JelenHaz
Péntek, 2019. augusztus 23., 07.43
Gyalogos zarándoklat a 170. évvel ezelőtti piski csata helyszínére

Bátorság, bajtársiasság, kitartás

Bátorság, bajtársiasság, kitartás
Bátorság, bajtársiasság, kitartás

A piski csata 170. évfordulója alkalmából szervezett gyalogos zarándoklatot a dévai Szent Ferenc Alapítvány. Böjte Csaba ferences szerzetes meghívására mintegy 150-en sorakoztak fel február 9-én a dévai Nagyboldogasszony-templom előtt, hogy közösen tegyék meg a közel 20 kilométeres távot a piski csatatér színhelyére.

A zarándoklat a dévai ferences templomban imával és rövid történelmi megemlékezéssel kezdődött. Böjte Csaba atya bátorító szavait követően dr. Görög István  hadtörténész vázolta fel röviden az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetét, majd a Csikány Tamás és történész társai készítette nagyszerű animációs dokumentumfilmen követhették végig a zarándoklatra indulók a piski csata jeleneteit, melyben hol a magyar, hol az osztrák csapatok kerekedtek felül. A híres piski hidat végül a honvédeknek Bem vezérletével a bihari és székely csapatok segítségével sikerült felszabadítaniuk. A csatatéren azonban közel 2000 katona vesztette életét, köztük több száz honvéd. Az ő emlékük felidézésére indult zarándoklatra a Szent Ferenc Alapítvány csapata, illetve a hozzájuk csatlakozó cserkészek, helybeliek, hogy megerősítsék lelkükben a bátorság, kitartás és bajtársiasság érzését.

A csatatérre történő kivonulás a régi katonai úton történt. A csapatban felsorakozott a Szent Ferenc Alapítvány dévai, petrozsényi, szászvárosi és gyulafehérvári házainak népe, illetve néhányan a dévai magyar közösségből. – Csaba testvér mindenkit meghívott erre a zarándoklatra és akárcsak a korábbi hasonló kezdeményezésekkor Vajdahunyadra, illetve Zajkányra, ezúttal is szép számban eljöttek az alapítvány környékbeli házaiból és a helybeli magyarság köreiből is. A korosztályt tekintve nagyon vegyes a csapat, gyermekek, felnőttek együtt haladunk Piski felé. Igyekeztünk egy járható és egyben történelmi nyomokat őrző útvonalat kijelölni – mondta Varga Csaba, aki az alapítvány munkatársaként vállalta fel a zarándoklat megszervezését. A menet vezetésére az 55-ös Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapatot kérték fel. Az élen Daradics János cserkésztiszt haladt, magasba emelt feszülettel. – Megtisztelő volt számunkra a meghívás erre a zarándoklatra. Igazából egy szentmise keretében hangzott el a hívás Böjte Csaba atya részéről, és örömmel vállalkoztunk erre. Közösen jelöltük ki az útvonalat, és most együtt haladunk Piski felé. Éppen a nevét meg nem hazudtoló Sárfalván haladunk és azt látom, hogy mindenki vidáman kitart, talán a legkisebbek a leglelkesebbek. Nem tekintik nyűgnek a menetelést, de megtapasztalják, hogy ahhoz, hogy elérjék céljaikat, vállalni kell a megerőltetést – mondta menet közben a csapat élén haladó cserkésztiszt. Társai sereghajtóként zárták a daloló, imádkozó menetet.

Böjte Csaba atyának mindenkihez volt buzdító szava, Jézus életéből vett példákkal bátorított kitartásra. – 170 évvel ezelőtt őseink is ezen az úton haladva mentek ki Déváról a piski csatatérre, hogy vérüket ontva megvédjék a forradalom eszméit. Úgy gondolom, hogy az ő példájukat követve mi is áldozatokat kell hozzunk, erőfeszítést tegyünk azért, hogy megmaradjunk, hogy kibontakozzunk, hogy gyerekeink nagyra nőjenek és ügyesek legyenek. Útközben a rózsafűzért mondjuk. Biztosan a Szűzanyának is bátorság kellett ahhoz, hogy igent mondjon a Jóistennek. Ő is társakat keresett. Nem véletlenül ment el Erzsébethez. Isten is oda rendelte mellé Szent Józsefet, pásztorokat, napkeleti bölcseket küldött. Mária szövetségeseket keresett. És az ő küzdelme, Istent hozni a világra nem volt könnyű. Kitartott. Nem adta fel. Akár az egyiptomi menekülésben vagy a kis Jézus megkeresésében, nem hátrál meg. Nem mondja azt, hogy ez a Mennyei Atya dolga, nem az övé, hanem teszi, ami tőle telik. 170 évvel ezelőtt a katonák sem hátráltak meg. Bátorság kell kimenni a csatatérre. Az ágyú csöve elé állni, golyózáporban is előremenni. És nekik is társak kellenek, mert, amíg a seregnek csak egy része van kinn a csatatéren, addig vesztésre állnak. Aztán jönnek a bihari katonák, meg a székely hadosztály, Bem vezetésével végül győzelemre viszik a csatát. Nem adják könnyen a győzelmet.  A közel 2000 katonából úgy tudom, hogy 500-600 sajnos a honvédekből kerül ki. Nehéz véráldozattal lehetett győzni akkor, és azt hiszem, hogy a mai világban is, aki jó jegyet akar kapni az iskolában vagy otthont akar teremteni a családjának, diplomát akar szerezni, annak küzdeni kell. Ingyen nem adják. De aki kitart, az üdvözül, mondja Jézus Krisztus. Aki kitart, az győz, az eléri a céljait. Mi is lépésről lépésre megyünk, több mint száz gyerekkel. Hát hideg is van, ugye február 9-e, sár is van, de jó látni azt, hogy egy gyerekünk sem torpan meg, még senkit nem kellett nyakba venni, senki nem akart hazamenni. Énekelve, imádkozva megyünk a célunk felé.  És hisszük, hogy célba érünk, hisszük, hogy ahogy őseink győztek, úgy mi is életünk nehézségeit, gondjait le fogjuk tudni győzni.

A zarándokok soraiban néhány fiatal nemzetőr-egyenruhában haladt Piski felé. – Ez nem hivatalos egyenruha, de annak a mása, amely színével, jelképeivel felidézi az 1848 májusában önkéntesen jelentkező nemzetőrök egyenruháját: a piros sújtásos barna kabáttal, a nemzetiszínű szalaggal, rózsával díszített kék sapka. A fegyverük is a honvédek fegyverét idézi. Az ifjú nemzetőrök csapatát Székesfehérváron hoztuk létre egyrészt a forradalom és szabadságharc eszméinek felidézésére, másrészt, hogy egységes mozgásra, egységes viseletre, kitartásra, a fizikai megpróbáltatások elviselésére neveljük ezáltal a fiatalokat. Első bemutatkozásuk az 1848-as pákozdi csata 170. évfordulója alkalmából történt, azóta Budapesten és több vidéki városban elterjedt ez a mozgalom. Most 25 felszerelést hoztunk el, a gyermekek félúton átadják újabb 25 társuknak és a zarándoklat végén 50 fiatalt tüntetünk majd ki, mint ifjú nemzetőrt, aki végigjárta a piski csata színhelyére vezető utat – mondta dr. Görög István.

A zarándokút első megállója a piski római katolikus templomkert volt, ahol a kilencvenes években újraállított emlékoszlopnál hajtottak főt a jelenlévők. Tóth János atya, helyi plébános nem csupán szóban idézte fel a csata emlékére állított oszlop történetét, de írásban is kiosztotta azt a résztvevőknek. Majd Menyhárt Brigitta elszavalta a Nemzeti dalt és Böjte Csaba atya Német István nyugalmazott ezredessel leleplezte a Krajcáros Alapítvány révén ez alkalomra hozott kopjafát, melyet a zarándoklat ideje alatt Nistor István és Sándor segítségével állítottak fel a templomkertben. A székesfehérvári alapítású, hadtörténelmi hagyományok ápolásával foglalkozó Krajcáros Alapítvány Nick Ferenc nyugállományú alezredest, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnökét kérte fel e kopjafa elkészítésére. A kopjafán az évszámot és csata jelképét megörökítő motívum mellett ott szerepel a feljegyzésekből ismert négy hadosztály száma is, akik közös erővel győzelemre vitték a piski küzdelmet.

A helyi közösség szervezésében a zarándokok gazdag uzsonnában részesültek, majd a piski templomban fohászkodtak további kitartásért, erőért, és lelkesen vágtak neki a csatatérre vezető további három kilométernek. 

Gyönyörű napsütésben érkezett meg a csapat a Sztrigy partjára, ahol 170 évvel ezelőtt vívták meg véres küzdelmüket a honvédek. Az alapítvány gyermekei verssel, a cserkészek Kossuth-nótákkal tisztelegtek a hősök emléke előtt és buzdították zarándok társaikat kitartásra, bajtársiasságra, bátorságra. Majd közös imában kérték mindehhez a Jóisten segítéségét, lélekben feltöltődve, megerősödve térve vissza a mindennapok küzdőterére.  


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'