JelenHaz
Szerda, 2019. december 11., 22.27

Civil kurázsi

Civil kurázsi
Civil kurázsi

Tagadhatatlan, hogyaz Aradon városszerte létrehozott több mint hatvan, mászókákkal, csúszdákkal, hintákkal, libikókával, mini kosárlabda pályával, ping-pong asztalokkal, homokozóval, padokkal felszerelt, kerítéssel övezett játszóhelyek igen népszerűek nemcsak a gyerekek, a szülők körében is. Egy-egy biztonságosabb oázis a zsúfolt tömbház negyedekben, forgalmas utak közelében.

Van viszont egy megbocsáthatatlan szépséghibájuk: gyakran elromlanak. Persze, amit az ember, főként ha gyermek az illető, használ az ugyebár előbb-utóbb (rendszerint előbb, mint utóbb) elromlik. És minél többet, minél többen és teszem én hozzá, minél kíméletlenebbül, vadabbul használják, annál gyakrabban szakad, törik a hinta, a csúszdához vezető létra foka, billen fel a libikóka, recsegnek-ropognak, inognak a faházikók.  

A szó szoros értelmében félelmetes, hogy mit képesek csinálni a csapatosan randalírozó tizenéves suhancok, amikor a kisebbekkel mit sem törődve megrohamozzák a csúszdákat. No, nem azért, hogy csúszdázzanak. Ez túl egyszerű lenne számukra. A versengés tétje: ki mászik fel hamarabb a faházikók tetejére, kívülről, a csöveken lovagolva, a deszkákba, gerendákba kapaszkodva. A Vlaicu negyedben, a Fortuna mögött sorakozó A tömbházak környékén néhány héttel ezelőtt az egyik bravúroskodó fiú a legmagasabb házikó tetejéről zuhant fejjel előre. Hogy megúszta-e komolyabb sérülés nélkül a több méteres esést, nem tudni. A történetet egy, másfél éves kislányát sétáltató apuka mesélte, aki végül is megunta a kicsik testi épségét veszélyeztető rohangálást és erélyesen rendreutasította a srácokat, akik rövid tétovázás után jobbnak látták elhagyni a terepet. A tömbházak között kanyargó sétányokról azonban még jó ideig hallatszott az ordibálásuk.

– Állandóan a zsebemben hordok egy csavarhúzót, meg franciakulcsot, hogy szükség esetén megszorítsak egy-egy erősen kilazult csavart. A törött létrafokokat azonban nem tudom helyettesíteni… – háborgott a fiatalember, majd hozzátette: – Jó dolog, hogy a polgármesteri hivatal megcsinálta ezeket a játszóhelyeket. Az viszont nagyon rossz, hogy mi nem tudunk kellőképpen vigyázni rájuk. A szülők többsége nem törődik az ilyen „aprósággal”, akkor kitől tanuljanak a gyerekek?! A polgármesteri hivatal délutánonként, a kora esti órákban kiküldhetné közösségi rendőreit e játszóhelyek környékére, s aki rongálja a közvagyont, azt büntetnék. Ez talán a nemtörődöm szülőket is felrázná… A kirótt pénzbírságot a játszóhelyek karbantartására fordíthatnák. Nem?!

Annyi bizonyos, hogy lenne helye a pénznek, mert a játszótereken hetente akad kisebb-nagyobb javítani, pótolni való. Például a Szerb téren kialakított mutatós kis parkban. Augusztusban korszerűsítették a villamos vonalat, a Szerb téri megállót és egyúttal az elhanyagolt kis teret is annak rendje-módja szerint kipofozták, kikövezték, új padokat (legalább hatot) helyeztek el a fák alatt. Alig telt el egy hónap és a padok száma szemel láthatóan megcsappant. Két padnak (de lehet, hogy háromnak) egyszerűen lába kelt! És senki nem látott semmit, senki nem tud semmit!   

Sajnos nálunk a polgári öntudat, a közvagyon iránti felelősség még éppen csak csírázik. Nem tudunk vigyázni a köztulajdonban lévő létesítményekre, legyen ez akár játszótér vagy park. S ha mi vigyázunk is, hiányzik belőlünk a civil kurázsi, hogy szembe forduljunk a rongálókkal… tisztelet a kivételnek. Igaz, könnyebb közömbösen szemlélni a rongálásokat, mint felelősséget vállalni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'