https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Csütörtök, 2019. szeptember 19., 09.15
XV. Reményik Sándor-konferencia és -emlékünnepség Aradon

Egész napos színes program, színvonalas előadások

A Zsoboki Képzőművészeti Alkotótábor kiállítását nagy érdeklődéssel tekintették meg, bemutatta Essigné K. Klára
A Zsoboki Képzőművészeti Alkotótábor kiállítását nagy érdeklődéssel tekintették meg, bemutatta Essigné K. Klára

Amint azt a tegnapi lapszámunkban képpel illusztrált rövid hírben közöltük, az arad-belvárosi református templomban vasárnap 10 órától istentisztelettel vette kezdetét az „Egy lángot adok, ápold, add tovább…” című XV. Reményik Sándor-konferencia és -emlékünnepség. A felvezető éneket követően megtartott igehirdetésében ft. Fekete Károly debreceni református püspök a 126. zsoltár alapigéjéből kiindulva, a prófétai szónak a valósággá válását, a babiloni fogságból szabadító Isten kegyelméből elnyert újrakezdés reményének a boldogságát járta körbe. Mert Isten elküldte a szabadulást, amivel megszűnt a halálos félelem és egy új korszak kezdődött a benne hívők életében. Azoknak a leszármazottai azonban elfeledték az isteni törvényt, a szeretet parancsát és felmerülő nehézségeikért egymást, sőt a Szabadítót is vádolták, noha a bajok forrását önmagukban kellett volna keresniük. Tanulság, hogy nekünk, Isten jelenkori gyermekeinek is keresnünk kell az utat, hogy visszataláljunk Teremtőnkhöz, Ő szeretettel várja megtért gyermekeit, akiknek a sorsa Isten kezében manapság is biztonságban van.

Nt. Baracsi Levente lelkipásztor méltatta az 1890-ben született Reményik Sándor pályáját, aki egy – a régi országrészből kiszakított – magyar Erdély ismeretében, tudatában élte le viszonylag rövid életét. Az hasonlított az aradi Szabadság-szobor életéhez, amelyet az impériumváltás után évtizedekig várfogságra ítéltek. A váltakozó politikai helyzet Reményik Sándor számára is hosszú száműzetést hozott az irodalmi életből. Közben kiderült, hogy a művészet, illetve az irodalom időtálló értékei maradandóbbak a gyorsan váltakozó politika irányzatainál.

A továbbiakban nagy szeretettel köszöntötte ft. dr. Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét, akinek megköszönte, amiért elfogadta az ünnepi igehirdetésre történt felkérést. 2016-ban járt a gyülekezetben, ahol akkor a trianoni döntés előtti, történelmi Békés-Bánáti Református Egyházmegye gyülekezeteinek a találkozóját szervezték meg. Reményik Sándorra emlékezve, ő újra közöttünk van, hirdeti Isten evangéliumát. A szervezők számára nagy megtiszteltetés, hogy az igehirdetés mellett előadással is készült, ugyanakkor köszöntötte Széman Pétert, az EMKE országos elnökét, valamint Essig Józsefet, a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány elnökét. Köszöntötte az ünnepi műsor minden fellépőjét. A jeles művészek fellépésére áldást kért, hogy méltóképpen idézhessék meg Reményik Sándor szellemiségét. Az ünnepi műsort Vígh Ibolya énekművész fellépése indította el, aki Brian Johnson zongorakíséretével G. F. Handel Joshua – O Hatt ich Jubals Harf művét adta elő magas színvonalon. Utána Albert Júlia színművész szavalta el Reményik Sándor Imádság, Gyógyíts meg, majd Kegyelem című költeményeit. Vígh Ibolya szólaltatta meg W. A. Mozart Exultate Jubilate – Alleluia című művét, míg Bogdán István szavalta el Reményik Sándor Köszönöm, Uram…című versét.

Az ünnepi istentisztelet után a Zsoboki Képzőművészeti Alkotótábor kiállítását mutatta be Essigné K. Klára.

 

 

Előadások, versek, dalok, díjak

 

Délben kezdődött a Reményik Sándor-konferencia, ahol ugyancsak nt. Baracsi Levente lelkipásztor mondott köszöntőt, majd Szabó Zsolt, a konferencia moderátora ismertette a programot. Abban Albert Júlia elszavalta Reményik Sándor A dalaim című megzenésített költeményét. Nagy Béla Reményik Sándor és családja címmel, vetített képekkel alátámasztva ismertette a felvidéki Dobsina településről indult Reményik családnak az életútját.

Ft. dr. Fekete Károly püspök – aki ez alaklommal a Reményik-díjat is átvehette – Makkai Sándor és Reményik Sándor barátsága címmel, levelekkel alátámasztva, mélyen szántó gondolatoknak adott hangot, nemcsak a két jeles irodalmi személyiség, hanem a hozzájuk csatlakozott Áprily Lajos barátságáról is. Utána Zászkaliczky Pál részérőlReményik Sándor a szolgálat, a hit és a küldetés útján címmel hangzott el értekezés. Az elhangzott laudációt követően, Zászkaliczky Pál is Reményik Sándor-díjat vehetett át.

Műfajt változtatva, Gorzó Boglárka Ezüspáva-díjas népdalénekes műsorának örvendhetett a közönség. A továbbiakban Bogdán István mély átéléssel szavalta el Reményik Sándor Eredj, ha tudsz című költeményét. Utána Szilágyi Aladár A költemény címmel tartott igen színvonalas előadást Reményik verselési stílusáról. Hover Júlia igen szép kalotaszegi daloknak adott hangot; Hover Zsolt lelkipásztor-író bemutatta Erdélyi trónharcok című történelmi regényét, végül Sinkó Kalló Katalin igen érdekfeszítő előadást tartott a kalotaszegi leány-, menyecske-, illetve asszony-viseletről, amelyekben viselet közben is gyönyörködhettek a résztvevők.

A Reményik Sándor-konferencia végén nt. Baracsi Levente a résztvevőket a Jelen Ház nagytermében felszolgált ebédre invitálta.

 

 

 

Versmondóverseny középiskolásoknak

 

A Reményik Sándor-konferencia és -emlékünnepség a vasárnap délután középiskolásoknak kiírt versmondóversenyének zsűrijében rangos színházi emberek értékelték a mindössze hat jelentkező teljesítményét. Szőcs Judit jeles versmondó – a zsűri elnöke –, Albert Júlia és Rekita Rozália színművész, Buglya Sándor filmrendező, Bogdán István – egy híján annyi bíráló, mint ahány versmondásra jelentkező. Volt egy kötelező vers, az Öröktűz – ennek első sora (Egy lángot adok, ápold, add tovább) szolgált a rendezvény mottójául is, meg egy választott. Nos, a hat lány (köztük két aradi csikys) jól teljesített, de természetesen nem azonos szinten, s a zsűri végül viszonylag gyorsan döntött: az első helyet Darabont Csengének (Kolozsvári Református Kollégium), a másodikat az aradi Naschauer Kingának (Csiky Gergely Főgimnázium), a harmadikat Ördög Andrea Ilonának (Kol. Ref. Kol.) ítélték, a többiek – Gál-Máté Dorottya (Kol. Báthori Kollégium), Farkas Júlia (Kolozsvár), Naschauer Karina (Arad) dicséretet és valamennyien könyvjutalmat kaptak.

A verseny egyébként közönség nélkül zajlott, a programnak mintegy szünetében, állítólag azért, hogy a szavalókat ne zavarják a délutánra érkezők, de talán a program meglehetős zsúfoltsága miatt is.

 

 

Ünnepi gálaműsor

 

Délután ötkor Baracsiné Dávid Zsuzsanna arad-belvárosi lelkész imájával kezdődött a Reményik Sándor ünnepi gálaműsor. Az egyéb elfoglaltságai miatt távolmaradt Bognár Levente aradi alpolgármester helyett Fekete Károly, az Aradi Kölcsey Egyesület alelnöke mondott köszöntőt, többek között arról szólva: olyan költőt hoztunk vissza, akit többször is kiírtak a kánonból, s egyesek még ma is szinte szemérmesen, szégyenkezve vallják magukénak. Pedig Reményik annyira mai, hogy ennél maibb nem is lehet költő – gondoljanak az Eredj, ha tudszversére. A lángot hagyta ránk, égve égjünk ebben a lángban.

Dr. Széman Péter, az EMKE országos elnöke köszöntőjében örömének adott hangot, hogy itt lehet ezen a jól szervezett, gazdag programú napon, és nem felejtette el megemlíteni (a Fazekasvarsándon született) Essig Józsefet és kedves nejét, akik áldozatos munkával húsz éve szervezik és támogatják a zsoboki alkotótábort (az ott született alkotásokból a templommal egybenyíló imateremben kiállítást is rendeztek, az est befejezéseként három műalkotást kisorsoltak a közönség között), no meg a Reményik-rendezvényt – a mostani aradi már a 15.! Volt –, amely nélkülük aligha valósulhatna meg. (Az Essig név talán sokaknak ismerős: id. Essig József hosszú ideig szolgált evangélikus lelkészként az Arad megyei Fazekasvarsándon, az ottani magyarok ma is nagy tisztelettel emlékeznek rá, a nevét viseli a pár éve felújított kultúrotthon.)

A gálaest nagyon színvonalas műsorral folytatódott. Egyed Emese irodalomtörténész, egyetemi tanár röviden a költő Reményiket mutatta be, mintegy összefoglalva a délelőtt is elhangzott előadások lényegét, megállapítva egyebek közt: Reményik, az építész fia romokra kívánt építkezni az 1920 után csüggedt Erdélyben, és örökül hagyta ránk, hogyan tudunk egyértelmű értékek mentén továbbmenni – majd a gála levezetését is vállalta. Vigh Ibolya kiváló szopránénekes magyar népdalokat adott elő és Mária áriáját énekelte a Hunyadi Lászlóból, Essig József tiszteletére pedig A csitári hegyek alatt c. népdalt énekelte a közönség támogatásával. A nagyszalontai Gali Teréz maga megzenésítette Reményik-verseket adott elő, elárulva: legelső, vershez írt dallama Reményik Templom és iskolájára született egy élmény hatására.

Verset mondott még Bogdán István, Gali Boglárka, Rekita Rozália; Gorzó Boglárka Ezüstpáva-díjas népdalénekes kalotaszegi dalokkal lépett fel, és szerepeltek a fazekasvarsándi gyerekek is kórusprodukcióval Palkó Krisztina irányításával. Természetesen Albert Júlia kolozsvári színésznő, egyetemi oktató sem csupán azért jött el Aradra, hogy a zsűriben szerepeljen, Reményik-verseire sokáig fogunk emlékezni. Fellépett a kötelező verssel a szavalóverseny győztese is, s a közönség meggyőződhetett róla, hogy az első díj jó helyre került.

Utolsónak maradt a Reményik Sándor-díjak átadása: azokat jutalmazzák vele, akik hozzájárultak a költő életművének kutatásához, népszerűsítéséhez. Délelőtt már két díjat átadtak, az est folyamán pedig további hármat: Tóth Károly magyarországi tanárnak, Gali Teréznek és Szilágyi Aladár író-újságírónak, aki az Eredj, ha tudsz c. vers keletkezésének érdekes hátterét tárta fel.

Az eseményekben, színvonalas műsorokban igen gazdag nap – az aradiak biztosan elégedettek voltak vele, remélhetőleg a vendégek is – Baracsi Levente lelkipásztor záróbeszédével, imával, áldással és a Himnusszal zárult, illetve hát szeretetvendégséggel, ami tán nem is szerepelt a programban. Mindenesetre a fazekasvarsándi asszonyok hoztak bőven híres (sehol másutt nem található) „kulcsos kalácsukból”, de volt sok másféle enni- és innivaló is az egyházfiak jóvoltából.

A legnagyszerűbb azonban az volt, hogy egy jól megszervezett, sok neves vendéget felvonultató napon egy nagyon jelentős költő, „akinek minden sorából Erdély magyarságának hangja szól” (Bánffy Miklós) közelebb került azok szívéhez is, akik egyébként ritkán forgatnak verseskötetet. Köszönet jár ezért mindenkinek, aki e nap megszervezéséhez, lebonyolításához hozzájárult.

 

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'