádságot az énekkel együtt:

Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon,
Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.
Jöjj és áldj meg, ha ébredünk, S világ útján járunk kelünk.
Míg jóságod szent tengerén, Majd elmerít az égi fény. (510,5-6.)

Szeretettel emlékezve a temesvári hősökre és családjaikra, Tőkés László családjára, a temesvári református gyülekezetre.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'