Szerda, 2017. november 22., 16.51

Baj van az Államokban

A címben jelzett következtetést abból vonom le, hogy az Amerikai Egyesült Államokban olyan törvény készül, amely korlátozná a volt elnökök állami juttatását, „nyugdíját”, és évi 500 ezernél (dollárban, nyilván) korlátozná.

Azt mondják a honatyák – tudva tudván, hogy az USA államadóssága húszezer milliárd körüli (számokkal leírva talán elhibáznám, elképzelni meg végleg nem tudok ekkora összeget), szóval azzal érvelnek, hogy ennyi elég nekik, osszák be.

A jelenlegi amerikai elnök fizetése (valamikor jóval kevesebb volt) évi 400 ezer dollár (nem nagy pénz ahhoz képest, hogy Amerikában milliónyian többet keresnek), amihez még 50 ezres egyéb kiadásokra szánt összeg járul. Nem tudom, hogy ebből fizeti-e a Fehér Házban családjával, vagy magas rangú vendégeivel együtt elköltött reggelit, ebédet, vacsorát, a személyzet bérét, a repülőgépes-helikopteres kiszállásokat, pulykamegkegyelmezési ceremóniát stb. Aligha: azokra, szerintem, rámenne alsóneműje is, és bankszámlájáról kellene pénzeket átutalnia.

Pedig az USA-elnökök között (tudják-e?) egyetlen igazán csóró sem akadt. Hogy az Államokban bárki elnök lehet, könnyen cáfolható legenda. Olyan néhány, kivételként, volt, aki mandátuma végére elszegényedett. Bőven voltak viszont olyanok, akik a számukra semmi, fizetésnek nevezett aprópénzt elutasították, vagy ha mégsem, jótékonysági célokra ajánlották fel. A meggyilkolt Kennedy – JFK, vagy a mostani, amúgy multimilliárdos Trump, például, aki csak szimbolikus, évi egydollárnyi fizetést (a törvény szerint nem szolgálhat ingyen!) fogad el.

Az elnöki nyugdíj azonban (ott is vannak pénzügyi törvények, és nem akármilyen szigorúak!) neki is jár majd. Hogy mit csinál vele, az ő dolga.

Internetes kutatásaim révén – nehezen viselném, ha azt gondolnák: magamtól annyira okos és művelt vagyok – kiderítettem: a volt amerikai elnökök, az utóbbi évtizedekben legalábbis a nekik törvényesen járó állami apanázson kívül igen csinosnak mondható összegeket keresnek különböző (üzletemberi, egyetemi stb.) fórumokon tartott előadásokkal. Ha igaz (ezt írják a nálam tájékozottabbak), Bill Clinton 2001–2015 között 153 millió dollárt sepert be cégeknek tartott előadásaiért. Könyveikért milliós summákat zsebelnek be: az Államok első színes bőrű elnökének egy meg sem jelent könyvéért (miután az előzőekért több milliót kasszírozott), állítólag, tízmillió dollárt fizetett előlegként egy könyvkiadó.

Szóval: ha csökkentik is támogatásukat, a volt elnökök azért megélnek majd. Az USA-ban – de még Romániában is.

Băsescu volt elnök, egykori hajóskapitány (nemrég nyilatkozta Temesváron) mindössze 3300 lejes (adnák legalább felét minden nyugállományba vonultnak) nyugdíján kívül a mindenkori államfő fizetésének 75 százalékát biztosítja az állam (plusz végnyugvásig járó rendes rezidencia, őrizet, tanácsadó, titkár). Nem szóltam – elszalasztottam volna? – a román parlament szenátorának járó, nem éppen elhanyagolható havi összegről.

Visszatérek a címre: baj van az Államokban.

Nálunk, állítólag, nincs baj.

Jó: vezető politikusokat idéznek be, szinte naponta, a korrupcióellenes ügyészségre. De mindez bosszúhadjárat, módszeresen megtervezett lejáratás, az „árnyékállam” machinációja, a (jogosan megszerzett) hatalomból való kizárásra irányuló alattomos kísérlet – mondják az érintettek.

Nehogy alulírott mondja meg, rágja a kedves olvasó szájába, hány az óra.

Elvégre felnőttek vagyunk, gondolkozzunk, döntsünk magunk.

A volt amerikai elnökök sorsát illetően ne aggódjunk túlságosan.

A mi elnökeink sorsát illetően se: szolgáltak négy-nyolc évig, és lefogadom, nem fognak koldusbotra jutni. Ezt az Ön, Kedves Olvasó sorsát illetően, sajnos, nem tudok garanciával szolgálni.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu