JelenHaz
Csütörtök, 2019. július 18., 01.57

Döntőre készülnek a marosnémeti Gyulay-kastély őrzői

Nagy Dorottya két csapattársa társaságában a marosnémeti kastélyban
Nagy Dorottya két csapattársa társaságában a marosnémeti kastélyban

Déváról indult, de immár országos programmá nőtt az Örökségünk Őrei vetélkedő, melynek keretében Erdély számos műemléképületét fogadta örökbe egy-egy osztályközösség, látogatva, szépítgetve, népszerűsítve az illető műemléket. Az RMDSZ Kulturális Főosztálya és Winkler Gyula EP képviselő által kezdeményezett vetélkedőt néhány napja vette fel a tanügyminisztérium a hivatalos versenyek listájára, így a döntőt idéntől országos szinten szervezik meg, Kolozsváron. Déván a Téglás Gábor Elméleti Líceum XI. matematika-informatika-természettudomány osztályának közössége szállt versenybe. Védencük a marosnémeti Gyulay-kastély. Az osztály képviselőjével, Nagy Dorottyával beszélgettünk.

 

– Vakáció van, a csapatotok azonban nem pihen. Épp egy farsangi mulatságot szerveztek nagy igyekezettel...

– Igen, szeretnénk az idei farsangban egy bált szervezni. Még nem dőlt el, hogy milyen korosztálynak, mert van, aki a felnőttekre voksol, van, aki inkább gyermekeket hívna meg. A vakáció idején még egyeztetünk. A rendezvény neve az lesz, hogy Farsang a kastélyban, és megpróbáljuk majd a korabeli hangulatot felidézni. Hamarosan eldől az időpont, meg a célcsoport, és akkor meghirdetjük az iskolában.

Mióta foglalkoztok a marosnémeti Gyulay-kastéllyal?

– Három éve. Hetedikesek voltunk, amikor örökbe fogadtuk, azóta nagyon sok jó élmény köt már ehhez az épülethez.

– Hogyan esett a választásotok épp a Gyulay-kastélyra? Annak idején Déván nagy volt az érdeklődés az örökségőrző program iránt, meglehetősen sok műemlék került fel az örökbefogadásra ajánlott épületek sorába.

– Valóban nagy volt a választék, de voltak olyan műemlékek, amelyeket korábban már örökbe fogadtak más osztályok. Ők időközben befejezték dévai tanulmányaikat és védencük újabb gazdára várt. Mi olyan épületet kerestünk, amellyel még nem foglalkozott senki. Az osztályfőnökünk javasolta a marosnémeti kastélyt, és ennek tulajdonosai is örömmel vették az érdeklődésünket.

– Három év az sok idő. A mesében ennyi idő alatt derül ki, hogy milyen jutalom vár a mesehősre. Nektek mit sikerült tenni három év alatt?

– Az első esztendőben inkább csak ismerkedtünk a kastéllyal, annak történetével, a tulajdonosaival, Tholdy Horváth Péterrel és Évával. Segédkeztünk nekik kisebb dolgokban, takarításban, könyvjelzőket nyomtattunk és osztogattunk. Így kezdtük el védencünk népszerűsítését. Nyolcadikban már egy kicsit komolyabb szintre vittük ezt az egészet. Könyvjelzőket, naptárakat, zászlókat nyomtattunk. A Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság reneszánsz estet szervezett a kastélyban. Akkor is ott voltunk és segédkeztünk. Úgyszintén takarítással, felszolgálással segítettünk egy kastélybeli kamarakoncert alkalmával. Egy alkalommal, amikor nagy vihar volt a vidéken és a kastélykertben több fát összetört a szél, segítettünk ezek eltakarításában. Az idén pedig nagy gondot fordítottunk a kastély mediatizálására is. Megjelentünk a helyi román sajtóban, újságban, tévéműsorban, az országos tévé is riportot készített velünk. Az iskolánk diáksága körében is igyekeztünk ismertebbé tenni a kastélyt, hiszen az egyik fő célunk, hogy a dévaiak megismerjék a helyi nevezetességeket. Slam-poetry vetélkedőt hirdettünk a diáktársak körében. Az első osztályosokat Lengyel Izabella tanító nénivel meghívtuk a kastélyba énekelni egyet. És természetesen meg is jutalmaztuk őket.

– Gondolom e tevékenységek idején gyakran megfordultatok Marosnémetin. Mit tudtatok meg a kastély történetéről?

– A kastélyt eredetileg a 17. században építette Gyulay Ferenc dévai várkapitány és a következő két században a család birtoka maradt. A 19. század elején gróf Gyulay Lajos örökli az uradalmat, az ő nevéhez fűződik az udvarház klasszicista stílusú átépítése. Az épület leányágon öröklődik tovább, a 19. század második felében gr. Kuun Géza lesz a birtokos, aki igazi tudományos központtá teszi a kastélyt. A továbbiakban a Kemény családé, majd adásvétel során a Tholdy-Horváth családé lesz a birtok. A kommunizmus éveiben államosítják, és a hajdani tulajdonos leszármazottja, Tholdy-Horváth Péter csupán 2007-ben kapja vissza azt. Jelenleg itt is lakik feleségével, Évával együtt és nagy gondot fordítanak az épület és a kert helyreállítására.

– Neked milyen érzés ott lenni a kastélyban?

– Hát én nagyon szeretek ott lenni. Számomra olyan, mint egy álombeli kastély, ahol hercegnőnek képzelhetem magam. És kedvelem a kertjét, mindig lenyűgöz az épület szépsége.  Szívesen vagyok ott.

– Általában csapatban szoktatok kimenni. Az örökségőrző program mennyire hozta össze az osztályotokat?

– Ugye mi hetedikesen vágtunk ebbe bele. Akkor nagyon jól összeforrt a csapat. Aztán az idei tanévben középiskolások lettünk, változott a csapat összetétele. Az alap maradt, de új osztálytársak is bekapcsolódtak. Kellett az összehangolódás. De a közös tevékenységek nagyon sokat segítettek ebben. Most már az osztályon belüli konfliktusokat is jobban tudjuk kezelni, megtanultunk összefogni a közös cél érdekében. 

– Most már a megmérettetés vége fele közeledtek. Idén március vagy április folyamán lesz az országos döntő, amikor minél többet kell majd letenni az asztalra. Vannak-e még terveitek erre az időszakra?

– Természetesen vannak. Az említett farsangi bál mellett szeretnénk egy kvíz-versenyt is meghirdetni az iskolában és igyekszünk minél többször jelen lenni a kastélyban, segédkezni a különböző munkákban.

– A program, kezdetekkor iskolai szintű megmérettetéssel zárult. Tavaly már régiós szintre került a döntő. Idén lesz először országos zárása a vetélkedőnek. Mit tudtok a döntőről? Pontosan hol kell majd bemutatkoznotok?

– Ezt még nem tudjuk. Úgy értettük, hogy Kolozsváron lesz a döntő. Eddig mindig az iskolában volt. Most ez komolyabb kihívás, hiszen idegen környezetben kell majd előadni a kastélyhoz kötődő rövid jelenetet és bemutatni a tevékenységünket. Van is bennünk jó adag izgalom. De reméljük, hogy sikerül helytállni.

– Sok sikert kívánok!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'